Anita naplója

Piros, piros, piros...

2012-01-30T15:23:00.000+01:00

Vettem táskát, pirosat! :) Vettem kesztyűt, pirosat! :) Most már csak a sál és a sapka hiányzik, de az még kicsit ráér, mert most állítólag tél jön és akkor a szövetkabátom talonba kerül, mert belefagyok. Tegnap erre remek példa mutatkozott. (Később tervezek a szerzeményekről fotót, aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle.)

Tegnap voltunk csokifondüzni, nekem nagyon bejött. Maga a hely is tetszett, kedvesek voltak a kiszolgálók és a csoki is mennyei volt a gyümölcsökkel. Mindkettőnknek az eper vitte a pálmát. :) Aztán átballagtunk a Zöld Teknős Teaházba, vegyes érzésekkel hagytuk magunk mögött. Vagyis a tea finom volt, csak nagyon hamar kihűlt és nem volt, amit elsőre választottam volna, az étel finom volt, de rengeteg - én szabályosan szédelegtem hazafelé - a helység hangulatos volt, de kicsit túldíszített és hideg. A görbe délután azért mindettől függetlenül jó volt, bár spontaneitásán lehet még csiszolni egy hangyányit.

Anya és tesó csütörtök este jött, tesó mosott és péntek reggel ment, anya maradt szombat reggelig. A péntek délutánt a sárga-kék áruházban töltöttük, bár nekünk lett volna jobb elképzelésünk is Andrissal, de elkísértük anyát. Aztán persze én hagytam ott a legtöbb pénzt, az úgyis te fizetsz után ugyanis szárnyakra kaptam. Rengeteg időt eltöltöttünk a bóklászással és válogatással, közben véletlenül összefutottunk Petivel, Zsófival és Vilikével - látszott rajta, hogy tart az idegenektől és egyre szégyellősebb, de a nyakláncom most is rögtön elbűvölte és minden elfelejtett. Vettünk lámpákat, komódot, ágyneműt (mert abból ugye sosem elég), függönyre valót, fali fogas félét, kis asztalt, a fotelok még maradtak, azzal aszondta Andris várjunk még. De nagyon kényemlesek, úgyhogy gyanítom csak idő kérdése és velünk jönnek azok is egy cipőtárolós leülőkével együtt. Ugyanis azt találtam ki, hogy mivel hülye helyre vagyis a nappaliba jön fel a lépcső a garázsból, kellene egy másik előszobaféleség is a garázsba, ehhez kellene a kellékek. A pihenőfotelek persze a szaunához, de az még ráér. Szóval szükséges a másik előszoba, mert nem szimpatikus, hogy a fél házon végig mászok ilyenkor télvíz meg ősszel-tavasszal a sáros lábbelimmel a fél házon. Hamarosan megvalósul. :)

Szauna napolva, mert állítólag kevés az alapanyag... csak akkor miért vállalta 3 hétre a szállítást, miközben nem tudja teljesíteni? Még akkor is, ha szép lesz. Most persze vehetünk ki szabadságot, mert a hétvégében nem tudtunk egyezségre jutni. Na nem mintha nem örülnék, hogy meghosszabbítjuk a soron következő hétvégét egy nappal, de ezt egy kicsit pofátlanságnak tartom. De ha már otthon maradunk, kicsit körül kellene nézni kandalló ügyben is, jó lenne, ha meg tudnánk csináltatni az idén, mert ilyen gáz és villany árak mellett, jól jönne egy kis besegítés.

Legyezőfátylas hastáncóra. Nem is tudom, hol kezdjem... maga a legyezőfátylas tánc tetszik, de rengeteg gyakorlást igényel, mire szépen tudja kivitelezni az ember lánya, ha valamilyen oknál fogva Isten adta tehetség híján van. Az óraadó (szándékos nem tanárt írtam) nem könnyítette meg a helyzetet, a koreográfiát csak azok tudták teljesen elsajátítani, akik tényleg tehetségesek a táncban. Vannak olyan mozdulatok, amelyek a rövid fátyollal abszolút nem mutatnak jól. Nem mindegy, hogy milyen minőségű a legyeződ, mert a jobbakat csak az egyik irányba lehet kinyitni és fontos, hogy legyen az anyag szegve, különben foszlik. A szűk 4 óra mozgás elfárasztott, de koránt sem volt olyan felemelő, mint amihez eddig szoktam, talán az óraadó személyének köszönhetően, akiből a női báj és kecsesség jócskán hiányzott, minden mozdulata szabályozott és irányított volt, holott ennek szívből kellene jönnie. Na de ez az én egyéni meglátásom. Miden esetre az eszköz és a vele való munka tetszik, szóval alapvetően nem bántam meg, de sokkal jobbat is el tudtam volna képzelni.

Szerda délutánig szalma vagyok, igyekszem okosan kihasználni.

Holnap reggel kapok okostelefont.

Néhány gondolat

2012-01-24T16:44:00.002+01:00

Az utóbbi időben az a naiv elképzelés motoszkál a fejemben, hogy egy fitneszgép segítségével növelni tudnám a kondíciómat, mert ugye a szabad levegőn végezhető sportokkal igencsak hadilábon állok. A Zumba Lady meg nagyon jót tesz a lelkemnek, valahol biztosan a testemnek is, csak ez nem nagyon látszik meg rajta, szóval kell valami más meg e mellé. A nagy ötletem pedig az elliptikus tréner, szinte már mindent tudok róla, amit tudni érdemes, most már csak ki kell szemelni, hogy melyiket is visszük majd haza. Egy kép, a megerősítés kedvéért:

Egyelőre még okosabb vagyok, mint a telefonom, de kezdek szemezgetni az okos telefonokkal... pedig nagyon szeretem a mostanit, de mióta a céges telefonom is ilyen, kezd egy kicsit sok lenni a jóból. Szóval lehet búcsút intek az X2-eskéim egyikének és helyette a Galaxy Mini az első számú kiszemelt. Ha ezt az öcsém megtudja, kitagad! :) Koreai ez is az is, de ő inkább a másikra esküszik, főleg hogy nekik is dolgozik.

Azt meg talán Dora értheti meg a legjobban, hogy mennyire áhítozom egy szépséges meggypiros bőrtáska után, csak ne lenne olyan nagyon drága. De ha a héten elballagunk a Kispozsonyi felé, akkor tutira kipróbálom, hogy az egyikbe beférnek-e rendesen a cuccaim.

Szombaton hastánc workshopra megyek, legyezőfátylasat is fogunk tanulni, csak azt nem tudom, honnan a csudából lesz nekem olyanom. Közben meg otthon szaunát szerelnek, szóval pont jó kis lazítás lesz a tánc után kipróbálni. Ja és anya jön pénteken.

Családbővítés érdeklődés hiányában elnapolva... de tényleg minek strapáljuk magunkat, ha úgysem akar jönni. Jó lesz nekünk ketten is! ;)

Apdéjt: Tegnap este szereztem legyezőfátylat, 90 centiset. Igaz egyszínű fehér, de igazi hernyóselyem, és ennyit még megért a dolog, többet már sem én, sem Orsi nem adtunk volna érte. Elsőbbségivel érkezik remélhetőleg holnap, de legkésőbb pénteken, akkor tervezem úgyis az átvételt is. Ha meg megunjuk a fehéret, még mindig be lehet valamivel festeni.

Dimensions - Horse Pals

2012-01-22T20:35:00.000+01:00

Idei első kreatív... kicsi minta, de több, mint egy hónapig készült, igaz csak a vonaton és kocsiban hímeztem szinte kizárólag és hála a bedölgött váltónak tavaly év vége felé, na meg szabinak idén év elején kevesebbet vonatoztam.

Szóval elkészültek a lovak, még valamikor tavaly volt olyan gondolatom, hogy készítek fázisfotót, de aztán egyre kevesebb értelmét láttam a dolognak, maradt a befejezéskész alkotás. Volt egy olyan elképzelésem, hogy párna is lehetne akár belőle, de ez a mai tisztítás során világossá vált, hogy lehetetlen, ugyanis az egyik vöröses-barnás szín levet eresztett, még szerencse, hogy nem feltűnő. Tehát megint kép lesz belőle és már jelentkező is van rá, Gödre fognak kerülni a jószágok.

Címszavakban...

2012-01-13T17:54:00.000+01:00

Eljutottam a blogolvasás olyan fokáig, hogy a sajátomat sem olvasom/írom... talán most máshol élem ki a grafomániámat.

Szinte csak a vonaton hímzek, egyszer majd lovak lesznek.

Fórumozok sokszor és nagyon megkedveltem a lányokat.

Karácsony mondjuk úgy, hogy letudva... a táskámat imádom (hála Zsuzsinak és az uramnak), amúgy meg apa kórházban volt.

Szilveszter kettesben, csendesen, nagyon jó volt.

Randi egy díszes oszloppal a Nyugatiban, Fiumei út, helyre rázott gondolatok és érzések.

Lesz szaunánk, meseszép, és szerintem hülyeség, hogy árt a pasiknak, a finnek sem haltak még ki, pedig mióta csinálják.

Sütöttünk kenyeret a lányokkal és Gáborral, jó volt nagyon, várom az ismétlést.

Leépítés lesz a cégnél, minket remélhetőleg kihagynak.

Kaptunk SZÉP kártyát, pénzzel.

Végre elkezdtem fogyni.

Hiányzik a hastánc, bár a Zumba Ladyt is nagyon szeretem, de az akkor is más.

Befejeztük a Gynevac kúrát.

Napsütésben édeskettes, a kedvencem az újévből.

Jól érzem magam, és ez most végre megint belülről jön.

Azt álmodtam, hogy kicsi aranyos kutyát szeretnék és nem emlékszem, hogy le tudtak volna róla beszélni. Teljesen meghibbantam... ÉN meg a KUTYA?! Még kimondani is olyan furcsa ezt a szót. (kutyabolondoktól ezer meg még egy bocsánat) Valami nagyon az agyamra mehetett...

Szerencsére nem szűnt meg a hangtál, úgyhogy járunk meditálni. Ma este is lesz, várom.

A MÁV-ban nem lehet csalódni és ezt a héten többször is megállapítottam.

Rico Designs - Vidám téli akasztóslógóka (2)

2011-12-18T19:38:00.000+01:00

Még a múlt héten elkészültem vele, de megvártam a mai napsütést a fényképezéssel. Így most már be is vihetem holnap a neki szánt helyre, a tavaszi banner helyére az irodában.

