A boldogságfüzet margójára :)

Múlt héten befejeztem az egészségügyi alkalmassági vizsgálatsorozatot, amit tulajdonképpen egy napra is be lehetett sűríteni, de a reggeli vérvételre és hasi ultrahangra annyira telítettek az időpontot, hogy kénytelen voltam három napra elosztani azt a néhány vizsgálatot. A belgyógyász nem volt túl komoly, felírta javaslatnak amit az endokrinológus javasolt, a szemész műkönnyet ajánlott és szemüveget még nem írt, de volt egy lencse, amivel jóval élesebben láttam a dolgokat, a csontsűrűséget nem tudták mérni mert rossz a gépük, a laboreredményeket majd küldik postán, az EKG rendben, egészségügyileg alkalmas vagyok az irodai munkára, a bőrgyógyász se mondott semmi újat, a hasi ultrahang maradt utoljára, arra nagyon kíváncsi voltam, mert a nőgyógyász eddig még nem követte a ciklusomat és mégis csak 10. cn-en voltam betekintésen. A hölgy először jól rám ijesztett, hogy mikor is jártam nőgyógyásznál utoljára, mert hogy van egy cisztám a jobb petefészekben, na ekkor megkönnyebbültem, hogy növesztgetem szépen a tüszőt a jobb oldalon. :)

Hétfő este óta éreztem a nyakamat, először azt hittem, hogy csak elaludtam, aztán rájöttem, hogy a klíma a ludas az irodában meg az elviselhetetlen meleg és a kettő kombinációja. Mivel péntek hajnalban megvilágosodtam - nevezetesen, hogy mi lenne, ha átforgatnám az íróasztalomat meg a polcokat, akkor talán nem fújna rám a klíma és a nyitott ablak sem lenne annyira zavaró - átrendeztem a szobát. De miért is kértem volna segítséget, mikor tele van segítőkész fiúkkal a szomszéd iroda, nem, én magam rendezgettem át a bútorokat. Azon kívül szombaton fellépésünk lett volna, vagyis a többieknek volt is, ezért mindenképpen mennem kellett táncolni csütörtök este, nos elég nagy valószínűséggel egyik sem hiányzott az ízületeimnek, amik pénteken délben csodaszépen bedurrantak a nyakamban olyannyira, hogy még az ebédet is nehezemre esett megenni (lásd nem nyíló állkapocs és nehezen emelhető kar), de végül bal kézzel belapátoltam valamennyit. Aztán átküzdöttem magam Budára a biorezonanciára, ott gyorsan elkapott a homeopátiás doki, megnyomogatta az érintett nyak-váll szakaszt, de nem komolyan, mert folyamatosan potyogtak a könnyeim a fájdalomtól, na meg óvatos is, nehogy egy sérvbe nyúljon bele... felírt egy rakás homeopátiás bogyót, amit azóta is szedek, de a pénteki nap egy borzalom volt. A biorezonanciás kezelés is a fájdalomcsillapításra meg a gyulladáscsökkentésre koncentrált persze, mert ilyenkor nem annyira foglalkozik a gép a hormonjaim helyzetével, amire nagyon kíváncsi lettem volna úgy mellékesen. Viszont amikor sikerült annyira megnyugodnom, hogy le bírtam csukni a szemeimet, érdekes képek jelentek meg a szemeim előtt: egy nagyon-nagyon cuki kisfiúpofi, aztán látni lehetett az összegubózott kis magzatot is. :) Lehet, hogy mégis fiús anyuka leszek elsőre, minden esetre azt hiszem, egyre kevésbé ragaszkodom a szőke göndör hajú kislányhoz, amit még réges-régen a kapcsolatunk elején megálmodtunk együtt. 

Ami viszont még ennél jobban is megérintett, hogy tegnap a nyakam miatt elég óvatosnak induló akció után Andris rakosgatta a kezét a jobb és a bal petefészkem fölé felváltva, végül a jobb oldalon kötött ki és mondta, hogy nem tudja miért, de kuncognia kell. :) Imádom!

Úgyhogy bárcsak, bárcsak, bárcsak... :)

Jut is eszembe, még csütörtökön hastáncról hazafelé láttam egy harsonás angyal alakú felhőt is elirigyeltem a lányoktól a számolást, ezen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy ebben a ciklusban én is így számolok, szóval ma vagyok 2+3 :)

Esküvőre :)

Nos úgy alakult, hogy május 25-én az öcsém és a barátnője összeházasodtak. Én olyan túlságosan nem örülök neki, hogy pont ezt a lányt választotta véglegesre, de szerencsére nem nekem kell vele élnem, nekik viszont kívánom, hogy boldogok legyenek. :)

Felajánlottam, hogy készítek nekik gyűrűpárnát ami teljesen beleillik a tervezett teremdíszítésbe és mivel nem szerettem volna nagyon mellétrafálni kértem egy képet, ami tükrözi az elképzelésüket. Vagyis leginkább Eszterét, mert a tesómat ez olyan nagyon nem érdekelte, mint általában a férfiakat az ilyesmi. :) Tervezgettem, szabtam, varrtam és még kicsit hímeztem is, aminek végül ez lett az eredménye:

Sok szeretettel! :)

Endokrinológus és nőgyógyász - ismételt kontrollok

Igazából dolgoznom kellene, de ha most nem írom ezt le, akkor ki tudja mikor legközelebb.

