Az egyik piros

Nos, eddig jutottam a pirosok fényképezésével, majd lesz ez később jobb is. Ez a legújabb piros, az okosom tokja, alatta meg a csokiboltos hímzés. Így néz ki, mikor kocsiban hímzek és közeben okostelefonozok. :)

Piros, piros, piros...

Vettem táskát, pirosat! :) Vettem kesztyűt, pirosat! :) Most már csak a sál és a sapka hiányzik, de az még kicsit ráér, mert most állítólag tél jön és akkor a szövetkabátom talonba kerül, mert belefagyok. Tegnap erre remek példa mutatkozott. (Később tervezek a szerzeményekről fotót, aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle.)

Tegnap voltunk csokifondüzni, nekem nagyon bejött. Maga a hely is tetszett, kedvesek voltak a kiszolgálók és a csoki is mennyei volt a gyümölcsökkel. Mindkettőnknek az eper vitte a pálmát. :) Aztán átballagtunk a Zöld Teknős Teaházba, vegyes érzésekkel hagytuk magunk mögött. Vagyis a tea finom volt, csak nagyon hamar kihűlt és nem volt, amit elsőre választottam volna, az étel finom volt, de rengeteg - én szabályosan szédelegtem hazafelé - a helység hangulatos volt, de kicsit túldíszített és hideg. A görbe délután azért mindettől függetlenül jó volt, bár spontaneitásán lehet még csiszolni egy hangyányit.

Anya és tesó csütörtök este jött, tesó mosott és péntek reggel ment, anya maradt szombat reggelig. A péntek délutánt a sárga-kék áruházban töltöttük, bár nekünk lett volna jobb elképzelésünk is Andrissal, de elkísértük anyát. Aztán persze én hagytam ott a legtöbb pénzt, az úgyis te fizetsz után ugyanis szárnyakra kaptam. Rengeteg időt eltöltöttünk a bóklászással és válogatással, közben véletlenül összefutottunk Petivel, Zsófival és Vilikével - látszott rajta, hogy tart az idegenektől és egyre szégyellősebb, de a nyakláncom most is rögtön elbűvölte és minden elfelejtett. Vettünk lámpákat, komódot, ágyneműt (mert abból ugye sosem elég), függönyre valót, fali fogas félét, kis asztalt, a fotelok még maradtak, azzal aszondta Andris várjunk még. De nagyon kényemlesek, úgyhogy gyanítom csak idő kérdése és velünk jönnek azok is egy cipőtárolós leülőkével együtt. Ugyanis azt találtam ki, hogy mivel hülye helyre vagyis a nappaliba jön fel a lépcső a garázsból, kellene egy másik előszobaféleség is a garázsba, ehhez kellene a kellékek. A pihenőfotelek persze a szaunához, de az még ráér. Szóval szükséges a másik előszoba, mert nem szimpatikus, hogy a fél házon végig mászok ilyenkor télvíz meg ősszel-tavasszal a sáros lábbelimmel a fél házon. Hamarosan megvalósul. :)

Szauna napolva, mert állítólag kevés az alapanyag... csak akkor miért vállalta 3 hétre a szállítást, miközben nem tudja teljesíteni? Még akkor is, ha szép lesz. Most persze vehetünk ki szabadságot, mert a hétvégében nem tudtunk egyezségre jutni. Na nem mintha nem örülnék, hogy meghosszabbítjuk a soron következő hétvégét egy nappal, de ezt egy kicsit pofátlanságnak tartom. De ha már otthon maradunk, kicsit körül kellene nézni kandalló ügyben is, jó lenne, ha meg tudnánk csináltatni az idén, mert ilyen gáz és villany árak mellett, jól jönne egy kis besegítés.

Legyezőfátylas hastáncóra. Nem is tudom, hol kezdjem... maga a legyezőfátylas tánc tetszik, de rengeteg gyakorlást igényel, mire szépen tudja kivitelezni az ember lánya, ha valamilyen oknál fogva Isten adta tehetség híján van. Az óraadó (szándékos nem tanárt írtam) nem könnyítette meg a helyzetet, a koreográfiát csak azok tudták teljesen elsajátítani, akik tényleg tehetségesek a táncban. Vannak olyan mozdulatok, amelyek a rövid fátyollal abszolút nem mutatnak jól. Nem mindegy, hogy milyen minőségű a legyeződ, mert a jobbakat csak az egyik irányba lehet kinyitni és fontos, hogy legyen az anyag szegve, különben foszlik. A szűk 4 óra mozgás elfárasztott, de koránt sem volt olyan felemelő, mint amihez eddig szoktam, talán az óraadó személyének köszönhetően, akiből a női báj és kecsesség jócskán hiányzott, minden mozdulata szabályozott és irányított volt, holott ennek szívből kellene jönnie. Na de ez az én egyéni meglátásom. Miden esetre az eszköz és a vele való munka tetszik, szóval alapvetően nem bántam meg, de sokkal jobbat is el tudtam volna képzelni. 