Debbie Mumm - Kitchen Collection - Lil' Cupcake (1)

2011-12-17T18:21:00.000+01:00

Még valamikor nyár elején fogtam bele ennek a sorozatnak a második felébe és mivel nagyon szerettem őket készíteni, rohamos gyorsasággal készültek... egészen addig, míg el nem jutottam a gyöngyözésig, mert arra most egyszerűen nem bírt rávinni a lélek, valahogy nem volt kedvem hozzá. Úgyhogy félkészen várják a sorsukat.

Ő az abszolút kedvencem, hímezni is ezt volt a legjobb és a mintája is ennek tetszik a legjobban.

Szeretnék...

2011-12-16T10:14:00.000+01:00

Szeretnék áldás lenni, nem csupán a közvetlen környezetemben lévők számára - bár ez az elsődleges célom - hanem az egész emberiség számára is. A kivitelezés még sok-sok csiszolást igényel, de igyekszem ezen az úton haladni.

És hogy hogyan jutottam erre a felismerésre? Mondhatni kipattant a fejemből az isteni szikra, inspirációt természetesen kaptam hozzá jó néhány könyv formájában, melyeket tegnap vettem először a kezembe, de valamiért úgy érzetem, haza kell vinnem őket. Néha-néha biztosan el is ejtek majd itt is egy-egy morzsát belőle, mert biztos vagyok benne, lesznek kedvenceim... mint ahogy egy rögtön tegnap akadt is. Mostanság belőlük töltekezem majd és kíváncsian várom, hogyan fognak rám hatni.

Nem vagyok megrögzött Istenhívő, sem templomba járó, bár önszántamból választottam a református vallást, azonban úgy vélem, az igazi hithez az ember saját belső templomában tud eljutni. Ettől függetlenül van olyan templom, ahová évente néhány alkalommal szívesen megyek, de mindig olyan furcsa érzések kerítenek hatalmukba, talán mert azok, akik oda járnak félik és nem hiszik az Istent (vagy nevezzük bárhogy is, ki ki saját meglátása szerint). Lassan-lassan már tudni vélem, mit jelent az, hogy hiszek önmagamban, hiszek az értékekben, hiszek a szeretteimben, és hiszek azokban, akiknek szükségük van rá, de megtagadják saját maguktól.

Bizonyára vannak, akinknek ez magától értetődő, vannak, akik soha nem jutnak el idáig és vannak, akik ugyanúgy végigjárják az utat, amit én. Hosszú és rögös lehet az út, de higgye el aki rajta jár, hogy megéri!

Pilla pillanatok

2011-12-16T09:49:00.000+01:00

Tegnap ricinus kúrába kezdtem a szempilláim szépségessé varázslása érdekében.

A gondolatot Judit ébresztette fel bennem, akinek nem csak ezt a bejegyzését érdemes szerintem elolvasni, nagyon tetszik a többi írása is; a végső lökést pedig a kozmetikusom adta, mikor arról számolt be, hogy a 3D műszempilla használat közötti pihentetési időszakban nekik is ezt ajánlották a regenerálásra. Így tegnap lebattyogtam a gyógyszertárba és szert tettem a ricinusolajra. Tényleg csak fillérekbe kerül, de ha hihetek a Judit által tett megállapításoknak, akkor az egy hónapos kúra után olyan szempilláim lesznek, mintha a kozmetikusom 3D-t ragasztott volna.

Véletlenül van közeli kép a szemeimről Andrisnak köszönhetően az előtt állapotról, kíváncsi vagyok, mennyire fog látszani a különbség az utána készült fotóhoz képest. Remélem, nálam is ugyanazt a hatást fogja elérni, vagyis hosszabb, dúsabb és gyorsabban növekedő pillákat fogok kapni.

Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni...

2011-12-13T14:51:00.000+01:00

Annyira örülök, hogy ezt most muszáj megírnom! :-)

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy mániákusan gyűjtöm a Tilda könyveket, időnként el is készítek belőlük valamit, de engem már a puszta lapozgatás is feltölt, sőt a nyugalom, az izgalom és a lelkesedés egyfajta érdekes elegyével tölt el. Tehát jó, hogy vannak, ezt mindenképpen szögezzük le. Idővel rájöttem, hogy a kiadónál a boltitól jóval kedvezőbb áron lehet ezeket a szépségeket beszerezni és mivel nincsenek is teljesen elérhetetlen távolságban, személyesen szoktam átvenni a könyveket. A legutóbbi rendelésnél valamiért tényleg le is adtam a rendelést, nem csak besétáltam a kiadóba, kaptam egy halom matricát (a többit is ideje lenne már összeszedni, ha még nem dobtam ki őket) és boldogan cipeltem haza a kis híján tucatnyi könyvet.

Kivételesen nyereményjáték is csatlakozott a Tilda alkotóműhelye című könyvhöz, de alapvetően nem is foglalkoztam vele, mert a könyv volt a lényeg. Ma viszont keresett egy hölgy a kiadóból, először el sem tudtam képzelni, miért, de gyorsan a lényegre tért: szappankészítő tanfolyamot nyertem itt. Hozzátette még, hogy reméli olyan valakihez került az ajándék, akit érdekel a tanfolyam, erről természetesen többször is biztosítottam. Semmi kétség tehát, szappant fogok készíteni, úgyhogy mostan boldog vagyok! :-)

Majd beszámolok, hogy milyen volt mindenképpen! Addig is örülök, hogy én nyertem meg a fődíjat... salalala. Talán általános iskolás koromban nyertem utoljára tombolán fődíjat az öcsémmel együtt, én a felsőset az öcsém az alsósat, így két tortát vittünk haza. De most ezt csak én nyertem, ő meg legfeljebb majd "eheti", amit főztem, igaz sem rossz, ha mi esszük, amit ő főz.

Rico Designs - Vidám téli akasztóslógóka (1)

2011-12-01T15:42:00.000+01:00

Csak így a napló margójára írom, hogy a vonaton is hímzek még mindig és javarészt ennek köszönhető, hogy haladok valamit a megkezdett munkáimmal. Mivel közeledik a tél, ezt kaptam elő gyorsan következő áldozatként és azt hiszem, jól döntöttem. :) Rico mintát alapvetően jó hímezni, mert nem túlságosan számolós mégis mutatós az eredmény, viszont azt nem szeretem, hogy színes képkockákkal rajzolják meg a mintát... miért nem jó nekik a szimbólumos rendszer, ami annyi de annyi gyártónál bevált már. Na mindegy, nem volt kedvem gépre vinni a mintát, úgyhogy a két piros között nehezen fogok tudni különbséget tenni, de majd csak megoldom valahogyan, ha már erre esett a választásom.

A kép persze vasárnap készült, úgyhogy jóval előrehaladottabb állapotban van azóta, vagyis készen van a hóember a hógolyókkal együtt és körvonalazódik a szívecskét tartó manósapkás lányka is. Valami díszítést még alkotnom kell majd hozzá, mert így nagyon snassz lesz a falon, de hátha hétvégén anyának lesz valami ötlete és még inkább hozzávalója.

Dimensions - Tulip Trio (1)

2011-11-28T19:57:00.000+01:00

És most jöjjön egy (meg később majd több is) bejegyzés azok kedvéért, akik a keresztszemek miatt (is) olvassák az irományaimat. Jelentem, végre fényképeztem! Fény ugyan nem nagyon volt hozzá, de rávettem magam vasárnap.

Azt hiszem, bátran vállalhatom, hogy ez az első kép erről a hímzésről, mert 3 évvel ezelőtt készült egy róla... azt meg inkább hagyjuk. Most sem túl látványos még az egész, csak egy icipici van készen az egészhez képest, de most őt szoktam bökögetni esténként itthon, ha van időm és kedvem hímezni. Vannak kétségeim, hogy valaha el fog-e készülni, ha viszont elég kitartó vagyok, akkor van rá némi esély.

A hajtásoknál van a kép negyede kb., ebből lehet következteni, hogy lesz még vele dolgom rendesen. :) Gondolkozom rajta, hogy átnyargalok a jobb felső sarokba, mert ott homogén félöltések vannak és az jelentős sikerélményt eredményezne. Nem mondanám szerelemhímzésnek, de a végeredmény biztos vagyok benne, hogy káprázatos lesz.

Banános-almás turmix

2011-11-28T19:28:00.000+01:00

Egy turmixben az ízén is az illatán kívül nincs semmi vonzó, ebben pedig különösen és egyébként is gyorsan elfogyott, úgyhogy kép nincs. Van viszont recept, mert azt hiszem, sikerült kifejlesztenem a kedvenc turmixomat, ami nem sütőtökből készül, mert az mindent visz, annak még a színe is gyönyörű. :) Szóval mindig csak egy kicsivel több hozzávaló került az alap banán turmixba, mostanra meg ez lett vége:

1 db banán
1 db alma
1 tk fahéj
1 ek méz
1 ek dió
tej (kb. 3-4 dl, de attól függ, mekkorák a gyümölcsök és mennyire szeretjük sűrűn)

Szerintem nagyon finom, az pedig olyan különleges élményt ad neki, hogy a dió apró darabkáira rá lehet harapni néha-néha. Reggelire és vacsorára is tökéletes lehet...

Vasárnapi séta

2011-11-25T20:39:00.000+01:00

Múlt héten Brüsszelben jártam és ez annyira kimerítette a mászkálás iránti vágyamat, hogy még egy sétára is alig bírt Andris rábeszélni. Na jó, közre játszott az is, hogy görcsölgetett hasam és egyébként is olyan kuckózós hangulatom volt.

No de vasárnap csak rábeszéltem magam, hogy jó lesz ez nekem/nekünk és tényleg! :) Jó volt sétálni egyet, utána meg jól megérdemeltük a süteményt a Gombai cukrászdában - teszteltük az ország tortáját, meg egy körtés-karamelles roládot. Nekem ez utóbbi jobban ízlett, szerencsére azt választottam én.

Gőzöm nincs, melyik tavat hogy hívják ott Veresen, de egyik-másik körül sétáltunk egyet, íme a bizonyíték:

Ui: Hímzek is ám, csak nem szeretek lámpafénynél kattogtatni, de tartok tőle, hogy kénytelen leszek.