Már magáért a vérvételes beutalóért is megdolgoztam, ugyanis az első egyeztetett időpontban a doktornő betegség miatt nem rendelt a kórházban, csak következő héten tudtam hozzá elmenni. Sikerült majdnem a rendelés végét elkapni, így nem sokat kellett várnom, de a nyomtató nem akarta az igazságot és kis híján magában tartotta a beutalót. Ekkor már felvetettem a doktornőnek, hogy mondja meg miket szeretne ellenőrizni és elmegyek egy magánlaborba, mint utóbb kiderült tényleg jobban jártam volna a magánlaborral. A pajzsmirigykezelésemet elfelejtette, de aztán azokat is behúzta, hogy nézzük meg, illetve a progeszteront meg a D-vitamint. Otthon filóztam rajta, hogy ne húzzam-e be az ösztradiolt is, de csak nem tettem, nem önállóskodok itt a szakállára.

A megbeszélt napon hajnalban megjelentem a Fehérvári úti rendelőben, hogy megcsapoljanak, emiatt korán keltünk mind a ketten és igyekeztem minél hamarabb végezni, mert inkább éhgyomorra csináltattam a vizsgálatot. Mivel egy elég gonosz vírussal küzdöttem, hazafelé a háziorvost is útba ejtettem, aki felvett táppénzre és feküdtem otthon szinte egész héten. Így az eredményért sem tudtam visszamenni csak egy hét elteltével és akkor láttam, hogy csak ösztradiolt néztek progeszteront nem. Nagyon sajnálják, aznap reggel nehezen működött a gép, előfordul... megismétlik, ha kérjük. Hét nappal később progeszteront nézni, hát nem sok értelme van, hacsak nem terhes az ember lánya, de mint a másnap kezdődő vérzésből kiderült, nálam nem ez volt a helyzet. Aztán konzultáltam telefonon a doktornővel, hogy mi legyen, ekkor már azt mondta, hogy mindkettőre szükség lett volna, minden esetre a többi beszéljük meg, ha megyek hozzá szerdán.

Ez így is lett, megint nagyon kedves volt, még mindig lehet tőle akármit kérdezni és mindig türelmesen válaszol. Az Ancika hangzatú becézésért annyira azért nem vagyok oda, én Anita vagyok és kész, na de neki elnézem már csak azért is, mert valahogy passzol a stílusába. És akkor a helyzet: diéta és merckformin marad ahogy eddig is, a pajzsmirigyem kicsit túlműködik, úgyhogy valamivel kevesebbet kell ezután szednem, a D-vitamin szintem olyannyira jó, hogy most már nem is kell szednem egyáltalán. Kicsit még túl is lőtt a doktor úr a célon a vigantollal, na de én nem bánom, mivel sokkal jobban vagyok. Az ösztrogénem és a prolaktinom magasabb az eddiginél egy kicsit, azzal azonban egyelőre nem foglalkozunk, most a progeszteront szeretné látni a doktornő, hogy hol tart. Éppen ezért 8. és 20. napi vérvételt javasolt, de már nem bízza a rendelőintézetre, ő maga vette le a vért a Szent Imre kórházban ma reggel is és jövő vasárnap is hozzá kell majd bemennem. Ha ezek megvannak, akkor őszig békén hagy, cukorterhelés is legközelebb szeptemberben lesz (én titokban bízom benne, hogy erre vagy nem lesz szükség vagy már kismama leszek addigra).

A mai vérvételnek talán péntekre lesz eredménye, akkor kell majd hívnom a doktornőt.

Tegnap voltam a nőgyógyásznál is, ahogyan megbeszéltük, persze nem emlékezett rám, de gondolom minél többször lát, annál inkább tudni fogja, hogy a páciense vagyok. Még továbbra is szimpatikus, mindent elmond, amit tudnom kell és nem csinál feleslegesen semmit, persze ez itt ugye nézőpont kérdése, de ha nem muszáj, nem bolygatja a szervezetemet. Végignézte a doktornő ambuláns lapját, megörült, hogy ilyen szép lett a D-vitamin értékem és ő is megerősítette, hogy most pihentessem a napozást és a cseppeket. Mondta, hogy a pecsételést és a múltkori mintavételkori vérzést is okozhatta a hormonzavar, ugyanis a cytilógiám teljesen rendben van, nincs gyulladásom szerencsére. Azt is hozzátette, hogy alapvetően most már jók a hormonjaim (szerinte az ösztradiol és a prolaktin is rendben van, nem gond ha az eddigihez képest emelkedett) és ha a jó isten is úgy akarja, jöhet a baba. Sőt, elmondta, hogy az eddigi zűrzavar akár akadályozhatta is a beágyazódást, szóval szerinte nem kell sok a jövevény érkezéséhez. 