Szerda délutánig szalma vagyok, igyekszem okosan kihasználni. 

Holnap reggel kapok okostelefont.

Néhány gondolat

Az utóbbi időben az a naiv elképzelés motoszkál a fejemben, hogy egy fitneszgép segítségével növelni tudnám a kondíciómat, mert ugye a szabad levegőn végezhető sportokkal igencsak hadilábon állok. A Zumba Lady meg nagyon jót tesz a lelkemnek, valahol biztosan a testemnek is, csak ez nem nagyon látszik meg rajta, szóval kell valami más meg e mellé. A nagy ötletem pedig az elliptikus tréner, szinte már mindent tudok róla, amit tudni érdemes, most már csak ki kell szemelni, hogy melyiket is visszük majd haza. Egy kép, a megerősítés kedvéért:

Egyelőre még okosabb vagyok, mint a telefonom, de kezdek szemezgetni az okos telefonokkal... pedig nagyon szeretem a mostanit, de mióta a céges telefonom is ilyen, kezd egy kicsit sok lenni a jóból. Szóval lehet búcsút intek az X2-eskéim egyikének és helyette a Galaxy Mini az első számú kiszemelt. Ha ezt az öcsém megtudja, kitagad! :) Koreai ez is az is, de ő inkább a másikra esküszik, főleg hogy nekik is dolgozik.

Azt meg talán Dora értheti meg a legjobban, hogy mennyire áhítozom egy szépséges meggypiros bőrtáska után, csak ne lenne olyan nagyon drága. De ha a héten elballagunk a Kispozsonyi felé, akkor tutira kipróbálom, hogy az egyikbe beférnek-e rendesen a cuccaim.

Szombaton hastánc workshopra megyek, legyezőfátylasat is fogunk tanulni, csak azt nem tudom, honnan a csudából lesz nekem olyanom. Közben meg otthon szaunát szerelnek, szóval pont jó kis lazítás lesz a tánc után kipróbálni. Ja és anya jön pénteken.

Családbővítés érdeklődés hiányában elnapolva... de tényleg minek strapáljuk magunkat, ha úgysem akar jönni. Jó lesz nekünk ketten is! ;)

Apdéjt: Tegnap este szereztem legyezőfátylat, 90 centiset. Igaz egyszínű fehér, de igazi hernyóselyem, és ennyit még megért a dolog, többet már sem én, sem Orsi nem adtunk volna érte. Elsőbbségivel érkezik remélhetőleg holnap, de legkésőbb pénteken, akkor tervezem úgyis az átvételt is. Ha meg megunjuk a fehéret, még mindig be lehet valamivel festeni.

Dimensions - Horse Pals

Idei első kreatív... kicsi minta, de több, mint egy hónapig készült, igaz csak a vonaton és kocsiban hímeztem szinte kizárólag és hála a bedölgött váltónak tavaly év vége felé, na meg szabinak idén év elején kevesebbet vonatoztam.

Szóval elkészültek a lovak, még valamikor tavaly volt olyan gondolatom, hogy készítek fázisfotót, de aztán egyre kevesebb értelmét láttam a dolognak, maradt a befejezéskész alkotás. Volt egy olyan elképzelésem, hogy párna is lehetne akár belőle, de ez a mai tisztítás során világossá vált, hogy lehetetlen, ugyanis az egyik vöröses-barnás szín levet eresztett, még szerencse, hogy nem feltűnő. Tehát megint kép lesz belőle és már jelentkező is van rá, Gödre fognak kerülni a jószágok.

Címszavakban...

Eljutottam a blogolvasás olyan fokáig, hogy a sajátomat sem olvasom/írom... talán most máshol élem ki a grafomániámat.

Szinte csak a vonaton hímzek, egyszer majd lovak lesznek.

Fórumozok sokszor és nagyon megkedveltem a lányokat.

Karácsony mondjuk úgy, hogy letudva... a táskámat imádom (hála Zsuzsinak és az uramnak), amúgy meg apa kórházban volt.

Szilveszter kettesben, csendesen, nagyon jó volt.