Bánk újratölve :)

2011-11-08T09:44:00.000+01:00

Első bánki kirándulásunk a kirándulás szempontjából nem sikerült valami fényesre, mert ugye egész idő alatt esett az eső. Most viszont megkegyelmeztek nekünk az égiek és csodás őszi időjárást kaptunk cserébe. :) Ráadásul a szálloda új szárnyában kaptunk szobát, szóval a múltkori kis lyukat is kárpótolták, bővült a medence részleg is, egyedül a szabadtéri medencébe nem tudtunk kimenni, mert azt valószínűleg nem fűtik és csak nyáron lehet használni. A gerjesztett hullámok tetszettek a legjobban, tisztára úgy érezheti ott az ember magát, mint egy hajótörött.

Egy egész napunk volt, így aznapra terveztük a kirándulást és végül a gyadai tanösvénynél kötöttünk ki. Aztán félúton elhagytuk a zsibongó gyerektömeget és áttértünk a kéktúra útvonalára, de a Naszályra már nem mentünk fel, szóval tényleg csak kis kitérőt tettünk. Szépen kiépített egyébként a tanösvény, gyerekekkel remek célpont szerintem kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A kicsiket egy óvodás erdőkerülőre invitálják, míg a nagyobbak a különböző pontoknál játékos feladatokat teljesíthetnek miközben megismerik az erdőt és annak élővilágát, mondhatni flóráját és faunáját.

Hazafelé úton belebotlottunk a bánki szüreti felvonulásba, sajnos a műsor nagy részéről lemaradtunk, de a mustot megkóstolhattuk... mit ne mondjak, isteni volt a frissen préselt szőlőlé (otelló) rögtön meg is ittam belőle két pohárral. Tetszett az is, ahogy a kisbíró elsorolta, mi történt az évben a falu életében, na meg a sok hímzett népviselet.

Vagyis nagyon jól éreztük magunkat, várom a következő hasonló alkalmat még ha más is lesz az uticélunk.

Szombaton...

2011-10-31T20:57:00.000+01:00

... a kék-sárga áruház körbejárása után babáztunk is egy kicsit, Andris szüleinél ebédeltünk össznépileg. Annyira gyorsan telik az idő és ez most Vilikén látszik a legjobban, már 9 és fél hónapos. És persze zabálni való, okos, ügyes és nappal keveset alvó (de ezt egyre több gyereknél hallom, hogy viszonylag hamar végigalussza az éjszakát, de nappal semmi érdekesről nem hajlandó lemaradni). Azért egy rövid alvás csak összejött, amíg elmentünk négyesben az óbudai temetőbe.

A nyakláncom bűvöletében, imádja főleg húzgálni bármelyik van rajtam, de azt azért ritkán hagyom neki.

Keresztszülőkkel játék közben a világ nagy dolgairól elmélkedve...

Mindennapi betevő

2011-10-31T20:42:00.000+01:00

Szeretjük a saját sütésű kenyeret és egy ideje még a kenyérsütő gépről is leszoktunk,már csak akkor használjuk, ha időzíteni kell a sütést vagy nincs idő a kelesztésre. Rájöttem, hogy tulajdonképpen szeretek kenyeret sütni és annyira jó érzés a saját serclit ropogtatni... :)

Szerintem nehéz első ránézésre megállapítani, hogy a saját sütőnkben sült vagy a boltban leemeltük a polcról, az első szembeötlő különbség akkor látszik, ha felvágjuk. Manapság egy fél kilós kenyeret készítenek ekkorára, na én lemértem kíváncsiságból, ez pontosan 995 gramm volt, viszont a héjja ugyanúgy ropogós, a belseje pedig puha és ruganyos, ráadásul szükség esetén egy egész hétig is eláll. Na jó, olyankor már pirítósként vagy melegszendvicsként végzi, de próbálja meg az ember ezt egy bolti példánnyal. Egy szó, mint száz: büszke vagyok rá! :)

És hogy mi a titka? Nos első sorban a szeretet, amivel gyúrja meg formálgatja az ember, aztán fontos még a kovász hozzá és egy pici aszkorbin sav, na meg a friss élesztő. Kb. két és fél óra alatt készen van, de a gyúrás nem tart tovább fél óránál az élesztő futtatásával együtt és még 5 percet lehet számolni a formázásra, a többit elintézi az élesztő és a sütő.

Limara alapkenyere volt a kiindulási pont, de nála sok finomságot találhattok.

Ami tegnap kimaradt

2011-10-25T13:24:00.000+02:00

Merthogy volt még jó pár gondolat a fejemben, de most sem biztos, hogy minden eszembe fog jutni.

Gondoltam, hogy kellene néhány elterelő hadművelet, hogy kicsit máshol járjanak a gondolataim, mint az utódnemzésen és arra jutottam, hogy egy kandalló vagy szauna építés erre kiválóak lehetnek. Most, hogy elkezdtünk nézelődni egyre jobban azt érzem, ez igencsak pénztárca kérdése is lesz... viszont találtunk olyan kandallót, ami mindkettőnknek tetszik és illene a nappalinkba. Ez már haladás, a gond csak ott kezdődik, hogy a bele való kandallóbetét baromi drága (alsó hangon 200 ezer, de határ a csillagos ég, jelen esetben kb. 1 millió) és akkor még a felépítményről nem is beszéltünk, meg a munkáról, a tervezésről, stb.

Valami ehhez hasonlóra vágyunk, bár találtunk egy másikat, ami még jobban, de azt nem találtam meg interneten sajnos. Most talán jöhet az érdeklődés és kérdezősködés, hogy ki és mennyiért készítené el ezt nekünk, mert házibarkácsba azért nem merünk fogni. Szóval ez még bőven a jövő zenéje.

De azt hiszem, a szaunával is érdemes lenne még várnunk legalább a tavaszi építőipari vásárig, mert talán jelentős kedvezménnyel juthatnánk szép és igényes darabhoz... minden esetre lehet már most kérünk néhány ajánlatot erre is, az még nem kerül semmibe. Viszont ha várunk, elmegy egy tél szaunázás nélkül... hát, valamit valamiért.

Tegnap este meg is kaptam a hormoneredményeket, a TSH és az fT4 kivételével jónak is mondhatóak, nagyon-nagyon remélem, hogy lassanként magához fog térni a pajzsmirigyem és az alul-működésből visszaáll a normál működésre, mert éppen elég volt egy mesterséges hormont tömködni a szervezetembe. Ezek után nagyon kíváncsi leszek a hormonsor második felére, hogy csökkent-e az ösztrogén szintem és növekszik-e megfelelően a progeszteronom. 2-3 hét múlva ez is kiderül.

Csend...

2011-10-24T16:21:00.000+02:00

... van egy ideje (egészen pontosan harmincegy napja) a blogomon, pedig lenne miről írnom csak meglehetősen lusta vagyok hozzá, bent pedig aligha van időm ilyesmire. Vagyis van munkám, aminek ugye a mai világban örülni kell, csak már közel sem élvezem annyira, mint mikor ide kerültem, annak ellenére, hogy most lehetőségem nyílt új folyamatokat is gyakorolnom és valami újat alkotnom. Lásd pl. nálam kötött ki az engedélyminták ellenőrzése és javítása, külön öröm számomra, hogy hazánk neve a jövő év első napjától Magyarország és ezt az utolsó betűig mindenhol módosítani kell, ami különösen érdekes volt az orosz, ukrán, svéd és török nyelvek tekintetében, amihez nem minden segítség érkezett meg időben, tehát könnyen lehet, hogy az ukránok nagy kerek szemekkel fogják olvasni az engedélyre vésett szöveget. A megyékhez is visszakerültek hatáskörileg dolgok, amit egyébként is ők csináltak, így most már nem elég sima levelet írni, végzést kell fabrikálni az áttételhez, és ami eddig csak fiókomban (pardon a páncélszekrényben) landolt, azt most visszaviszi a postagalamb az illetékesnek. Tudom, hogy részben ebből van munkám, de ez a rengeteg adminisztráció már felesleges.

Hímezgetek, csak nem látszik itt, de majd egyszer csak jövök többel is egyszerre, mondhatni sorozatban. ;) Persze szigorúan gyöngyözés után... aztán nem is tudom, mi által vezérelve egyik este elővettem a Tulip Triot, pedig már talán években lehetne mérni, mikor szintén egy-két estét a hímzésére áldoztam. Ha kicsit nagyobb paca lesz a bal felső sarokban, akkor talán majd lencsevégre is kapom.

Egyébként meg őszi és karácsonyi terítőket kellene készítgetnem, így viszont valószínűleg ezen a karácsonyon sem a saját hímzett terítőm fogja még díszíteni az asztalt, a házikós-manós függönyről meg nem is beszélve, de majd jövőre. Előbb-utóbb azok is elkészülnek egyszer.

Kreatívan nincs türelmem fényképeket válogatni a nyaralásról, pedig már a beszámolót is nehéz lesz így megírni, hogy hol is jártunk. Sőt Bánkon is voltunk hirtelen felindulásból egy hétvégét és végre körbe tudtunk nézni a környéken.

Sokszor eszembe jut, hogy minek is írok, mert nem hiszem, hogy hiányzom bárkinek, de végül is arra lyukadok ki általában, hogy magamnak írom a blogot, akkor meg miért érdekelnek ilyenek. Meg ugye túlságosan egysíkú a gondolkodásom, az egyéni szűrőmmel biztosan nem elég megkapóan látom a világot, hát ez van. Azt hiszem, hiányzik egy olyan igazi barát... ez persze valószínűleg az én hibám is, mert talán túlságosan bezárkóztam az utóbbi időben, de időről időre az az érzésem, hogy észre sem vennék, ha eltűnnék és aligha lenne néhány ember, akinek tényleg hiányoznék. De ez is mekkora marhaság már, miért foglalkozom ilyesmivel??? Ettől még nem kellene rosszul éreznem magam, hogy másoknak nem vagyok fontos, vagy az, ami velem történik...

Nehezen viseltem a szombatot is, mert ugyan nem ért váratlanul a pénteki vérzésem a több napos pecsételés miatt, de Andris miskolci rokonai mind azt kérdezték jön-e már a baba, vagy azt várták, hogy bejelentem a babavárást. Hát nem és rohamosan telik az idő az egy évemből, édesanyám rendkívül egyszerű tanácsa pedig, hogy ne foglalkozzak vele csak éppen azt nem mondja meg, hogy ezt hogy csináljam. Hogyan ne vegyem észre, ha folyton erre célozgatnak, erről kérdezgetnek... Tényleg igyekszem lekötni magam mindenfélével, de a nap minden percét egyszerűen képtelenség. Olyan, mint mikor a gyerekek várják a karácsonyt, vagy az iskolát, hogy mennyit kell még addig aludni, izgatottan várják ők is és én is, a különbség csak annyi, hogy nekik ki lehet számolni, mennyit kell pontosan addig aludni, nekem meg bizonytalan, hogy bekövetkezik-e valaha egyáltalán. Kicsit talán könnyebb lenne, ha én is tudnám, mennyit kell még addig aludni...