Abban azért megállapodtunk, hogy július 10-e körül hívom vagy a menzesz első napján és akkor konzultálunk a 20. napi progeszteron eredményről meg az átjárhatósági időpontjáról vagy pedig két csíkos teszt esetén is hívjam, mert ha kell, akkor kapok progeszteron pótlást. 

Ha az átjárhatóságinál találnak valamit, akkor laparoszkópia, ha minden rendben és nem lenne baba, akkor ősszel kezdhetjük az inszemet, de mivel nem bírtam a clostit, ezért csak tüszőrepesztőt fog adni és számlálás után beküldik a hadsereget.

Andris megúszta az újabb hadseregszámlálást, mert azt úgyis megejtik, ha sor kerül az inszemre, de addig is C és E vitamint valamint cinket javasolt neki a doktor úr.

Szóval a dokiktól zöld utat kaptunk, a nőgyógyásztól mindenképpen és nagyon-nagyon bízom benne, hogy elkerülhető lesz a petevezeték átjárhatósági vizsgálat és már a két csíkos eredmény miatt hívhatom majd a doktor urat. Azt hiszem, imádkozom/zunk egyet este, hogy a jó isten is így akarja, hátha...

Újabb morzsák

Imádom a keresztfiunkat és a szeretet hála istennek kölcsönös. Ezt onnan lehet a legjobban tudni, hogy amikor én megjelenek a színen vagy akár csak a webkamera túloldalán, elkezdi produkálni magát, erről mindig lehet tudni, hogy nekem illetve nekünk szól. Olyan kis csibész, próbálgatja elég erőteljesen a határait, és ugye mondhatjuk: még a szeme sem áll jól. Sokszor csak úgy előjön belőle egy mondóka vagy gyermekdal, ha pedig a szöveget nem tudja, szemrebbenés nélkül átkölti. :) És hát ami nekem nagy büszkeségem, bár tőle magától még nem hallottam csak az anyósomtól, hogy minden szappanra azt mondja: Anita csinálta. :)

Az én lelkemnek szüksége van a táncra, a társas táncot most hagyjuk is, bár azt is imádnám, ha gyakorolnám, de most kifejezetten a hastánc, a lélekből táncolt hastánc ami hiányzik. Sok dolgot megváltoztatott nem csak rajtam, hanem bennem is. Néhány hónapja újra belevágtam Mogyoródon a hastáncba, de be kell valljam, ez leginkább csak a mozgásról szól, a mozdulatok tökéletesítésről, a koreográfiák egymásutániságáról és legkevésbé az élvezettel táncolásból. Nagyon hiányzik az Orsi féle hastánc, már lassan két éve, hogy a Gladiátor közölte, nekik nem éri meg, hogy mi ott náluk táncikálunk. Jó ez a zumba lady is, de mégsem az igazi. Történt viszont úgy két héttel ezelőtt, hogy csak páran voltunk órán (mert Alida megint lemondta a hastáncot) és utolsóként estem be, már majdnem hazaindultak, hogy ennyien nem táncolnak. Orsi kívánságműsort tartott, az enyémet csak annyiban tudta teljesíteni, hogy lazításnál egy nagyon kellemes zenét tett be, amit ha meghall az ember elkezdenek mozogni a végtagjai, egyszerűen nem lehet megállni, hogy ne kezdj el táncolni. Lazításból felállva el is lejtettünk pár mozdulatot és mivel a többiek kíváncsiak voltak a folytatásra, engedtünk a csábításnak és táncoltunk. Azt hiszem, valami hasonló mondta Müller Péter, hogy te magad vagy a tánc... semmi más nem létezett akkor és ott csak a zene és mi ketten, ahogy élvezettel elevenítjük meg mozdulatainkban a zene általunk meghallott mondanivalóját. Maradandó élmény volt és azóta is éhezem rá, szerencsére nem vagyok vele egyedül, úgyhogy a nyáron talán Orsi tart majd néhány órát a kedvünkért, meg az övéért is persze. Örök hálám érte, hogy van nekem. :)

Néhány területen már van olyan orvos, akiben sikerült megbíznom... ilyen az új háziorvosom, a fogorvosom, az endokrinológusom és ha ténylegesen kapok kartont majd valamikor, akkor a nőgyógyász is jó úton halad. Kicsit megcsúsztam ugyan a kontrollal, de mint utóbb kiderült semmit nem vesztettem azzal, hogy csak most szerdán jutottam be a beutalóért a doktornőhöz. Na de ez majd egy másik bejegyzés témája lesz valamikor a közeljövőben. Tényleg egy tünemény ez a doktornő, örülök, hogy rátaláltam. Időnként már szerintem nem tudja eldönteni, hogy tegezzen vagy magázzon és még mindig bármit lehet tőle kérdezni. Beutalóval a kezemben elköszönéskor még hozzátett egy "puszi"-t is.