Randi egy díszes oszloppal a Nyugatiban, Fiumei út, helyre rázott gondolatok és érzések.

Lesz szaunánk, meseszép, és szerintem hülyeség, hogy árt a pasiknak, a finnek sem haltak még ki, pedig mióta csinálják.

Sütöttünk kenyeret a lányokkal és Gáborral, jó volt nagyon, várom az ismétlést.

Leépítés lesz a cégnél, minket remélhetőleg kihagynak.

Kaptunk SZÉP kártyát, pénzzel.

Végre elkezdtem fogyni.

Hiányzik a hastánc, bár a Zumba Ladyt is nagyon szeretem, de az akkor is más.

Befejeztük a Gynevac kúrát.

Napsütésben édeskettes, a kedvencem az újévből.

Jól érzem magam, és ez most végre megint belülről jön.

Azt álmodtam, hogy kicsi aranyos kutyát szeretnék és nem emlékszem, hogy le tudtak volna róla beszélni. Teljesen meghibbantam... ÉN meg a KUTYA?! Még kimondani is olyan furcsa ezt a szót. (kutyabolondoktól ezer meg még egy bocsánat) Valami nagyon az agyamra mehetett...

Szerencsére nem szűnt meg a hangtál, úgyhogy járunk meditálni. Ma este is lesz, várom.

A MÁV-ban nem lehet csalódni és ezt a héten többször is megállapítottam.

Rico Designs - Vidám téli akasztóslógóka (2)

Még a múlt héten elkészültem vele, de megvártam a mai napsütést a fényképezéssel. Így most már be is vihetem holnap a neki szánt helyre, a tavaszi banner helyére az irodában.

Debbie Mumm - Kitchen Collection - Lil' Cupcake (1)

Még valamikor nyár elején fogtam bele ennek a sorozatnak a második felébe és mivel nagyon szerettem őket készíteni, rohamos gyorsasággal készültek... egészen addig, míg el nem jutottam a gyöngyözésig, mert arra most egyszerűen nem bírt rávinni a lélek, valahogy nem volt kedvem hozzá. Úgyhogy félkészen várják a sorsukat.

Ő az abszolút kedvencem, hímezni is ezt volt a legjobb és a mintája is ennek tetszik a legjobban.

Szeretnék...

Szeretnék áldás lenni, nem csupán a közvetlen környezetemben lévők számára - bár ez az elsődleges célom - hanem az egész emberiség számára is. A kivitelezés még sok-sok csiszolást igényel, de igyekszem ezen az úton haladni.

És hogy hogyan jutottam erre a felismerésre? Mondhatni kipattant a fejemből az isteni szikra, inspirációt természetesen kaptam hozzá jó néhány könyv formájában, melyeket tegnap vettem először a kezembe, de valamiért úgy érzetem, haza kell vinnem őket. Néha-néha biztosan el is ejtek majd itt is egy-egy morzsát belőle, mert biztos vagyok benne, lesznek kedvenceim... mint ahogy egy rögtön tegnap akadt is. Mostanság belőlük töltekezem majd és kíváncsian várom, hogyan fognak rám hatni.

Nem vagyok megrögzött Istenhívő, sem templomba járó, bár önszántamból választottam a református vallást, azonban úgy vélem, az igazi hithez az ember saját belső templomában tud eljutni. Ettől függetlenül van olyan templom, ahová évente néhány alkalommal szívesen megyek, de mindig olyan furcsa érzések kerítenek hatalmukba, talán mert azok, akik oda járnak félik és nem hiszik az Istent (vagy nevezzük bárhogy is, ki ki saját meglátása szerint). Lassan-lassan már tudni vélem, mit jelent az, hogy hiszek önmagamban, hiszek az értékekben, hiszek a szeretteimben, és hiszek azokban, akiknek szükségük van rá, de megtagadják saját maguktól. 

Bizonyára vannak, akinknek ez magától értetődő, vannak, akik soha nem jutnak el idáig és vannak, akik ugyanúgy végigjárják az utat, amit én. Hosszú és rögös lehet az út, de higgye el aki rajta jár, hogy megéri!

Pilla pillanatok

Tegnap ricinus kúrába kezdtem a szempilláim szépségessé varázslása érdekében. 

