Anyagot festettünk :)

Sokat vacilláltam, hogy hová is menjek a hétvégén: Klaudiához Sopronba a süteménybirodalomba és találkozzak a Sárkány lányokkal vagy legalábbis egy részükkel, vagy pedig anyagot fessek a foltvarrós lányokkal Újpesten. Végül az anyagfestés mellett döntöttem, mert ennél tűnt valószínűbbnek az ismételhetetlenség, Klaudiánál ugyanis két hónap múlva ismét találkozhatunk, ha minden igaz. :)

Nagy előkészületeket szerencsére nem kívánt az esemény, fél 11-re értem a helyszínre, Mariann Piroska és Bea is pár perc múlva megérkeztek. A csapatunk egy része sajnos nem tudott eljönni, de voltak helyettük mások, így is remekül szórakoztunk, a végén még a fiúk (Mariann barátnőjének fiai) is beálltak festegetni meg mindenfélét kipróbáltak. Nagyon el voltunk kényeztetve, mert kaptunk anyagot, amit nyugodtan festegethettünk, ebédre melegszendvicset készítettek a lányok és szomjoltókból sem volt hiány. Talán Beával beszélgettem a legtöbbet, és ha más nem is, de az már szinte biztos, hogy vele néhány hét múlva találkozom, mert segíteni neki blogot alkotni. Benézett a foglalkozásra az intézmény vezetője is, és felajánlotta, hogy amennyiben szabad a kért időpontra a terem ahol most is voltunk, nagyon szívesen lát minket máskor is, szóval alakíthatunk saját varrókört. :) Csak varrógépet kell vinni, de szerintem ezzel nem lesz gond és szerintem újakat is szívesen látunk majd, mert ezek a technikák nem egymásra épülnek vagyis nincs olyan, hogy kezdő vagy haladó, vagy ilyesmi.

De jöjjenek az anyagok és a technikák. A mikrós változat nekem nagyon bejött, bár igazság szerint ott nem lehetne rögtön látni az eredményt, mert a melegítés után száraz dunsztban kell kihűlnie az anyagnak, ezt természetesen tegnap nem vártuk meg. :) Szóval ezek mind mikrós technikával készültek, a festéhez Columbus ruhafestéket használtunk. Rengeteg színben kapható és egyáltalán nem drága, csak találjon még az ember háztartási boltot valahol...

Ezek itt ketten gyűréssel készültek türkizkék, középzöld és lila színeket használva:

Rajta kötöttem egy csomót, de a színek ugyanazok, mint az előbb:

Erre két csomó is került, plusz egy kis barnával bolondítottam meg a kéket és a lilát:

Itt hajtogattunk először aztán mártogattunk négy féle színbe, ami annyira azért nem látszik, főleg, hogy a négy szín a fekete, a napsárga, a négerbarna és a csau-csau volt:

És amelyik a legjobban tetszik (ezért még az uram is odavolt), a hagyományos átkötözős batikolós technika és itt főztük az anyagot először napsárga, majd narancssárga, piros és végül bordó festékben:

A fényképezőgépet természetesen otthon felejtettem, pedig érdekes lett volna a többikét és is lefotózni, mert mind ugyanazt csináltuk, de ahányan voltunk, annyiféle minta és színvilág látott napvilágot. Nagyon élveztem, úgyhogy a hétvégén ha megyünk mamáékhoz lenyúlok régi semmiresemjó fazekat néhány régi lepedő kíséretében és indulhat a háziüzem, mert most ugyan még találomra festettem mindent, de jó lenne ha ez menne kicsit tudatosabban is, ahhoz pedig gyakorlás szükséges.

Tavaszodik és tovább MUK-kolok

Most hogy befejeztem az otthon édes otthont és még az RR kendőt is kivégeztem, kénytelen voltam valami újba kezdeni. Már közel egy éve kiválasztottam ezt a mintát, hogy majd jól meghímzem és meg is vettem hozzá az anyagot és a fonalakat is kikészítettem, aztán szépen elpakoltam, de most eljött az ő ideje. :)

A kép kicsit béna, mert szokás szerint szkenneltem, de majd ha készen lesz, lesz rendesebb is. :) Lassan már csak a díszítő sor van hátra alul és kész, na meg az összeállítás, hogy szépen mutasson a falon.

LHN - Daisy Lane Cottage (3)

Csütörtökön hajnali fél egy körül lettem készen vele, miközben Dorottyával beszélgettünk. Nagyon szerettem hímezni, ráadásul a színei is egy kicsit a tavaszt idézik.

Íme a házikóm a százszorszépekkel:

Köszönöm, hogy együtt hímezhettünk lányok, kíváncsian várom a maradék két házikót is Timinél és Krisztinél is.