Hiányzik nagyon a hastánc és Zumba Lady ugyan van hetente kétszer is, de nagyon-nagyon nem ugyanaz, ráadásul a folyamatosan új érkezők miatt mindig mindent ismétlünk és alig jut idő új koreográfiára. Kicsit ilyen szempontból jó volt kihagyni 3-4 alkalmat a múltkor, legalább volt egy kis újdonság. Helyette voltam biorezonancián, Doránál a fiúkra vigyázni, hétvégére készülődni, ilyesmi.

Hát nem sikerült valami rózsaszínre ez a bejegyzés, majd talán legközelebb.

Mirabilia - Miss New Year's Fairy (5)

2011-09-23T17:04:00.000+02:00

Néhány perccel ezelőtt elkészült az újévi tündérem is, hiszen ha már gyöngyöztem, nem hagytam ki őt sem a sorból. Az óráját még elmulasztottam átállítani, de ami késik, nem múlik...

Most egy darabig szüneteltetem a tündéreket, kicsit másféléket fogok hímezni, de egészen biztosan visszatérek még hozzájuk. Addig is, itt van ő!

Mirabilia SAL - készen

2011-09-22T16:54:00.001+02:00

Itt a vége fuss el véle... nagyon-nagyon örülök és kicsit szomorú is vagyok, hogy befejeztem ezt a képet, de vigasztal a gondolat, hogy fogok még Mirabilia-t vagyis Nora Corbett által tervezett tündért/angyalt/nőt hímezni. Imádom mindegyiket és olyan jó érzés kézbe venni és simagatni őket, meg a napfényben játszani a csillogásukkal! :) Már csak azon izgulok, hogy sikerüljön megfelelő keretet választani hozzá, csak még gyűjtök egy kis rávalót, azt hiszem. Ja és előtte megkérdezem Mónikát, hogy mikor lesz ő bent az üzletben, mert sokkal jobban szeretek vele keretet választani.

Sok-sok féle fonal, megszámlálhatatlanul sok gyöngy teszi őket különegessé!

Lányok, itt is nagyon köszönöm nektek, hogy együtt hímezhettem veletek és részt vehettem ebben a közös munkában.

Mirabilia SAL - Lady of the Mist (3)

2011-09-22T15:52:00.000+02:00

Természetesen őt is gyöngyöztem, egészen felöltöztették ezek a szürkés kis golyócskák. Ő volt az utolsó a sorban, már ami a hímzés részét érinti, na meg őt választottam be utolsónak, gyöngy is rajta van a legkevesebb, de nem szeretném semmiképpen sem ennyire lehúzni szegényt. Legalább olyan szép, mint a többiek.

Eleinte aggódtam, hogy a színátmentes fonal sok helyen ugyanolyan, mint az egyszínű, de a rózsák így is kiadják az alakjukat, így már nem zavar annyira.

Mirabilia SAL - Butterfly Fairy (4)

2011-09-22T15:43:00.001+02:00

Nem akartam őket egy közös bejegyzésbe tenni, ha már egyszer külön-külön írtam eddig mindegyikőjükről, szóval most Mirabilia SAL következik egy néhány bejegyzésen keresztül... csak gondoltam, előre szólok (akit nem érdekel kihagyhatja, akinek tetszik, az pedig nézelődhet).

Szóval hirtelen felindulásból tegnap gyöngyöztem és gyöngyöztem és gyöngyöztem, ennek eredménye képpen pedig elkészült a pillangótündér részlete is. Még mindig nagyon tetszik, de nem tudnék választani most hogy mind készen van. Hímezni őt volt a legegyszerűbb, gyöngyözni is csak a mennyiség miatt tartot sokáig, na meg a láthatatlan "fonal" gubancolgatása miatt, de ez már az én saram, mert sokszor túl hosszúra hagytam. Ez szerencsére a végeredményen nem látszik!

Mirabilia SAL - Lady of The Mist (2)

2011-09-20T12:40:00.001+02:00

Sort kerítettem idő közben az utolsó nénim hímzésére is, úgyhogy most már csak a gyöngyözés van hátra rajta és a Butterfly Fairy-n (perceken belül megyek és teszem a keretre és neki is állok, úgyis olyan csúnya idő van, nincs kedvem a kertbe menni).

Picit féltem a két szálas kontúrozástól, de nem lett elütő a többitől szerencsére. Tetszik ez a nőszemély is, nem tudnék választani közülük, ha arra kerülne a sor... a következő képen már felgyöngyözve és teljes pompájukban mutatom őket, aztán mennek az üveg mögé remélhetőleg a hozzájuk illő keretben.

Nyaralni voltunk

2011-09-20T12:30:00.000+02:00

Azt hiszem, nyugodtan hívhatjuk nyaralásnak és nem csak azért, mert az idén még ilyen hosszú ideig nem voltunk pihenni sehol, hanem mert tényleg nyári meleg volt a múlt héten. Megint nem jutottunk el Svájcig, csak a szomszédba, de ismét megállapítottuk, hogy az Alpok bárhol gyönyörű (erről képek később, mert majdnem 500-at csináltunk, szóval van miből válogatni).

Amit most hirtelen szeretnék megmutatni, az a hangulatos szoba két lámpaernyője... természetesen egyből kiszúrtam, hogy keresztszemekkel öltögették a mintákat és annak ellenére, hogy sok napon keresztül gyönyű idő volt, mégis utlsó reggelre maradt a fényképzés, így nem tudtuk elkerülni a vakuzást. A lényeg azért így is jól látszik, nekem nagyon tetszettek! Bár Andris megjegyezte, hogy ugye nem akarok otthonra ilyet, nem is tudom... nem hiszem, hogy illene a lakásba, akár másféle mintával is. Szóval kicsi a valószínűsége. :)

Nem a lámpáknak köszönhetően ugyan, de nagyon jól éreztük magunkat és úgy elrepült az egy hét, hogy szinte észre sem vettük, már jöhettünk is haza. Folyt. köv.

Mirabilia - Miss New Year's Fairy (4)

2011-09-09T17:05:00.003+02:00

Múlt héten befejeztem a hímzés részét, most már a gyöngyözésre vár (hamarosan gyöngyözni fogok éjjel nappal, mert a Lady of the Mist is közeledik a befejezéshez, pontosabban újra nekiálltam a hímzésének a sok bontás után).

Sajnos megint nem sikerült elég jó képet készítenem, pedig imádom, ahogy a nap sugarai játszadoznak a fémes fonalakkal... na majd legközelebb.

Az óramutató jelzésén és újrahímzésén pedig még gondolkozom, mert valahogy szerintem nem 11:58 percet mutat, ami pedig mégis csak autentikusabb lenne, ha már az újév tündéréről van szó. Arról meg már nem is beszélve, hogy a mutatókat csak egy szállal kellett volna ölteni a kettő helyett. :)

Miciségek

2011-08-30T10:04:00.001+02:00

Bizony, bizony, nem bírtam tovább és beszereztem egy Miciséget, még hozzá egy angyalka személyében. Picit váratott ugyan magára, de megérte, mert nagyon tetszik minden egyes apró részlete.

Az angyalka elsődleges feladata a babásodásom elősegítése, aztán annak támogatása, majd a picur védelmezése, de természetesen bármilyen más kéréssel is forulni lehet hozzá.

Hétvégéről

2011-08-29T19:18:00.000+02:00

Remek kis hétvégénk volt, egy baj volt vele, hogy a ma reggellel véget is ért. Pénteken hazarohantam, elvágtattam a postára a csomagomért (hamarosan arról is kiderül, mit rejtett) és behuppantam a fodrász székébe. A probléma akkor kezdődött, mikor rám terítette a védőleplet, hogy a lepotyogó hajszálak ne az ölembe hulljanak, ez ugyanis egy szaunázással is felért volna, meglepő módon a hajszárítást sokkal jobban bírtam és szerencsére nem bíbelődött most sokat a tépkedéssel, amúgy is olyan kevés már a hajam, nem tudom, minek ezt még ritkítani is. A fodrász után hazaszaladtam Andrisért és kimentünk Szilvihez és Zina babához Pencre, oda menekülnek ugyanis a nagy forróság elől a hűvös kis parasztházikóba. Jót beszélgettünk és nagyon gyorsan elrepült az idő, sok dolog talán még szóba sem került. Folyt. köv. annyi biztos… és várom már nagyon, hogy visszamehessek hozzá a kozmetikába. Alapvetően nincs semmi gondom Katival, de magát Szilvit és a munkáját is jobban szeretem.

A szombat volt a legsűrűbb, de sikerült mindent elintézni, amit szerettünk volna, egyedül Csomádra nem jutottunk ki ebédelni, amit azt hiszem, most vasárnap lesz alkalmunk bepótolni. Reggel gyorsan befejeztem a DIM pillangókat, aztán elrámoltam a konyhában, kitaláltam mit vegyek fel és mire ezzel minddel végeztem, már meg is érkezett a kéményseprő. Jó hír, hogy tiszta a gázkéményünk, a kazán körül is minden rendben van, sőt még a fürdőből induló kéményt is megnézte kandalló szempontjából. És lehet kandallónk, ennyi már biztos. Kibontani ugyan nem volt egyszerű a kéményajtót, meg a mögötte lapuló malter kupacot, de a kéményseprő rendes volt és elvégezte a piszkos munkát helyettünk. Szóval, ha van lakhatási engedélyünk, akkor minden további nélkül építhetjük a kandallót, ha nincs, akkor előbb bélelni kell a kéményt, ami meglehetősen húzós anyagilag, lehet, hogy többe kerülne, mint maga a kandalló. De az biztos, hogy lesz kandallónk, én nagyon szeretném, ha már idén télen pattogna benne a tűz, igaz a virágaimat át kellene hozzá telepíteni, de vállalom a kockázatot ennek érdekében. Hurrá!