A gondolatot Judit ébresztette fel bennem, akinek nem csak ezt a bejegyzését érdemes szerintem elolvasni, nagyon tetszik a többi írása is; a végső lökést pedig a kozmetikusom adta, mikor arról számolt be, hogy a 3D műszempilla használat közötti pihentetési időszakban nekik is ezt ajánlották a regenerálásra. Így tegnap lebattyogtam a gyógyszertárba és szert tettem a ricinusolajra. Tényleg csak fillérekbe kerül, de ha hihetek a Judit által tett megállapításoknak, akkor az egy hónapos kúra után olyan szempilláim lesznek, mintha a kozmetikusom 3D-t ragasztott volna.

Véletlenül van közeli kép a szemeimről Andrisnak köszönhetően az előtt állapotról, kíváncsi vagyok, mennyire fog látszani a különbség az utána készült fotóhoz képest. Remélem, nálam is ugyanazt a hatást fogja elérni, vagyis hosszabb, dúsabb és gyorsabban növekedő pillákat fogok kapni.

Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni...

Annyira örülök, hogy ezt most muszáj megírnom! :-)

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy mániákusan gyűjtöm a Tilda könyveket, időnként el is készítek belőlük valamit, de engem már a puszta lapozgatás is feltölt, sőt a nyugalom, az izgalom és a lelkesedés egyfajta érdekes elegyével tölt el. Tehát jó, hogy vannak, ezt mindenképpen szögezzük le. Idővel rájöttem, hogy a kiadónál a boltitól jóval kedvezőbb áron lehet ezeket a szépségeket beszerezni és mivel nincsenek is teljesen elérhetetlen távolságban, személyesen szoktam átvenni a könyveket. A legutóbbi rendelésnél valamiért tényleg le is adtam a rendelést, nem csak besétáltam a kiadóba, kaptam egy halom matricát (a többit is ideje lenne már összeszedni, ha még nem dobtam ki őket) és boldogan cipeltem haza a kis híján tucatnyi könyvet.

Kivételesen nyereményjáték is csatlakozott a Tilda alkotóműhelye című könyvhöz, de alapvetően nem is foglalkoztam vele, mert a könyv volt a lényeg. Ma viszont keresett egy hölgy a kiadóból, először el sem tudtam képzelni, miért, de gyorsan a lényegre tért: szappankészítő tanfolyamot nyertem itt. Hozzátette még, hogy reméli olyan valakihez került az ajándék, akit érdekel a tanfolyam, erről természetesen többször is biztosítottam. Semmi kétség tehát, szappant fogok készíteni, úgyhogy mostan boldog vagyok! :-)

Majd beszámolok, hogy milyen volt mindenképpen! Addig is örülök, hogy én nyertem meg a fődíjat... salalala. Talán általános iskolás koromban nyertem utoljára tombolán fődíjat az öcsémmel együtt, én a felsőset az öcsém az alsósat, így két tortát vittünk haza. De most ezt csak én nyertem, ő meg legfeljebb majd "eheti", amit főztem, igaz sem rossz, ha mi esszük, amit ő főz.

Rico Designs - Vidám téli akasztóslógóka (1)

Csak így a napló margójára írom, hogy a vonaton is hímzek még mindig és javarészt ennek köszönhető, hogy haladok valamit a megkezdett munkáimmal. Mivel közeledik a tél, ezt kaptam elő gyorsan következő áldozatként és azt hiszem, jól döntöttem. :) Rico mintát alapvetően jó hímezni, mert nem túlságosan számolós mégis mutatós az eredmény, viszont azt nem szeretem, hogy színes képkockákkal rajzolják meg a mintát... miért nem jó nekik a szimbólumos rendszer, ami annyi de annyi gyártónál bevált már. Na mindegy, nem volt kedvem gépre vinni a mintát, úgyhogy a két piros között nehezen fogok tudni különbséget tenni, de majd csak megoldom valahogyan, ha már erre esett a választásom.

A kép persze vasárnap készült, úgyhogy jóval előrehaladottabb állapotban van azóta, vagyis készen van a hóember a hógolyókkal együtt és körvonalazódik a szívecskét tartó manósapkás lányka is. Valami díszítést még alkotnom kell majd hozzá, mert így nagyon snassz lesz a falon, de hátha hétvégén anyának lesz valami ötlete és még inkább hozzávalója.

Dimensions - Tulip Trio (1)

És most jöjjön egy (meg később majd több is) bejegyzés azok kedvéért, akik a keresztszemek miatt (is) olvassák az irományaimat. Jelentem, végre fényképeztem! Fény ugyan nem nagyon volt hozzá, de rávettem magam vasárnap.