Tavaszodik...

... és ezt bizony a növények is érzik a kertben, elsőként a krókusz borult virágba, de már bontogatja szárnyait a mininárcisz, a madárbirs és az aranyeső is. A hétvégén sok időt töltöttünk kint, kicsit rendbe szedtük a növényeket és környezetüket, egyedül a benti fű gereblyéséze és az előkert ágyásainak megzabolázása maradt ki, azokat majd a jövő héten, hátha akkor is hasonlóan szép lesz az idő. Sajnos a növények egy részét pótolni kell, főleg a fűszernövényekből hiányzik pár darab, hamarosan talán az is sorra kerül majd.

Kapor Klaudiának még mindig szeretettel :)

Annyira belelendültem a gyógynövényes RR hímzésébe, hogy ha már nálam volt Klaudia kendője gyorsan meghímeztem neki a kaprot. Tetszik nagyon ez a növény is, annyira jó volt hímezni és mint a villám, úgy lehet haladni vele, összességében két esténél többet nem foglalkoztam vele. Névnapi meglepetésnek szántam, de a fotózáshoz tegnap este már nem volt lelkierőm, így egy kicsit megkéstem vele...

De mutatom is a képeket:

Itt még kontúr nélkül.

Itt pedig már készen.

És így fest egyben most.

Egy gondolat

A jóga óra végén ismét húzhattunk apró idézeteket, ez mindig is nagyon tetszett, olyan kis lélekmelengető az óra végén. Nekem most ez jutott, azt hiszem, van még hová fejlődnöm. :)

"Szükséged van a boldogságra? Akkor csak három dolgot kell tenned: Meditálj rendszeresen, mosolyogj lélekteljesen, szeress fáradhatatlanul."

/Sri Chinmoy/

Születésnapi játék Zsuzsinál

Zsuzsi babái mindig ámulatba ejtenek, lassan talán eljutok odáig, hogy én is próbálkozzak eggyel, addig is reménykedem, hogy nálam fog landulni ez a szépség.

Brüsszel - sokadik felvonás

Ez már a nevetséges kategóriába sorolandó, ami e körül a március 22-i brüsszeli kiutazás körül kerekedett, de nem is írnám le itt most az egész történtet. Legfeljebb röviden... kb. egy hónapja érkezett a meghívó, hogy lesz egy ilyen ülés és a vezetésünk úgy döntött, fontos a részvétel (én ezzel nem igazán értettem egyet, de nem kérdeztek róla) így hát elindítottam a kiutazásomat. Aztán az informatika is úgy döntött, hogy fontos a részvétel, ők is küldenek egy kollégát, addigra én már rég feladtam az indítólapomat, így már nem volt lehetőség a vezetőség által elvárt megfelelő összecsatolásra, amire a program pillanatnyilag még képtelen. Ebből kerekedett az egész vita és kalamajka, mert két embert nem akartak küldeni egyszerre, így egészen múlt péntekig meg voltam róla győződve, hogy egyedül kell megjárnom ismét a belga fővárost ismeretlen terepet felfedezve. A huza-vonából végül az informatika került ki győztesen, vagyis G. utazik vasárnap, én pedig megkaptam az elutasítást erre az útra vonatkozóan, de hogy ehhez miért kellett 2 hét, hogy eldöntsék? Na ez nekem már magas. Ezzel egyidőben a madridi utat engedélyezte elnök úr, szóval április 20-23 Madrid a tachográfok jegyében a főnökömmel és az egyik nemzetközis kollégával. Ezt legalább idejében elő lehetett készíteni.

De ami furcsa volt az egészben, hogy elsőre nem ujjongtam örömömben, hogy de jó, mégsem kell mennem. Most már örülök, hogy így alakul a hétvége, vasárnap kiszabadulok végre a kertbe, nagyon-nagyon várom! Lassan talán már ott is érdemes lesz képeket készíteni. :)

Kamilla Vikinek szeretettel

Még a határidő utolsó pillanatában elkészültem Viki kendőjére a kamillával. Szokás szerint halogattam a hímzését, pedig annyira szeretem ezeket a kis mintákat készíteni, nem is tudom, miért várok mindig a következővel olyan sokat. Vikinél is az anyag elszegésével kezdtem, amiben még az elején megállapodtunk, aztán jól félretettem, hogy majd hamarosan. A cserépben a mintát párszor el is számoltam, de én inkább bontottam, mint mintát variálgassak, nem volt azért olyan eget rengető. És ebben a színben kifejezetten tetszik a kamilla kaspója, na meg persze az egész minta, annyira jók ezek a színek, imádom ezeket az árnyalatokat. :)

Mivel a hímzés java része anyukáméknál készült, ezért a kontúrozás előtti állapotról nem tudtam fotót készíteni, ráadásul itthon is felejtettem két színt a minta befejezéséhez, szóval nem ment olyan villámgyorsan, mint szerettem volna. De elkészült és nagyon szerettem csinálni!