Kéményseprő után kimentünk a paradicsomfesztiválra, lehet, hogy nem egészen a legjobb időpontban, mert még éppen csak elkezdtek kipakolni bizonyos sátrakban. Megkóstoltuk a paradicsom fagyit, maradjunk annyiban, hogy ez a változat érdekes volt, én kb. 5 nyalásig bírtam, Andris hősiesen lenyomta a paradicsomost is és a lecsósat is. Talán, ha kevésbé lett volna tömény… Benéztünk még Szilvihez a jógasátorba, megállapítottam, hogy egyáltalán nem tetszik a Zumba fitness, maradok a lágyabb, nőiesebb verziónál. Paradicsom félék alig voltak kint, de lehet később ez változott, viszont a melegben nem volt erőnk újra kimenni. Nem tudjuk lesz-e jövőre is, egy sétát viszont esetleg megérhet akkor is. A paradicsomok után bevágtattunk a Pestre és megvettük anyának a tisztázógépet, amit itthon persze ki kellett próbálnom, nehogy valami olyan gondja legyen, ami miatt azonnal cserélni kellene, de szerencsére nagyon szépen varr. Viszonylag könnyen kezelhető, remélem, anyának is tetszeni fog (ez a hétvégén kiderül). Kis pihenést és próbavarrást követően sütizni voltunk a lányokkal, igaz most már bővül egy kicsit a kör, de így is remekül szórakoztunk és jókat nevettünk. Nekem is van vajon színvak olvasóm? Ha igen kérdezném tőle, hogy a tölgyfalevélzöld az a színe vagy a fonákja?

Vasárnap délelőtt pihiztünk, délután pedig elmentünk kirándulni... nos a sorrendet jobb lett volna felcserélni, mert patakokban folyt rólunk a víz, de annyira szép látványban volt részünk a Hegyes-tetőn, hogy még ez is megérte a mai izomlázzal együtt.

Kirándulásbeszámoló VI. - Vácrátóti Botanikus Kert

2011-08-29T18:45:00.000+02:00

Időnként ellátogatunk a Vácrátóti Botanikus kertbe, hogy feltöltődjünk színekkel, virágokkal, illatokkal, bogarakkal, begyűjteni az éves szúnyogcsípéseket… de bárhogy is, szeretünk sétálni kertben. Mire hazaértünk, én lettem az igazi, mert annyi szúnyog megtalált, hogy nem győztem a piros pöttyeimet számolgatni és a viszketést csökkenteni, persze mindettől függetlenül megérte a kellemes séta.

Néhány hete egy esti koncentre is visszatértünk, nagyon tetszett a zenekar játéka és az énekkaros rész is remek volt, sokkal jobban tetszett, mint elsőre gondoltam, legkedvesebb a tenor és a bariton duettje (remélem, nem rontottam el a hangnemeket) volt számomra. Ha lesz még ilyen, biztosan ott leszünk.

Mirabilia - Miss New Year's Fairy (3)

2011-08-28T10:16:00.000+02:00

Egészen sűrűn készül kép erről a kis tündérről, olyan jó látni, ahogy hétről hétre alakulgat. Rövid időn belül (kb. 1,5-2 hét) a gyöngyözéshez érkezek, lesz rajta bőven az eddigi minták alapján, de alig lehet majd észervenni.

Büszke vagyok magamra :)

2011-08-27T09:53:00.000+02:00

Még életemben nem bicikliztem ilyen sokat egyfolytában, mint múlt szombaton, ráadásul átmentünk Fótról Dunakeszik a 2/A feletti felüljárón, és minden gond nélkül teljesítettem a 17,5 km-es távot. Dunakeszin a kerékpárúton kifejezetten élvezet volt tekerni, biztos vagyok benne, hogy lesz még ennek folytatása, mint ahogy múlt vasárnap volt is.

És íme, itt a bizonyíték:

Dimensions - Butterfly Vignette (5) kész

2011-08-27T09:37:00.000+02:00

Tadaaamm, elkészültem a pillangókkal. Imádom őket úgy, ahogy vannak! :) A kontúrozás ment, mint a villám, annak ellenére, hogy rengeteg volt, de nagyon élveztem csinálni. Most már a keretézésre várnak, ami hamarosan be fog következni azt hiszem, csak gyűjtenem kell rá egy kis pénzt, mert nem egyedül fognak útnak indulni a végkifejlet felé az egészen biztos.

Mirabilia - Miss New Year's Fairy (2)

2011-08-20T09:21:00.000+02:00

Két hete fogtam hozzá ehhez kis szösszenet tündérhez, már a ruhájával majdnem teljesen készen is vagyok. Szegénynek pont a feje hiányzik, de előbb-utóbb ez is változni fog. Ő vonatos darabom, mivel a lepkéket lehetetlen a vonaton kontúrozni, nem bírom egyszerűen a mintát leolvasni.

És egy biztos, idejében készen lesz még akár a keretezése is, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen lehessen majd.

A fonalak persze megint nem úgy jönnek ki, hogy teljesen elüssenek egymástól, szóval nem tudom, mennyire fog érvényesül helyenként a minta, de remélem szép lesz az összkép ettől függetlenül.

Még jó...

2011-08-20T08:57:00.000+02:00

... hogy maximálisan megbíztam eddig a nőgyógyászomban, pedig lehet, hogy jobban oda kellett volna figyelnem. Arra, hogy évente egyszer elmenjek hozzá rákszűrésre tökéletes, de a babaprojekt levezénylésében tartok tőle, hogy nem a kellő alapossággal jár el. És hogy ezt honnan veszem? Hát egyrészről nem tetszik, hogy az LH és FSH stimulálás mellett csak egyszer rendel vissza ultrahangra egy ciklusban, holott a progeszteron pótláshoz véleményem szerint minden hónapban le kellene ellenőriznie, hogy valóban megtörtén-e a tüszőrepedés és beindult-e a saját progeszteron termelés. Legalább annyit mondhatna, hogy vezessek ébredési hőmérsékletet, de nem tette... és bár nem szívesen járkálnék plusz két vizsgálatra ciklusonként, biztosabb lennék az alaposságában.

Anyukám ajánlott ugye ezt a Gynevac nevezetű injekciókúrát, amit a barcikai kórházban fejlesztett ki egy onkológus és egy nőgyógyász együttesen és igen hatékony segítséget jelent a gyulladások megszüntetésében, ezáltál a várva várt baba érkezésében. Felkerestem hát e-mailben a doktornőt, aki ezzel foglalkozik, mert nem voltam benne biztos, hogy a háziorvos önállóan is felírhatja a gyógyszert, na meg akkor már leírtam röviden az elmúlt 7-8 hónap történésiet. Kiderült, hogy azzal ahogy a progeszteronpótlás adagolását felírta, mindent megtett annak érdekében, hogy ne maradjak babás, ugyanis az elvonás után automatikus jön a menzesz (az eddigi tapasztalatok szerint 3 nappal az elhagyást követően). Még jó, hogy a cél az endometriózis visszaszorítására, pontosabban újbóli kialakulásának megelőzősérére az, hogy minél hamarabb jöjjön a baba. Alig észlelek itt némi ellentmondást... ráadásul tényleg kellene ellenőrzni a tüszőrepedést, legalább alaphőmérséklet méréssel (bár ezt a módszert az orvosok egy része igen elavultnak ítéli, pedig szerintem nagyon is jól követhetővé teszi a ciklus lefolyását, főleg ha más dolgokat is feljegyzünk mellé). Szóval kezdek szimpatizálni a doktornővel, tegnap megnézte a még tavalyi hormonképemet, azzal szerencsére minden rendben van, minden esetre én indokoltnak tartanám ezt megismételni tekintettel az elmúlt időszak eseményeire. Még a hőgörbéimet is megnézi, arra viszont egyelőre nem kaptam választ, de ha másért nem is, azért mindenképpen szeretnék elmenni hozzá egy rendelésre, hogy a kúrát felírja. Ezek után azt sem tartom kizártnak, hogy ha hozzá kerülnék, hamarabb jönne a baba természetes úton, mint a jelenlegi orvosomnál mindenféle beavatkozásokkal. Eddig ennél a nőgyógyásznál bírtam a leghosszabb ideig, de azt hiszem, a babavárás alatt sem tudnék feltétel nélkül bízni benne ezek után, azt hiszem, túl sok betege lett mostanra és a mennyiség a minőség rovására kezdett menni. Minden esetre, van még két nőgyógyász a tarsolyomban, akihez valószínűleg el fogok menni és kikérem a véleményüket, aztán majd döntök, hogy ki a legszimpatikusabb és legalaposabbnak tűnő.

Ráadásul miért ne ebben a ciklusban késne a tüszőrepedésem, amikor nem mentem vissza kontrollra a doktor úr szabadságolása miatt, már a 31. napon tartok, szerencsés esetben egy héttel a tüszőrepedés után. Bízzunk a legjobbakban.

Mirabilia SAL - Lady of The Mist (1)

2011-08-19T13:31:00.003+02:00

Beleböktem ezen a képen az utolsó nőbe is a tűmet és egészen jól haladtam vele, amíg rá nem jöttem, hogy a nyakától felfelé mindent vissza kell bontanom, mert egy hangyányit elcsúsztam ő pedig annyira számolós, képtelen lennék átvariálni. Így most parkoló pályára került, pedig már a keretet is összevariáltuk Dorával a múlt héten, nem volt egy egyszerű történet, de megoldottuk... szóval semmi nem áll már a gyöngyözés útjában sem.

Itt hagytam félbe szegényt, pihen egy kicsit, aztán valószínűleg hamarosan újra előveszem majd.

Dimensions - Butterfly Vignette (4)

2011-08-18T19:30:00.000+02:00

Vigyázat, fotóztam! :) Persze még mindig nem az erősségem ez a tevékenység, valószínűleg lehetnyi érzékem sincs hozzá... máshoz viszont van, úgyhogy nem csüggedek. Arra pedig sokan mások nem képesek, azt hiszem. ;)

De vissza a hímzéshez, mert szorgalmasan művelem annak ellenére, hogy ez itt nem annyira észrevehető. Hetek óta tervezem, hogy lefényképezem a lepkéket még mielőtt belekezdenék a kontúrba, mondanom sem kell, hogy nem sikerült. Mivel azonban még kevés része van meg a kontúrozásnak - amit ennél a mintánál furcsa módon kifejezetten élvezek, pedig kell számolni rendesen hozzá - nagyon jól látszik a különbség kész és a készülőfélben lévő részek között. És persze még mindig imádom a színeit!

