Nora Corbett - Easter Fairy (1)

Természetesen nem bírtam ki, hogy ne kezdjek valami újba, mert a megkezdettek közül megint nem maradt olyan, amit a vonaton tudnék hímezni. És mikor a mintába belekezdtem még húsvét előtt jártunk. :) Mivel jövőre is lesz húsvét, nem aggódom egyáltalán, hogy elkészül-e addig a kis tündérke... és már most tudom, hogy ovális keretet és ovális paszpartut fog kapni.

Egyelőre eddig jutottam vele:

Dimensions - Serenity Prayer (2)

A héten vele is elkészültem, kicsit küzdöttem a kontúrral, nem kicsit a 3 szálas francia csomókkal, de nagyon-nagyon tetszik! Már a társait is kiszemeltem, bár van még mit alakítani rajtuk és a szöveg sincs még teljesen készen, de alakul. A majdani anyagválasztástól tartok elég erőteljsen, hogy jól sikerüljön, talán még a keretezésnél is nehezebb lesz és itt a kivitelezés is rám marad. :)

Keretezőnél jártam

Kedden nagy túrára vállalkoztam, annak ellenére, hogy itthon vagyok szabadságon bemerészkedtem a város kellős közepébe az elkészült képeimért. Közben tettem egy kis kitérőt is az egyik kiadó felé és szert tettem két kis zsákmányra. :) Az egyik a Tilda legújabb kötete - bár nincs benne sok újdonság, én imádom, ahogy párosítja a színeket és az anyagokat -, másik pedig egy zokniból készült állatkás darab.

De vissza a keretezőhöz... két képet egyből meg is talált a hölgy, az egyik azonban még csak nem is rémlett neki, bár azt tudta, hogy a keretet levágta hozzá. Néhány perc múlva megjelent a tulajdonosnő a tündéremmel a kezében, így még meg kellett várnom, amíg beteszik a keretbe és hátlapozzák. Nekem nagyon tetszik a végeredmény, bár nem volt egyszerű hazacipelni.

Igyekeztem színhű és élethű képeket készíteni, de még mindig nem az én mesterségem ez és nem is hinném, hogy lesz valaha is... magamhoz képest viszont egészen jól sikerültek.

 A sziromtündérem, immár a nappalink falát díszíti.

 A kis téli Dimenions kép is megkapta végleges alakját, bár őt most elteszem pihenni egy kicsit.

És végül Nora Corbett O betűje, hamarosan új otthonra talál majd.

A keretezőtől azért hazafelé sem volt egyenes az út, Andris vett fel az Árpád-hídnál és néztünk kandallót. Minél többet tudok erről a témáról, egyre inkább az az érzésem, hogy ehhez szakembert kell fogadnunk, ami szintén nem egyszerű feladat. Leghamarabb azt kellene kideríteni, hogy mekkora a kéményünk, mert ettől függ, hogy milyen kandallót vehetünk hozzá. Kinyomoztam a kéményseprő eléhetőségét is, nem volt egyszerű feladat, jó lenne, ha megnéznék a kéményt, bár az egyre inkább biztos, hogy bélelnünk kell majd valami új szabvány szerint.

Túrafelszereléseinket is bővítettük kicsit, aztán szereztünk mulcsot a kert csinosításához. Sajnos néhány év elteltével elkerülhetetlen az a beruházás, mert megkopik az állomány akármennyire is odafigyel rá az ember. Arra is rá kellett jönnöm, hogy a geotextíliának vannak nem túl előnyös tulajdonságai is, mint pl. a növények java része ott marad, ahová beültették őket... pedig már néhány növényt szívesen átültettem volna, mert túl közel került egy másikhoz, vagy éppen a másik oldalon jobban teszene, de erre csak addig van esély, amíg nem növeszt túlságosan nagy gyökereket a növény, különben szét kell szabdalni a fóliát és akkor meg mi érteleme? A gaz így is kinő alóla, vannak ilyen kis ádázak!

Mirabilia SAL - Enchanted Mermaid (2)

Miután befejeztem a Petal Fairy-t (aki most már a keretezőnél várja, hogy elnyerje végleges formáját és ezt követően méltó helyet fogaljon majd el lakásunkban), belevágtam a Mirabilia SAL soron következő hölgyének folytatásába. Viszonylag lassan halad, mert sokszor nem is veszem már esténként kézbe, de most már nagyon kevés van hátra a gyöngyözésig... ami hasonló mértékű feladat egy Mirabilia minta esetében, mint a kontúr a Dimensions készletekben. Ez a sellő pontosan 584 darabbal lesz gazdagabb, ha elkészül, ebből 18 kincs értékű. :) Egyelőre azonban ez még nem látszik rajta, bár szerintem így is egyre szebb!