Viki, íme:

A képek tegnap este készültek Dorottyánál, szóval nem valami jók, de a lényeg azért látszik rajta és szerintem ez a fontos. A kendő Dorottyánál van tegnap este óta, így már csak Klaudia és Évi kendője pihen nálam.

Tavaszi banner

Nos ezzel a kis Rico mintával még tavaly elkészültem, csak jól eltettem a fiókba, mert nem volt kedvem a szalagokra gyöngyöt fűzni és úgy egyébként díszíteni. Ráadásul igazság szerint le is kellett volna a varrást bontani, mert nem teljesen egyenesen van felvarrva gyárilag, de erre az idén sem került sor. Viszont kedden reggel gyorsan elkészítettem a díszítést és kitettem az irodám ajtajára... nem volt valami szerencsés döntés, mert az ügyfelek leverték a helyéről időnként, na meg én csak akkor láttam, ha épp visszajöttem valahonann, ezért bekerült az egyik falra, de ott meg annyira elveszik. Sehogy nem az igazi, bár ettől még mindig nagyon tetszik. :) És még a főnököm is megdícsérte, amit eltehetek a tapasztalatok szerint legalább 5 évre, nem osztogatja az ehhez hasonló bókokat ugyanis túl sűrűn.

Egy kis virág

Még a hétvégén kaptam apától és az öcsémtől, olyan szépek...

'A' ruha

Nos itt van, íme őt szereztem be hastánchoz:

A fejemet ne tessék nézni, mert másfél óra tánc után kicsit lestrapált lettem. :)

Oooolyaan, de ooolyaaan éjszakám volt... :)

Annyi mindenről írnék, de most maradok a tegnap esténél. Néha már kezdem kicsit úgy érzeni magam, mint a férj, aki folyton sörözni jár a kocsmába a haverokkal a felesége meg várja otthon, csak én éppen a feleség vagyok és cukrászdába járok a barátnőkkel és a férjem vár otthon. Alapvetően nem zavar a dolog, de valahogy mégis kicsit sántának érzem. Annak viszont nagyon örülök, hogy találkoztam a lányokkal, most már el sem tudnám képzelni nélkülük az életemet. :)

Szóval tegnap Andris céges vacsorázni volt, mint főszervező és mivel nem lehetett előre tudni, hogy mikor vetnek véget zabálásnak, ezért úgy készült, hogy nem jön haza éjszakára. Én meg persze melyik nap megyek hastáncolni és kozmetikushoz? Hát amikor lenne egy szabad estém. Aztán nagggyon fontos ügyben beszélnem kellett Dorottyával és végül abban maradtunk, hogy attól, hogy későn végzek, még lehet nála pizsiparti. Egyszer élünk gondoltam és a vonaton megírtam, hogy megyek. Kivételesen pontos volt a vonat, így volt időm még tánc előtt hazaugrani és összeszedni a fontosabb dolgokat, mint pl. Viki RR kendője. A tánc szokás szerint jó volt, érdekes volt az új ruhában táncolni, még szokni kell azért az övet és a szoknyát is, nekem a fátylamról meg nem is beszélve. Van egy mozdulat, ami semmiképpen nem akart tegnap sikerülni, azért még nem adom fel, hátha, mert ha nem muszáj, nem vágnék le a fátyolból. (Aki kíváncsi, annak súgom, hogy lesz kép is ha egyszer hazajutok.) Most el tudnék képzelni még egy órát a héten, de legfeljebb otthon gyakorolhatok... Tánc után jött a kozmetikus, ahonnan Dora majdnem meglépett, de csak nekem volt kulcsom a kocsihoz, így kénytelen volt maradni. Szerintem nem bánta meg, minden esetre túlélte és azt mondta, nem is volt olyan szörnyű, mint amire emlékezett. :) Ez persze jól elhúzódott, már majdnem negyed 10 volt, mire eljöttünk Szilvitől, onnan hazavittem Dorát és indultam Dorottyához. A tervemhez képest csak fél órát késtem, de legalább megkóstolhattam egy újabb muffin változatot. A rendkívül fontos dolgok megvitatását kb. fél 3-kor felfüggesztettük és megpróbáltunk aludni egészen reggel hatig. Elég sokat forgolódtam, de talán az volt az oka, hogy melegem volt, a hirtelen rögtönzött szivacs ugyanis tökéletesen megtette ágynak. Ja igen, és Sarolta is folyton szöszölt valamit, ami nekem azért új volt. :) Reggel megpróbáltam valami emberi alakot formálni magamból és elindultam dolgozni. Útközben minden terv szerint alakult, a vonat is csak pár percet késett, azt meg délután úgyis behozom.