Mirabilia - Miss New Year's Fairy (1)

2011-08-10T19:28:00.000+02:00

Ennek a képnek vitathatatlanul nem sok értelme van, de annyira megörültem annak, hogy végre az informatikának sikerült működésre bírnia a szkenneremet, hogy muszáj volt egy próbát tennem. Fotózni továbbra is lusta vagyok, pedig haladok ám a képeimmel! Így történhetett, hogy a héten ismét újba kezdtem, az újév ünneplése után pedig azt hiszem, ideje lenne a karácsonyi projektemet folytatni, mert az idén már jó lenne a szép terítőimet az asztalon látni.

Szóval most az újévi tündérke van terítéken vonatozás közben, mert pillangókat nem vagyok hajlandó a vonaton kontúrozni, ahhoz azért már nekem sincsenek idegeim. (: A tündért viszont annál jobban kedvelem és élvezem, ahogy lassan-lassan alakul a szoknyája a kezeim között… a figyelmesebbek az óra helyét is kifürkészhetik.

A pillanat

2011-08-04T19:48:00.000+02:00

Tudom, nem igazán illik más tollával ékeskedni, de Andris annyira jól elkapta ezt a pillanatot... nem tudjuk kik ők, de igazából nem is ez a fontos, hanem ami körüllengi őket. Olyan szép ez a pillanat!

Rita nyomán

Lélekemlő meditáció a Búbánatvölgyben

2011-08-04T19:42:00.000+02:00

Az egész ott kezdődött, hogy szerettünk volna részt venni Hanami Teaház szervezésében a Gerecsében tett túrán és már régen jártunk olyan helyen, ahol csak egymással vagyunk elfoglalva. Ennek az apropónak a nyomán elkezdtem szállást keresni Esztergomban és Dorogon, így találtam rá a Bellevue hotelre Esztergom mellett a Búbánatvölgyben. A koncepció az volt, hogy megnézzük Esztergomot, felmegyünk a Vaskapuhoz, ahonnan gyönyörű kilátás tárul elénk Esztergommal és a Duna-kanyarral, kicsit sétálunk a szálloda környékén, kihasználjuk a wellness részleg adottságait és vasárnap elmegyünk a Gerecse-túrára vagy kedvezőtlen időjárás esetén maradunk tovább a szállodában. Az első felét remekül teljesítettük is a tervnek, még pénteken vacsora előtt úszkáltunk egyet és tettünk egy sétát a Búbánatvölgy tavai körül, szombaton pedig megcsodáltuk madártávlatból Esztergomot, sétáltunk egyet a városban és alaposan bebarangoltuk a bazilikát. A kincstár teljesen lenyűgözött a rengeteg kézzel készített kegytárggyal és miseruházattal, de a kupolából sem volt utolsó a kilátás. A Duna felőli oldalon nagyon erős szél fújt, össze kellett szednem a bátorságomat ott fenn a magasban, hogy körbe tudjak menni a kiépített peronon (a korlát azért sokat segített), a csigalépcsőn felfelé meg folyton szédültem, ezért sokszor meg kellett állnom, hihetetlen sokáig tart több, mint 400 lépcsőfokot megmászni. Persze voltak szünetek közben, mert ugye nem egyenesen visz fel a lépcső a kupolába, úgyhogy volt időm regenerálódni. Megérte a küzdelem!

Búbánatvölgy

kilátás a Vaskaputól

Esztergomi vár

a kupolán

Nagyon készültünk a kirándulásra, de végül mégsem mertünk elindulni, mert vasárnap hajnalban elkezdett esni az eső ott Esztergomban… a modellek alapján a Gerecsét szépen elkerülte, azonban mégsem mertünk belevágni az esetleges sár és fáról potyogó vízcseppek miatt. Egyszer remélem, hogy bepótoljuk, mert biztosan szép útvonalat lehet bejárni Dorogról Mogyorósbányáig a kéktúra vonalán. A fiúk magukra maradtak, mások is megijedtek az esőtől és inkább otthon maradtak, pedig szokás szerint szép időben és abszolút sár és vízmentesen tették meg az útvonalat és jókat teáztak közben. A szép kilátások helyett a délelőtti wellnesst és az otthoni takarítást választottuk, ami már nagyon-nagyon időszerű volt, bár lélekemelőbb lett volna a kirándulás, de lássuk be, valahol a takarítás is nyer egy kis értelmet még ha nem túl hosszú időre is.

És ha már lélekemelés, én nagyon-nagyon szeretek meditálni, különösen mióta Ági vezet minket szebbnél-szebb tájakra a tibeti hangtáljaival. Először szokatlan volt a tálak csengése/zúgása/zsongása/rezgése, de aztán egészen hozzászoktunk. Itt a hotelben is lehetőség volt meditációra, ami szerintem még ritkaságnak számít manapság ilyen helyeken, bár van, ahol jóga órát tartanak, igaz azok elég messze állnak a meditatív állapottól…

A hangtálakat ezúttal nélkülöznünk kellett, sőt még a magnó is felmondta a szolgálatot, pedig Kata mindent megtett, hogy meglegyen a zenei aláfestés, de úgy látszik, nem volt rá szükségünk. Mindössze ketten voltunk a meditáción és alkalmat kaptunk, hogy ismét ellátogassunk a lelkünk templomába, hogy találkozzunk szűz Máriával és meghallgassuk az üzenetét, valamint bepillantást nyerhettünk az angyalok birodalmába is, ahonnan nem kis erőfeszítésbe került visszatérni. Rengeteg élménnyel gazdagodtam/gazdagodtunk a meditáció által, a részletekre itt nem szeretnék kitérni, de abban biztos vagyok, hogy megtaláltam Kata személyében azt a mestert, akitől az angyalokkal való társalgást mélyebben is elsajátíthatom. Meg még lehet, hogy mást is, amire idővel fény derül majd. Jó érzés tudni, hogy lassan-lassan megtaláltam azt az utat, ami felé eddig is vezettek és tudni, hogy képes leszek végig járni akkor is, ha néha-néha bizony göröngyös lesz.

Kirándulásbeszámoló V. - Szeged

2011-08-04T19:31:00.000+02:00

Május közepén Szegeden jártunk az öcséméknél, hogy megnézzük a lakásukat. Hívtak már korábban is minket, de abban maradtunk, hogy megvárjuk a szép időt, amikor már érdemes esetleg a Füvészkertben is egy sétát tenni, így esett a választás erre a hétvégére (azt meg csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez a hétvége volt szabad nekünk is és nekik is).

Szombat reggel indultunk és mivel nem koránkelők, éppen akkor érkeztünk, mire mindketten összeszedték magukat. Volt jó néhány tervünk, hogy mit kellene megnézni, de végül idő hiányában nem mindent jártunk be. Szombaton a vadasparkban tettünk egy látogatást, aztán megnéztük a lakásukat, mert szállásunk az Eszter szüleinek házában volt, mivel a szülők épp nyaralni voltak, ők látták el a ház felügyeletét és leginkább a házőrző óriáspamacs etetését. Nem mondom, hogy teljesen összebarátkoztunk, de egy idő után már legalább nem féltem tőle… egyedül minden esetre nem mertem kilépni az ajtón és be a kapun. A lakásnál nem értek ekkora atrocitások, mert nekik csak egy macskájuk van, aki remekül érzi magát a kertben is, szóval épp csak üdvözölte a gazdikat, aztán tovább is állt a napi rutinköreit folytatni. Eszternek persze volt egy húzása, amit nem igazán értettem, hogy miért pont akkor és ott kellett bizonyos téli holmikat kicipelni a garázsba és ott feltenni az emeletre, de azért kibírható volt, ezt leszámítva egészen normálisan viselkedett.

A vadaspark nagyon tetszett, sokféle állat lakik benne és nincsenek összezsúfolva egyáltalán. Egy-két állat nem volt csak a helyén, hiába kerestük a kiírásnál, de a vidráról például kiderült, hogy azért volt akkor éppen kilakoltatva, mert a medencéjének üvege nem volt elég törésbiztos, így várnia kellett a cserére. A zsiráfok voltak az egyik kedvenceim, ők nem olyan régen kaptam új kifutót és egészen a fejmagasságukban figyelhettük őket – egészen más volt így, mint a földről nézve. Csak néhány kép a teljesség igénye nélkül:

Mivel épp borfesztivál volt a városban, úgy döntöttünk, hogy este teszünk egy sétát a belváros felé, és belevetjük magunkat a forgatagba. Szerencsére a szülői ház csak 15-20 percnyi sétára van a belvárostól, így gyalog indultunk neki, hogy mindenki kedvére kóstolhassa a bort, na meg parkolni úgysem tudtunk volna hol és egyébként is fel volt túrva a fél város, nem lehetett a megszokott útvonalakon közlekedni. Kóstoltunk egy néhány féle bort, a bátrabbak pálinkát is, én azt inkább kihagytam. Vettünk borlekvárt, amiről még sosem hallottam eddig, de nagyon ízlett, így beruháztunk egy üvegre. Az eperbor tetszett még nagyon, de azt nem akartuk végigcipelni a városon, így arról lemaradtam, be kellett érnem a kóstolóval. Vacsora gyanánt beültünk egy olasz pizzériába, nem is tudom, mikor ettem utoljára ilyen finom pizzát! És mi tagadás, leülni is jól esett már, mert a borfesztiválon akkora volt a tömeg, hogy könnyebb lett volna egy gombostűt megtalálni, mint ülőhelyet szerezni.

Vasárnap kora délutánra terveztük a haza utat, így a Füvészkerti séta mellett döntöttünk, mint program. Lehet, hogy nem a legjobb időpontban érkeztünk, mert a tavaszi virágok már mind elvirítottak, az egy nyáriak még sehol és a rózsakert is csak bimbókkal volt zsúfolva, de azért így is láttunk szépségeket pl. az orchidea házban, a kaktuszok is hatalmasak voltak és a tavirózsák is csodás látványt nyújtottak.

A gyors ebédet követően indultunk haza és egy kellemes hétvégét tudhattunk magunk mögött.