Látszik is, hogy rengeteg a kihagyott hely a gyöngyök számára, a koszorújában is lesznek szép számmal, bár ott még nem olyan egyértelmű a hiányzó koszorú miatt. Hamarosan megkapja a koszorúját is a sellő, akkor talán készítek egy újabb képet a gyöngyözés előtti állapotban. Addig is még ki kell találnom, hogy milyen keretet fogok használni a gyöngyözéshez - mert egyébként kézben hímezem, de ezzel a láthatatlan fonnalal képtelenség másképp szépen dolgozni. Szóval még keresem a megfelelő mértet.

Dimensions - Serenity Prayer (1)

Ingadozó hangulatom ellenére természetesen nem hagytam fel a hímzéssel, ezt a kis hortenziát a vonaton készítgetem munkába jövet-menet. Már "csak" a kontúr van hátra, ami mint tudjuk egy Dimensions készlet esetében egyáltalán nem elhanyagolható mértékű, főleg egy ilyen csupaszirom virág esetében... de mit is tehetnék, mikor annyira tetszenek a hortenziák apró virágai, melyek aztán gömböt formálva válnak a növény díszévé. :) Nincs más hátra, meg kell hát küzdenem a kontúrszálakkal.

Addig is, aki kíváncsi betekinthet a virág pillanatnyi helyzetébe: 

Alul szerepel majd rajta egy fohász első részlete... arra gondoltam, hogy kivételesen párnát készítek a hímzésből és ő lenne az én jókedvre derítő párnám, akit bármikor magamhoz ölelhetek, ha éppen kedvem tartja és így erőt gyűthetek belőle. Aztán Dorottya segítségével a gondolat tovább fejlődött, mondván miért nem készítek még két párnát és akkor a fohász többi része is életre kelne. A szöveget már nagyjából megrajzoltam hozzá és a két virágot is kiválasztottam, de még mindegyik igényel némi átalakítást... kíváncsi leszek, milyen lesz a végső képük és az összhatás.

Szeretni nehéz... :)

Már nem is emlékészem, miről beszélgettünk tegnap este, de egyszer csak megszólal:

- Tudod, nehéz szeretni téged.

- Tényleg, biztosan, ezt komolyan mondod? – kérdem én tágra nyílt értetlen szemekkel.

- De én tudlak! – érkezik a válasz…

Miért?

Muszáj ezt magamból kiírnom, de még így sem vagyok benne biztos, hogy tényleg segíteni fog, mert a megoldást nem látom... Mostanra ugyanis teljesen kifogytam az ötletekből, hogyan tudnám elterelni a gondolataimat és a figyelmemet a várandóssági iránti olthatatlan vágyamról, mondhatni szinte görcsös ragaszkodásomról. Tudom, legyek türelmes, mert majd jön, ha itt az ideje csakhogy én már évek azt várom, hogy eljöjjön az ideje és nagyon-nagyon fogytán van a türelmem. Vártam, hogy Andris felnőjön a feladathoz, aztán vártam, hogy nőgyógyászatilag nálam minden helyre álljon (és még mindig várom, de már nagyon jó lenne, ha eljönne), vártam, hogy anyával rendeződjön a kapcsolatunk, hogy képes legyek a saját nőiességemet megélni, meg még ki tudja, mi mindenre és ez mostanra már jócskán években mérhető.

Tegnap estre rájöttem, hogy a hímzés, kötés, varrás, horgolás és egyéb állatfajták mind-mind csak pótcselekvések, hogy lefoglaljam magam, hogy kitöltsem az üres várakozást… most viszont már nagyon-nagyon az lenne a dolgom, hogy anya legyek és erről most már képtelen vagyok elterelni a figyelmemet, gondolataimat, érzéseimet.

Még mindig képtelen vagyok nem elkeseredni azon (amellett persze, hogy örülök az ő boldogságuknak), hogy egyre többen és többen válnak kismamává az ismeretségi körömben, arról meg nem is szólva, hogy az unoka/dédunoka mellett folyton arról beszélnek, hogy mikor jön már nálunk is. De talán a legeslegnagyobb teher az orvosi utasítás, ezt nem lehet csak úgy parancsra csinálni még akkor sem, ha ténylegúgyistenigazából szeretné az ember. Ez nem gombnyomásra működik… persze vannak akiknél igen, mert csak gondolnak egyet és már jön is baba vagy még csak nem is gondolják és jön (lásd csak aznap, mikor engem vettek fel az osztályra volt legalább 10 abortuszos és ez csak egy hétfő volt). Nem értem én ezt egyáltalán és nem tudok a tényektől elvonatkoztatni.

Szeretném már végre az ultrahangon a pocaklakó szívverését látni, vagy legalább csak egy petezsákot, nem pedig egy cisztáét, ami valahogy mindig odafészkeli magát valahová. Hogy én teremtem meg magamnak? Még az is lehet… bár a műtét óta közelében sem járok ezeknek a gondolatoknak, sőt! Úgy érzem tehetetlen vagyok és ez kiveszi minden erőmet és az ebbe vetett hitemet, pedig biztosan nem ez a helyes út és biztosan valami más vinne előre. Eddig előttem ismeretlen és nem tudok rájönni, hogy mi kellene legyen a következő lépés.