Ja igen, és befejeztem a Daisy Lane Cottage hímzését, amíg Dorottya a tetves medvével szöszölt meg lyukasztgatta az ujjait. Jó volt, majd biztosan lesz még hasonló. ;)

Ismét díjak :)

Két díjat is kaptam egyszerre Barbitól! :) A napfényesnek külön örülök, mert már nagyon hiányzik a napsütés, ráadásul ez nem csak tőle érkezett, hanem Miától és Klaudiától is (meg gyűjtőnéven Dorottyától). Köszönöm lányok!

Szokták mondani, hogy párosan szép az élet, hát én is párosan küldöm tovább a díjakat Ritának, Vikinek, Fanninak, Marcsinak és Zsófinak szeretettel.

Daisy Lane Cottage (2)

Szerettem volna a hétvégén befejezni, de maradjunk annyiban, hogy elfogyott a 3865-ös fehér fonalam és persze anyának nincs ilyesmi készleten. :)

Minden esetre nagyon szeretem hímezni és mivel már nem sok van belőle hátra (talán már a héten ki sem tart a vonaton), legközelebb már csak készen mutatom, aztán ellátogatok vele és a Home of a Needleworker (too!)-val együtt a keretezőhöz.

Még egy kis hastánc :)

Hát ha ma reggel valaki azt mondja nekem, hogy Dorával hastánc ruhákat fogunk próbálni és lesz olyan, amibe beleszeretünk, akkor jól kinevettem volna. :DDD

Szóóval az úúúgy volt... hogy már többször is beszéltünk róla, hogy kellene valamit szerezni a májusi bemutatóra, én meg most elkezdtem körbenézni a neten, aztán küldtem linkeket Dorának. Aztán felvetettem az ötletet, hogy vágjunk neki a városnak, ha vége lesz ennek a vacak hóesésnek. Először a jövő hetet vettük célba, de sorra estek ki a napok, míg végül a mai maradt, de a hóesést mindenképpen ki akartuk kerülni. Dora maradt bent 5-ig, én úgyszintén próbáltam valami hasznossa eltölteni addig az időt, ami csak részben sikerült, de majd holnap befejezem a nyomtatványrendeléses levelet. És láss csodát, mire Dora megérkezett a villamosmegállóba, a hósesés szinte teljesen elállt, teljesült a kívánságunk. Egy megállóra igénybe vettük a BKV szolgáltatását és beszabadultunk az Oktogonnál lévő boltocskába, ahol az eladó hölgy nagyon készségesen segített a választásban. Jó jó, tudom, hogy ez a dolga, de akkor is, ritkán találkozik hasonlóval manapság az ember. Én kezdtem a próbát egy rózsínes összeállítással, de a felső is és az öv is nagynak bizonyult, úgyhogy másodiknak a lehető legkisebb darabot próbáltam fel, ami csodák csodájára mindenhol passzolt. Végül ennél a türkizes-ezüstös-fehéres kombinációnál maradtam, annyira de annyira tetszik, még itthon is ellébecoltam benne vagy egy órát, mindenféle mozdulatokat próbálgattam fátyollal és a nélkül is és nem is lesz olyan nagy ez a fátyol, csak meg kell szokni. :) Dorának is sikerült választania, a fehér-rózsaszín összeállítás neki sem jött össze, viszont ez a sötéttürkizes-rózsaszínes állati jól áll neki. Nem sokáig gondolkoztunk, lecsaptunk a szépséges darabokra, minek következtében hatalmas mennyiségű boldosághormon szabadult fel bennünk. Meg is gyártottuk az ideológiát hozzá (mert ennyit azért elsőre nem szerettünk volna költeni), hogy a pénz nem boldogít, a ruha viszont IGEN! :))))

Most már csak a betáncolás van hátra, na meg a koreográfiák rögzítése a kis fejünkben... várom nagyon a május 7-ét!