Kirándulásbeszámoló IV. - Dobogókő

2011-08-03T20:13:00.000+02:00

A Hanami teaház szervezésében vettünk részt ezen a túrán, sok-sok élménnyel gazdagodtunk általa. Kicsit tartottam tőle, hogy bírni fogom-e a túrát, mert viszonylag közel esett az időpont a lábadozási szakaszomhoz, de aggodalmam szerencsére alaptalannak bizonyult. Persze nem mi vezettük a csapatot, inkább közép tájt vagy a sor végén szedtük a lábainkat, itt viszont tényleg igaz volt, hogy a részvétel a fontos. Nagyon jól éreztük magunkat, egészen népes csapat gyűlt össze, kb. 20-an vágtunk neki a lejtőknek és emelkedőknek. A végére azért voltak olyanok, akik lemorzsolódtak vagy siettek vissza a buszhoz. Legkalandosabb szakasz az volt, amikor a turistaútra rakodott farönkökön kellett átmászni vagy valahogy megkerülni a kitermelt fadombot.

A kilátóhelyről (kiindulópontunk volt) gyönyörű látvány tárult a szemünk elé, de a túra során is sok szépséget láthattunk, na meg nem utolsó sorban finom teákat kóstolhattunk. Aki nem sietett, annak még a végén a kilátónál is jutott egy-két csészével, sőt mi ajándékba is kaptunk egy kis adag Puerh teát kóstolónak.

Jó kis csapat gyűlt össze, jókat beszélgettünk séta közben, időnként persze alig vártuk, hogy az emelkedő/kaptató végére érjünk, de összességében remek volt a hangulat. Remélem, még idén eljutunk velük egy újabb túrára és nem riadunk vissza mindenféle időjárási viszonyoktól.

Mirabilia SAL - Butterfly Fairy (3)

2011-07-19T19:06:00.000+02:00

Megküzdöttem a hajával, így most már "csak" a gyöngyök hiányoznak róla. Alábecsültem szemre a mennyiséget, mert rajta is lesz 405 darab összesen... meggondolandó, hogy csináljam meg most, vagy hagyjam a végére az utolsó nővel együtt. A Lady of the Mist tényleg szerény ilyen szempontból a maga 62 darabjával, viszont neki van színváltós fonala, alig várom már, hogy kipróbálhassam, hogyan fognak kijönni a rózsák a ruháján és a hajában.

De vissza a Pillangótündérre, még mindig nagyon tetszik, örülök, hogy lecseréltem és hogy ekkora lökést adott ennek az egésznek az elkészítéséhez. Egy szóval: imádom! :)

Végre befejeztem! :)

2011-07-15T16:04:00.001+02:00

Nagy lelkesedéssel vágtam a fejszémet a kötésbe, de nem mondom, hogy akkora és örök szerelem lesz, mint a hímzés. Vannak már öltések, amik egészen jól mennek, a lekötés azonban még mindig nem az én műfajom... hiába tettem nagyobb tűre a kendőt, ugyanúgy összehúzta a kendő alját.

Ismét a Traveling Woman-t kötöttem meg, jó sok idő alatt, kicsit több, mint egy év kellett hozzá. Na igen, van akinek elegendő lenne erre egy-két nap is.

Nem tudom, hogy velem van-e a probléma, vagy a mintából adódik, hogy nem sikerül háromszög alakúra a kendő; ezt a legutóbbit leginkább egy denevérszárnyhoz tudnám hasonlítani (bár meg kell jegyezzem, hogy határozottan jobb formája van, mint az előzőnek).

Ilyen lett ő, denevér:

Egyébként a blokkolás még hátra van, csak szárazon gyorsan kitűztem, hogy mennyire lehet majd cakkozni az alját. Nem sok reményt fűzök hozzá, ezen a részén a dolognak még an mit csiszolni. Emellett pedig a sok színfolt között kicsit elveszik a minta, de ennek ellenére jó kis könnyű nyári vállkendő lesz belőle, télen pedig a nyakam köré tudom majd tekerni, a fekete kabátot kifejezetten jól fel fog dobni. Most hirtelen bekerült a terveim közé ebből a fonalból egy Rita féle horgolt sapka is, azt is nagyon szeretem, amit tőle kaptam, szerintem jól mutatnának együtt. Mire szükség lesz rá, akár el is készülhet...

Mirabilia SAL - Butterfly Fairy (2)

2011-07-07T20:10:00.000+02:00

A pillangótündér is halad, most a hajánál lassultam be egy kicsit, mert az nagyon számolós a ruhájához és a többi részéhez képest. Gyöngyök már csak a legvégén kerülnek majd rá az utolsó nőcivel együtt, de biztos vagyok benne, hogy sokat fog dobni rajta.

Szerettem volna korábban is fázisképet készíteni, hogy mennyire haladtam hetenként, de ez valahogy mindig elmaradt. Talán majd a következőnél...

Dimensions - Butterfly Vignette (3)

2011-07-07T19:58:00.000+02:00

Haladgatok a pillangókkal, a hímzés részének már több, mint a fele kész, ha azt vesszük, hogy a bal felső sarok szinte csak félöltés. Szóval még két virág, egy nagy és egy kis pillangó van hátra, na meg a kontúr... azzal is elszütymögök majd egy darabig, azt hiszem.

Sokszor sajnos csúnyák az x-eim, nekem legalábbis nem mindegyik tetszik, mert a 18-as aida nem a kedvencem és ez valamiért olyan puha a keményítés ellenére. Sőt, már próbálkoztam extra keményítéssel is itthon, de nem igazán használt neki, egyszerűen összeesik az anyag a kezemben - rámára tenni meg nem tudom, mivel olyan ügyes voltam, hogy jól a szélére került a minta.

Majdnem három hét alatt idáig jutottam az előző állapothoz képest:

Kíváncsi voltam...

2011-07-05T10:47:00.001+02:00

Mialatt az ember lánya próbálkozik a más állapot elérésével sok elvetemültségre képes... sosem gondoltam, hogy ez egyszer be fog következni, mindig is azt hittem, hogy leendő gyermekem apjának elég lesz rám néznie és máris növekedésnek indul valami odabent. Ehhez képest most ott tartok, hogy a mai kontrollon már az inszeminációt emlegett a doktor úr, ha a nyár végéig várat magára a baba. Annyira, de annyira szeretném ezt elkerülni. Annyira boldog lennék, ha végre az lh teszt mellett a terhességi teszten is láthatnék két kis csíkot! Azt hiszem, kezdek megint kétségbe esni, pedig ezt sokkal jobb lenne elkerülni. Ha a rengeteg meditációban és egyebekben látott kép végre valósággál válna...

De vissza az eredeti témához, ugyanis patikák és drogériák polcain fellelhető ovulációs teszteket már végigpróbáltam - a törpemikroszkóp kivételével, arra ugyanis hatással van a bogyó, amit szedek, ezért nem lenne értelme -, így az intenet útvesztője következett. A témában jártasak már biztosan tudják, hogy vannak ilyen tesztek fillérekért és vagyonokért egyaránt, nos a filléresből előző hónapban kifogytam, most gondoltam, kipróbálom a piacon kapható legdrágábbat. Digitális kijelzővel rendelkezik, de mikor kihúzzuk a tesztcsíkot a kütyüből, akkor látható a hagyományos tesztfelület is. Üres kör jelzi a negatív, szmájli pedig a pozitív eredményt. Nagy meglepetésemre ma a szmájlival találkoztam, az eredményt a doktor úr is megerősítette, közeleg a tüszőrepedésem, megkaptuk a házi feladatot. ;) Újabb próbálkozások egy új élet teremtésére... bárcsak lehetne ezt egy kicsit kötetlenebbül, mindenféle orvosi beavatkozás és asszisztáció nélkül.

Keresztelő képekben

2011-07-04T20:46:00.000+02:00

Néhány kép tegnapról csak az emlékek kedvéért...

A maci és boldog tulajdonosa :)

Vízkeresztségben...

Családi kör

Keresztelőre

2011-07-03T21:11:00.000+02:00

A hímzés részével már nagyon-nagyon régen elkészültem, de a doboz festése, bélelése, díszítése igencsak elhúzódott... a lényeg azonban, hogy időben elkészült. Vagyis tegnap. :) Ma ugyanis keresztszülők lettünk, Vilike most már hivatalosan is keresztfiunkká avanzsált. Nagyon jól viselte a procedúrát, bár 5 percnél többet ritkán töltött bármelyikünk ölében az anyukáját kivéve. A pap vagy ki a csoda - nem tudom, hogy hívják ezt a tisztséget katolikuséknál, mert nem vagyok benne biztos, hogy pap volt, mert a misét nem ő tartotta - jó hosszúra nyújtotta a mondókáját, helyben meg is tartotta az oktatást, amit a keresztelő előtt elmulasztottunk. És a szokásos locsoláson kívül még többször keresztet is rajzoltak a homlokára, nekem ez furcsa volt a református egyház puritánságához képest. A pap mondanivalója egyébként egész megszívelelendő volt a misén, de ha már templomba megyek hitet gyakorolni, akkor maradok annál, ahol a keresztséget kaptam.

No de vissza az ajándékokhoz, készítettem még gyorsan egy kis macit is pihe-puha polár anyagból és hozzájárultunk az etetőszék beszerzéséhez is (annyi funkciója van, hogy még megjegyezni is nehéz, de szerintem használni a legnehezebb, vagy csak én vagyok béna ezekhez a zárakhoz).

Könnyedén kitalálható, hogy az ihlet maga Barbitól származik, de igyekeztem sajátosság tenni amennyire csak lehet. A maci már most Vilike kedvence lett, a szalagot percek alatt kibogozt a nyakában, de idővel remélem, a doboz is igazi kincsesládájává válik majd.

Kirándulásbeszámoló III. - Bánk

2011-06-24T13:04:00.002+02:00

Kirándulós élményeket nem volt szerencsénk begyűjteni, mert ahogy megéreztünk elkezdett esni az eső és abba sem hagyta amíg haza nem jöttünk, szóval szobafogságra voltunk ítélve. Vágytunk már egy ilyen kis kiruccanásos pihenésre, de azért nem gondoltuk, hogy ennyire be leszünk zárva a szállodába. Maga a szállás egyébként nagyon tetszett és a wellness részleget is felszerelték mindenféle jóval (beltéri- és kültéri medence, gőzfürdő, finn szauna, infra szauna, tepidárium, kneipp-taposó), bár a vendégfogadó képességhez mérten szerintem kicsi az alapterülete. Mivel Soma mamagésa lelki wellness hétvégét tartott hölgyek számára, ezért alig volt szabad szoba, de mi mindenképpen ezen a néhány napon szerettünk volna menni, így bevállaltuk a tetőtéri szobát. Alapvetően nem volt vele gond, főleg ha mondjuk el tudtunk volna menni legalább a településen vagy a tó körül sétálni egyet, de a folyamatosan szakadó eső ezt nem igazán tette lehetővé, szóval az ilyesfajta kényelmi faktorok, mint szék és asztal hiányoztak belőle, ezért ki kellett ülnünk a folyosóra. Egyik alkalommal mikor a vizes blokk felé tartottunk, bekukkantottunk egy normál szobába, az már sokkal inkább elnyerte a tetszésünket, legközelebb mindenképpen olyanra pályázunk. A lelki wellness hétvége = csoportterápia előnyökkel is bírt azért, mert a szálloda ugyan tele volt, de szinte üres volt a medence és a környezete.