Azt hiszem, bátran vállalhatom, hogy ez az első kép erről a hímzésről, mert 3 évvel ezelőtt készült egy róla... azt meg inkább hagyjuk. Most sem túl látványos még az egész, csak egy icipici van készen az egészhez képest, de most őt szoktam bökögetni esténként itthon, ha van időm és kedvem hímezni. Vannak kétségeim, hogy valaha el fog-e készülni, ha viszont elég kitartó vagyok, akkor van rá némi esély.

A hajtásoknál van a kép negyede kb., ebből lehet következteni, hogy lesz még vele dolgom rendesen. :) Gondolkozom rajta, hogy átnyargalok a jobb felső sarokba, mert ott homogén félöltések vannak és az jelentős sikerélményt eredményezne. Nem mondanám szerelemhímzésnek, de a végeredmény biztos vagyok benne, hogy káprázatos lesz.

Banános-almás turmix

Egy turmixben az ízén is az illatán kívül nincs semmi vonzó, ebben pedig különösen és egyébként is gyorsan elfogyott, úgyhogy kép nincs. Van viszont recept, mert azt hiszem, sikerült kifejlesztenem a kedvenc turmixomat, ami nem sütőtökből készül, mert az mindent visz, annak még a színe is gyönyörű. :) Szóval mindig csak egy kicsivel több hozzávaló került az alap banán turmixba, mostanra meg ez lett vége:

• 1 db banán
• 1 db alma
• 1 tk fahéj
• 1 ek méz
• 1 ek dió
• tej (kb. 3-4 dl, de attól függ, mekkorák a gyümölcsök és mennyire szeretjük sűrűn)

Szerintem nagyon finom, az pedig olyan különleges élményt ad neki, hogy a dió apró darabkáira rá lehet harapni néha-néha. Reggelire és vacsorára is tökéletes lehet...

Vasárnapi séta

Múlt héten Brüsszelben jártam és ez annyira kimerítette a mászkálás iránti vágyamat, hogy még egy sétára is alig bírt Andris rábeszélni. Na jó, közre játszott az is, hogy görcsölgetett hasam és egyébként is olyan kuckózós hangulatom volt.

No de vasárnap csak rábeszéltem magam, hogy jó lesz ez nekem/nekünk és tényleg! :) Jó volt sétálni egyet, utána meg jól megérdemeltük a süteményt a Gombai cukrászdában - teszteltük az ország tortáját, meg egy körtés-karamelles roládot. Nekem ez utóbbi jobban ízlett, szerencsére azt választottam én.

Gőzöm nincs, melyik tavat hogy hívják ott Veresen, de egyik-másik körül sétáltunk egyet, íme a bizonyíték:

Ui: Hímzek is ám, csak nem szeretek lámpafénynél kattogtatni, de tartok tőle, hogy kénytelen leszek.

Bánk újratölve :)

Első bánki kirándulásunk a kirándulás szempontjából nem sikerült valami fényesre, mert ugye egész idő alatt esett az eső. Most viszont megkegyelmeztek nekünk az égiek és csodás őszi időjárást kaptunk cserébe. :) Ráadásul a szálloda új szárnyában kaptunk szobát, szóval a múltkori kis lyukat is kárpótolták, bővült a medence részleg is, egyedül a szabadtéri medencébe nem tudtunk kimenni, mert azt valószínűleg nem fűtik és csak nyáron lehet használni. A gerjesztett hullámok tetszettek a legjobban, tisztára úgy érezheti ott az ember magát, mint egy hajótörött. 

Egy egész napunk volt, így aznapra terveztük a kirándulást és végül a gyadai tanösvénynél kötöttünk ki. Aztán félúton elhagytuk a zsibongó gyerektömeget és áttértünk a kéktúra útvonalára, de a Naszályra már nem mentünk fel, szóval tényleg csak kis kitérőt tettünk. Szépen kiépített egyébként a tanösvény, gyerekekkel remek célpont szerintem kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A kicsiket egy óvodás erdőkerülőre invitálják, míg a nagyobbak a különböző pontoknál játékos feladatokat teljesíthetnek miközben megismerik az erdőt és annak élővilágát, mondhatni flóráját és faunáját. 

Hazafelé úton belebotlottunk a bánki szüreti felvonulásba, sajnos a műsor nagy részéről lemaradtunk, de a mustot megkóstolhattuk... mit ne mondjak, isteni volt a frissen préselt szőlőlé (otelló) rögtön meg is ittam belőle két pohárral. Tetszett az is, ahogy a kisbíró elsorolta, mi történt az évben a falu életében, na meg a sok hímzett népviselet.

Vagyis nagyon jól éreztük magunkat, várom a következő hasonló alkalmat még ha más is lesz az uticélunk.