Hó, hastánc, kiskanál és egyebek

Hogy ezeknek mi közük egymáshoz? Tulajdonképpen semmi, csak épp írni támadt kedvem, mostanában nem túl sűrűn történik ilyesmi... egyre több bizottságban vagyok benne és ez most már kezd frusztrálni egy kicsit, mert már lassan számon sem tudom tartani, hogy hol mi is a feladatom tulajdonképpen. Azt is nehezen tudom feldolgozni, hogy a vezetés két hete képtelen eldönteni, hogy kell-e mennem egy munkacsoporti ülésre Brüsszelbe vagy sem, mert két embert semmiképpen nem akarnak küldeni, micsoda pazarlás lenne már, hiába szükség lenne a szakmára és az informatikára is. Na mindegy, én ehhez kicsi vagyok, hogy megértsem. Eddig nagyon úgy néz ki, hogy én megyek, ha megy egyáltalán bármelyikünk... és mire lefoglalja a kolléganő a repülőjegyemet, annyiba fog kerülni az egyikünk utazása, mintha két héttel ezelőtt mindkettőnkét jóváhagyták volna. Erről egyébként is megvan a véleményem, hogy mire van keret a hatóságnál és mire nincs, de ezt jobb, ha megtartom magamnak, maradjunk annyiban, hogy nem feltétlenül a szakmaiság a fő irányelv az elmúlt néhány évben.

A hóról, hát esik... nem gondoltam, hogy tényleg fog! Annyira készültem már a tavaszra, tegnap végignézegettem az összes növénykénket, hogy melyik bújik már kifelé a földből és melyik kezd lassan rügyezni, mit hol és mennyire kell visszavágni. Na ezzel még várhatok egy keveset, talán a jövő hétvége már alkalmas lesz rá, vágyom már a kertbe nagyon. A magnóliám is túlélte, pedig azt hittem, kicsi lesz neki a jelenlegi edényke, de majd a nyáron Andrissal csináltatok egy méretesebbet, mert idővel biztosan több talajra lesz szüksége, a díszburkolatot meg egyelőre nem áll szándékunkban fölszedni, különben is ki tudja, mi lenne alatta.

Tegnap vettem egy kiskanalat pótolandó az eltűntnek látszó darabot. Köddé biztosan nem vált, legfeljebb valaki más használja, nekem meg hiányzik... ugyanis mániákusan válogatós vagyok az evőeszközök terén, főleg ami a kiskanalakat illeti. Ebből adódik, hogy van bent saját evőeszköz-arzenálom, arra az esetre, ha mondjuk hozok be ebédet, vagy épp rendelünk valahonnan szóval bármikor szükség lehet rájuk. Van ugyan készlet itt bent is, de az közös és egyébként sem szimpatikusak. Ez már legalább a második eset, hogy valaki elbirtokolja valamelyik kanalamat, korábban az evőkanalamnak veszett nyoma, most a teáskanalam tűnt el szőrén-szálán, de még egy kiskanál gyanús nekem, amit lehet, hogy egyszerűen csak hazavittem. A nyíregyházi albérletben is eltűnt az egyik kedvenc teáskanalam, kell nekem ennyire ragaszkodni hozzájuk. :) Szóval válogatok, most már leginkább csak anyukámnál, nagymamámnál meg ha elmegyünk valahová kajálni és nem terített asztalhoz ülünk, mert nem mindegy, mivel kerülnek be a finom falatok a számba. Otthon szerencsém van, ott nincs választási lehetőség, egyféle a készlet, de azt én választottam, úgyhogy szeretem. :)

Hastánc... lassan egy éve gyakorlom és még mindig imádom. Szeretem a sok lehetőséget, ami benne rejlik, hogy ugyanaz a zene mindig mást hoz ki az emberből hangulattól függően. Ha akarom lágy, gyengéd és simogató, ha akarom kacér, büszke és csábító vagy egyszerűen csak kitombolós. A vasárnapi nyílt napnak köszönhetően ismét egy újabb taggal bővült a csapat, vagyis kezdtünk mindent elölről, gyanítom ilyenkor Orsinak is nehezebb, hogy nekünk is adjon valami újat a teljesen kezdőt meg ne dobja túlságosan a mély vízbe. De az az igazság, hogy most ez nem jött éppen valami túl jól, mert nagyon kellene csiszolgatnunk még a két koreográfián, amit a középhaladósokkal és haladósokkal fogunk együtt eltáncolni, arról meg nem is beszélve, hogy hiányzik a mozdulatok sokszínűsége. Lassan kezdem úgy érezni, hogy elfelejtek tanulni sokszoros újrakezdés miatt, legyintve, hogy ez már úgyis megy. Májustól talán változik picit a helyzet, vasárnap rákérdeztem Orsira, hogy most már az idők végezetéig kezdő csoport maradunk-e és megnyugtatott, hogy engem és Dorát szeretne áttenni a középhaladókhoz, csak a bemutatót várjuk meg, mert hat koreográfia azért mégis sok lenne nekünk. Szóval hamarosan előrelépünk, ahol bőven lesz mit tanulnunk azt hiszem. :) Májusig még ruhát is be kell szereznünk, mert a gyakorló ruhában mégsem léphetünk színpadra, nem lenne túl impozáns látvány. Úgyhogy beszerző-körútra fel!

Daisy Lane Cottage (1)

Eredetileg együtt kezdtük volna Annával, Timivel és Krisztivel csak én szokás szerint lemaradtam. :) Anna azóta már elkészült, de a többieket még van esélyem utolérni, ha minden igaz.

Kb. egy hete böktem bele először a tűmet, itt tartok most:

Minta: LHN Daisy Lane Cottage
Anyag: 28ct Country Mocha
Fonalak: DMC és Crescent Colours

Az első táskám

Na jó, csak majdnem, mert egyet már készítettem, csak az nem maradt a sajátom. :) A múlt heti tanfolyamon a szabadon szabott négyzetes technikát sajátítottuk el, nagyon megtetszett, mert gyorsan lehet nagyon látványos és mutatós eredményt elérni. Szóval maradt még itthonra is a lelkesedésből és hétfőn estig befejeztem a táskát. Még nem tökéletes a cipzár és a vállpánt rész, de már alakult és különben is, fő, hogy nekem tetszik, mert az enyém.




Bent szinte egyterű az egész, csak két kis zsebet applikáltam bele a telefonnak és az iratoknak, még a kulcsnak kell valami megoldást kitalálni, mert pillanatnyilag azt folyton valahonnan az aljától kell kihalásznom.

Ja és a lányoknak is annyira tetszett bent, hogy Móni le is adta rendelést egy vidám nyári darabra, amibe strandolós cuccokat tud majd dobálni. És közben már a keresztszemezésbe is jól belerángattam, na nem kellett azért olyan sokáig győzködni. :)

Másik csak úgy...

Csak úgy...

Két hétvégék :)

Ez egy rózsaszín bejegyzésnek indult még ma reggel a fejemben, csak aztán jött a szokásos hétfő reggeli értekezlet és olyan letolást kaptam, hogy alig győztem kapkodni a fejem. Utálom, amikor sok ember előtt nyilvánosan döngölnek a földbe, és még csak nem is érzem jogosnak. Ráadásul hiába próbálok ész érveket felhozni, leperegnek róla, mint a falra hányt borsó. Csak tudnám, hogy akkor miért már megint én utazok március végén Brüsszelbe?! És hát tőlem ne várja, hogy részt fogok venni a kártyakiadó modul átültetésében, mert ugye én is benne voltam a rosszul kialakítók között... bár érdekes módon mégis működik, szerintem jól. Igaz, ma reggel azt is megtudtam, hogy réges-régen együtt kellene működnöm másik három főösztállyal. De könyörgöm, nem azért ő a vezető, hogy ezt átlássa és az együttműködést kezdeményezze? Én csak egy munkacsoport munkáját látom át, amiben részt veszek, ő meg elvileg az összeset ami a hatáskörébe tartozik, ergo szerintem ez az ő dolga lenne... a főosztályvezetőm meg annyit bír felhozni a rendszer védelmében, hogy ő nem volt itt, amikor ezt kidolgozták. Na hurrá, persze, hogy nem tud többet, mert nem is ismeri, hogy hogyan működik, soha egyszer sem nézett rá még a programfelületre egyikőjük sem, csak éppen a jelenlegi programot X cég fejlesztette uniós támogatással, míg a másikat Y kezelné természetesen szép kis plusz pénzért hozzá át a jelenlegi rendszerbe, ha jól sejtem. Csak ha én ilyeneket mernék mondani meg szembemondani, azt hiszem, kereshetném az új munkahelyemet méghozzá iziben és ez annyira szomorú. Reggel is hallottam a fiatalokat a vonaton beszélgetni, 18 körüliek voltak mind és arról beszéltek, hogy Ausztráliában van egy négytagú cenzúrabrigád, akik jóváhagyják, hogy milyen termékek jelenhetnek meg az ausztrál piacokon. Eddig rendben is volt a dolog, az igazán érdekes része ekkor következett, mert hogy el sem tudták képzelni, hogy ezt az ausztrálok elfogadják, mert mondjuk szerintük ez így helyénvaló, nem az első gondolatuk, hogy biztos meg lehetne őket vesztegetni, ha valamit el akarnának mondjuk utasítani, mert mindenkit le lehet kenyerezni. Miért erről szól az élet itt Magyarországon? Nem is értem, miért ragaszkodom még mindig ennyire hozzá, már rég élhetnék valahol külföldön, ahol szintén nincs kolbászból a kerítés, de józan paraszti ésszel felfoghatóbb keretek között élnek az emberek, mint itt.

Na jó, jöjjenek a hétvégék, hátha a visszaemlékezés meghozza megint egy kicsit az életkedvemet. (Pedig isten bizony jó kedvvel jöttem ma reggel dolgozni, de még mindig úgy érzem, hogy szét tudnék robbanni.)

Két péntekkel ezelőtt hirtelen ötlettől vezérelve elmentem Dorottyával és a NŐvel meg a barátnőivel Szóló Estre. A fóti Waldorf iskola 11. évfolyamosai készültek mindenféle előadással, de zömében azért éneklésről volt szó. Nekem nagyon tetszett, szerintem ügyesek voltak! Nevekre nem emlékszem, pedig annyi iskolatársat megmutatott Dorottya, hogy alig bírtam kapkodni a fejemet... voltak kedvenc számaim is, alapvetően egy szám volt olyan, ami nagyon ellen nagyon tiltakozott a lelkem, az nekem nagyon "sötét" volt. Jövőre megyek Ágnest megnézni! :DDDDD
Szombaton délelőtt takarítottunk már egy kicsit a lakáson, hogy meg ne egyen a kosz minket és a felfordulás, mert hogy abban én azért nagyon jó vagyok. Mindig mindent leteszek valahová, aztán szépen otthagyom őket, ami nem azt jelenti, hogy semmiről nem tudom, hogy mi hol van, csak ez egy idő után kicsit zavaró lehet, hogy mindenfélék hevernek szanaszét mindenhol. Aztán rámjön a pakolhatnék és mindent szépen elrakok a helyére... a sűrűséggel néha lehet, hogy akadnak gondok, de ezen már aligha fogok változtatni amíg este 6-ra esek haza nap mint nap. De elkanyarodtam a témától, miszerint a szombat délutánt is Dorottyával töltöttem, mert korcsolyázást iktattunk be, ami majdnem sikerült is. Csak éppen kivételesen bejött az időjárás modell előrejelzése, és percre pontosan 5 órakor elkezdett esni az eső, ekkor fel is hívtam Dorottyát, hogy biztos menjünk-e, amire igen volt a válasz. Felszedtem az utcában Petrát, Dorottyával és Ágnessel pedig a koripályánál találkoztunk, ahol természetesen szintén esett az eső. A pályát az orrunk előtt zárták be, de megnyugodtunk egy kicsit, hogy nem mi voltunk az egyetlenek, akik esőben is korcsolyázni szerettek volna, jött még legalább 3 fiú is, azonban az üzemeletető bácsi mindenkit elküldött. Így megállapodtunk, hogy menjünk Dorottyáékhoz, meleg is van, torta is van és Petra különben is ott alszik... a lányok koruknak megfelelően viselkedtek, na hozzáteszem, hogy tudunk mi is ilyen nemnormálisak lenni, ha akarunk és ez szerintem kell! :))) A torta pedig finom volt és jól nézett ki, ja hogy a recept szerint nem így kellett volna? Na és!! :)))
Vasárnap születésnapozás-névnapozás volt Andris nagyszüleinél, szóval megint halálra zabáltuk magunkat, pedig mindig igyekszem a minimumra szorítkozni, de akkora a választék, hogy a minimum is hatalmas adag lesz a végén. Nem akartam alkoholizálni, erre Andris gyorsan lecsapott, így én vezettem hazafelé. Ja előtt jártunk a sárga-kék áruházban is, szert kellett tenni néhány hihetetlenül nélkülözhetetlen dologra. Hazafelé beugrottunk Petiékhez az új lakásba tényleg csak pár percre körülnézni, mert még csak szombaton vitték át a cuccukat és annak ugye idő kell, mire minden a helyére kerül. Nagyon otthonos kis lakás lesz belőle, ha berendezkednek, remélem, szeretni fognak ott lakni.

Szerdán anya nálunk aludt. Egy ideje nem gondoltam volna, hogy ez egyszer energiával fog feltölteni, de most mégis sokat jelentett ez az egy este is. Azt nem mondom, hogy olyan volt, mint régen, annyi mindent szerintem soha nem leszek képes újból megosztani vele magamból, de jó volt kicsit nem csak azokról az általános dolgokról beszélgetni, hanem egy kicsit másról is.
Csütörtökön átmentem Dorához, de igazából jobban csábított a beszélgetés, mint a hímzős pakk átvétele. :) A fiúk is aranyosak voltak, Kolos folyton mutogatott valamit, Botondot meg meg tudnám zabálni az édes pofijával együtt, főleg amikor meglátott és megörült nekem. 10 óra körül már haza is értem, de már ez is kellett... ilyen még nem fordult elő az utóbbi időben, hogy ne tudtam volna megmondani, mikor találkoztunk utoljára (vonatozós-hastáncolós nem számít, mert az csak fél óra). Előtte bementem az Évába eredetileg hűtőmágnestokért, majd egyszer mutatom, mi lett még belőle.
Szombaton ismét foltvarró tanfolyamon voltam, nagyon összeszoktunk már a lányokkal, szeretek ebbe a csoportba járni, itt is mindig jönnek az újabb és újabb ötletek. Most a szabadon szabott négyzeteket tanultuk, gyors, egyszerű és látványos technika ami abból is látszik, hogy két blokkal is elkészültem az óra alatt. A véglegesítés persze megint otthonra maradt, de most kivételesen gyorsan nekiálltam, így ha minden igaz ma estére elkészül a táskám. Ez lesz a második táska, amit sk. készítek, de az első, ami az enyém is marad. Igyekszem fotózni, ha elkészül.
Tanfolyam után bowlingozni indultunk a túrás pajtásokkal, és kivételesen egészen sokan lettünk, ugyanis Dóra és Norbi is csatlakozott a társasághoz, már nem is emlékszem, mikor láttuk őket utoljára, egyedül Zsolt maradt most ki, de ő a húgát kísérte a reptérre, szóval megadtuk neki a felmentést. Két kört gurítottunk, közben elromlott a gép is szóval nekem volt pár bónusz gurításom, amik egészen jól sikerültek, csak épp a gép nem vette figyelembe, a kezem meg kicsit nehezen viselte az egymás utáni sorozatot. A beszélgetés itt nem nagyon ment, mert tele volt a terem és iszonyatos volt a hangzavar, de elkezdtem edzeni a következő brüsszeli sörfogyasztásra, megittam egy pohár búzasört. Kár, hogy ezt is vizezik, mint az összes többi üdítőt ilyen helyeken, minden esetre javított a teljesítményemen. :) Ebédelni nem sikerült olyan egyszerűen, pedig Dani is és én is elég éhesek voltunk, mire megérkeztünk a Pólusba, azért nagy nehezen csak sikerült letámadni néhány pizzaszeletet és egy szabad asztalt a küzdőtéren. Ebéd után szert tettem egy kosztümre, majd bowling után még egy kör következett a C&A-ban, itt sem távoztam üres kézzel. Vacsorára kürtős kalácsot zsákmányoltunk.
Vasárnap ismét plázát hódítottunk, csak éppen az Arénát, mert oda szólt a karácsonyra kapott ajándékjegyünk, ami március 10-ig volt érvényes, szóval éppen ideje volt beváltani. Viszont most rájöttem, hogy miért is nem járunk mi moziba tulajdonképpen, bő két hét kellett ahhoz, hogy találjunk egy olyan filmet, amit mindketten szívesen megnéznénk. Egek ura... erre esett választásunk. Tulajdonképpen nem volt rossz, de hát egy film George Clooney főszereplésével túl rossz már nem lehet ugye, és mivel feliratos volt a film, a hangját is hallhattuk, nem tudom, kinek volt élmény, de nekem tetszett. :) A történet maga csapnivaló volt, de azért mégis elgondolkodtató, egy másik bejegyzésben majd lehet írok róla, hogy ez ne nyúljon már annyira hosszúra és most különben sem vagyok ráhangolódva az elmesélésre. Film előtt és után itt is körbejártuk az üzleteket, többek között Andrisnak kerestünk cipőt, de már mindenütt a tavaszi/nyári kollekció csalogatja a vásárlókat, a maradék méretválaszték meg csapnivaló, szóval ez a vásár megint elnapolva. Nekem sikerült még néhány ruhadarabot bezsebelnem, de egy szép barna cipellőre még én is vágynék, mert olyan unalmas mindig a feketét viselni. Egyelőre keresem a szerelem tárgyát.
Hazaérve tettünk egy sétát a kertben és megállapítottam, hogy hamisíthatatlanul itt a tavasz! :))) A nárciszok és a krókuszok is bújnak ki a föld alól, a jácint is próbálkozik, de vele valami történhetett időközben, mert a levelei furcsán néztek ki. A téltemető/bőrlevél is lassan hozza a virágokat, sőt az aranyeső is nagyon belelendült, sok növényen már látszanak a levélkezdemények. Alig várom, hogy mehessek a kertbe ápolgatni őket, hogy egy-két hónapon belül ismét teljes pompájukban tündökölhessenek. A fű siralmas, azzal is muszáj lesz valamit kezdeni, remélem, a gyeplazítás jót fog neki tenni. A délután további része táskavarrással telt, úgy szeretném ma befejezni, hogy holnap már élesben is kipróbálhassam.