Szóval tervezzük még, hogy visszatérünk ide, mert jó lenne a tó körül sétálni és a környező erdőkben kirándulni egyet…

Kirándulásbeszámoló II. - Boldogkőváralja

2011-06-23T09:38:00.003+02:00

Nagymamámék - és most már anyukámék is – gyönyörű vidéken laknak a Zempléni-hegység lábánál, a Hernád völgyében. Mindig is terveztük, bejárjuk a környék szépségeit, nevezetességeit, de az idő szűke miatt ezt nagyon nehezen tudjuk megvalósítani (mivel azt a kevés időt, amit ott töltünk, szeretnénk a szeretteink körében tölteni), a március 15-i hétvége azonban remek lehetőséget nyújtott a kirándulásra, egyrészt mert tovább tudtunk maradni, másrészt pedig gyönyörű időt fogtunk ki aznap.

A vár parkolójából nem túlságosan megerőltető séta a várba felkapatatni, igaz nem is teljesítménytúrát terveztünk, viszont a környező táj szemlélése felüdülést hoz és energiával tölt fel. Természetesen másoknak is eszébe jutott meglátogatni a várat, így elég sokan voltak benn, azonban a vár körül vezető utat kevesen kívánták felfedezni, arra vettük hát az irányt.

Egy kellemes kirándulást tudhatunk magunk mögött, otthon pedig vártak minket a finom ebéddel.

Mirabilia SAL - Butterfly Fairy (1)

2011-06-22T15:25:00.001+02:00

Nem élehetek sokáig tündérek és angyalok hímzése nélkül, így a hétvégén belevágtam a sorozat következő hölgyébe, azaz a Pillangó Tündérbe. A szombati nap egyébként kivétel volt, szinte semmi mást nem csináltam, csak hímeztem, na jó meg filmet néztem közben, meg Csomádon voltunk telkezni, meg teáztunk, meg ilyesmi, de semmi komolyabb.

Remekül lehet haladni vele, mert nagy foltokban vannak a színek, egyedül a hajánál kell majd számolgatni kicsit jobban, de az sem olyan vészes. Tetszenek ez a rózsaszínes-lilás árnyalatok rajta, annak idején ez a tündér sarkallt a kezdésre és egy cserére is, most pedig végre elérkeztem hozzá. Remélem, a saját ablakomban is tetszeni fog legalább annyira, mint amelyik az ihltet adta. :)

Most még nem látszik ugyan rajta, hogy ő egy tündér lesz, de bárki nyugodtan elhiheti!

Itt pedig egy csoportkép:

Don't cry for me Argentina

2011-06-22T14:30:00.003+02:00

„It won't be easy, you'll think it strange
When I try to explain how I feel
That I still need your love after all that I've done

You won't believe me
All you will see is a girl you once knew
Although she's dressed up to the nines
At sixes and sevens with you

I had to let it happen, I had to change
Couldn't stay all my life down at heel
Looking out of the window, staying out of the sun

So I chose freedom
Running around, trying everything new
But nothing impressed me at all
I never expected it to

[Chorus:]

Don't cry for me Argentina
The truth is I never left you
All through my wild days
My mad existence
I kept my promise
Don't keep your distance

And as for fortune, and as for fame
I never invited them in
Though it seemed to the world they were all I desired

They are illusions
They are not the solutions they promised to be
The answer was here all the time
I love you and hope you love me

Don't cry for me Argentina

[chorus]

Have I said too much?
There's nothing more I can think of to say to you.
But all you have to do is look at me to know
That every word is true”

Legalább a dalszöveget idézem (innen), ha már videót nem tudok most beszúrni, majd otthonról pótolom. Napok óta, vagy már egy hete is ez a dallam cseng a fülemben és úgy érzem, végtelen sokszor meg bírnám hallgatni. És kicsit ijesztő ugyan, de valamiért kezd az érzés a hatalmába keríteni, hogy Argentínába kellene mennem… és hogy mit keresnék ott? Hát arról halvány lila fogalmam sincsen, szóval amíg egy hangyányit nem tisztább a kép, addig maradok a fenekemen itthon, mert gyanítom, ez nem csak olyan elkirándulgatunk a környéken c. történet lenne.

Kirándulásbeszámoló I. - Jági tanösvény

2011-06-22T11:59:00.002+02:00

Lesz ebből itt most egy néhány, igyekszem pótolni az eddigi lemaradást. Idei első nagyobb sétánk Pilisszentivánon a Jági tanösvényre vezetett, már nagyon hívogatott minket az erdő hangja és a napocska első tavaszi csiklandó sugarai. Azt hiszem, szívesen tennék egy újabb sétát ezen a környéken, most hogy már zöldbe borultak a fák és a bokrok és talán már a talaj sem olyan ingoványos, mint kora tavasszal. A kis tavacska felszínét még vékony jégpáncél borította, a földnek csupán a felső néhány centiméteres rétege olvadt fel, így a lejtős részeken igencsak oda kellett figyelni a lépteinkre, mert az avarral borított, olvadt talajréteg könnyedén kicsúszott a lábunk alól. Volt is mit a cipőről kapirgálni a séta végén, pedig számtalanszor kellett átmásznunk a kerítésen lépcsőn vagy épp létra segítségével.

És hogy miért pont Ördög-szikla? Talán mert messziről hasonlít az ördögre… bár engem inkább az egyik majom fajra emlékeztet, amelyiknek ilyen egészen nagy orruk van. Minden esetre felmásztunk valahová a közelébe, a várva várt kilátás azonban elmaradt, mert a sziklák között megtelepedett különböző fenyőfák nem engedték túlságosan messzire a tekintetet.

Ez megint nem a mi hónapunk...

2011-06-22T11:36:00.003+02:00

… vagyis még mindig nincs itt az ideje a pocaklakó beköltözésének. Pedig már egészen kezd kikupálódni a ciklusom, na meg a szervezetem. Persze azért akadnék még apró bibik, mint az egyre több plusz kiló és ezáltal egyre kevesebb ruhámba férek bele (persze, persze szokjam a gondolatot, de nem kellene ilyen látványosan szemléltetni már a beköltözés előtt), a petefészkeim is fájnak még időnként és a nyák-helyzeten is lehetne még javítani, de ami késik, nem múlik. Szűrés eredményem még mindig nincs, lassan már 3 hete voltam, kezdek aggódni.

A második bogyós hónapom egyébként kellemesebb volt, mint az első, csak egy-két hőhullám kapott el, azon kívül másra nem igazán emlékszem. PÉ-m viszont később volt az előző ciklushoz képest, viszont csak egy petesejt indult növekedésnek. Sajnos túl hamar volt jelenésem a dokinál, mert Brüsszelbe kellett mennem aznap, mikor pont jó lett volna… azért elég jól saccolt a doktor úr, hogy mikorra kell időzítenünk. Lényegesen könnyebben megy a dolog, ha szabadságon van az ember, de annyi szabadság a földön nincs, hogy ezt minden hónapban el tudjuk játszani. Na jó, nekem lenne, de én ugye egyedül kevés vagyok hozzá és nem szeretném ennyire elaprózni a szabadnapokat.

Szóval még várunk, hol türelmesen, hol kicsit kevésbé türelmesen, de már semmiképp sem kétségbeesetten. Még szabadságolást is nehéz így tervezni/szervezni, pontosabban nyaralást, mert amikor jó lenne, ha elvonulnánk a világ elől, na nekem pont akkor van jelenésem a doktor úrnál. Szeretném már, ha ennek a megfigyelősdinek vége lenne, ami két módon lehetséges:

a) Szinte kizártnak tartom, mert ugye a betegség miatt elég irányított vonalat képvisel a pocaklakó-teremtés, de mondjuk előbb-utóbb szünetet kell tartani ebben a gyógyszerszedésben egyszer, mert elvékonyítja a méh nyálkahártyáját (nem mellékesen pedig kíváncsi lennék rá, hogy mondjuk egy fél évvel a műtét után tudok-e már magamtól is rendesen működni… gyanítom, hogy igen).

b) Marad a megfigyelősdi, de már valakit figyelgetünk, ami mégiscsak egészen más lenne.

Elkezdtem hőmérőzni is, ez most már a harmadik ciklusom lesz, amit mérek, bár a gyógyszerek mellett fogalmam sincs, hogy van-e értelme. Nem tudom, így mennyire kapok valós képet a ciklusról és mondjuk kell-e foglalkoznom azzal, hogy viszonylag magas az ébredési hőmérsékletem. Ugyanis valahol azt olvastam, hogy a nagyon magas ébredési hő utalhat pajzsmirigy túlműködésre, bár az enyém szerintem inkább alulműködik sokszor (a tünetek teljesen erre illenek) és tartok tőle, hogy a kilók is ezért ragadnak rám részben. Lehet meg kellene ismételtetnem a vizsgálatot valamikor, na majd megemlítem a doktor úrnak. Persze én nem vagyok endrokrinológus csak hipochonder.

Lehet, hogy túlságosan előre haladunk, de lassan lesz fiúnevünk is a tarsolyban végre, nem csak lány, ami azért megnyugtató érzés, mert mi van, ha mégis fiú lesz, valahogy hívni kell majd őt is. Aztán persze ha már bent lesz, lehet felborít minden eddigi tervet és elképzelést. :) Mennyivel egyszerűbb lenne csak úgy próbálkozni, mondtam már, hogy legszívesebben hagynám az egészet a csudába és hagynám, hogy menjen csak minden a maga útján? Kezdek a dologba belefáradni, azt hiszem. Fogalmam sincs, ez jó-e vagy sem, de az az érzésem, hogy könnyebb lenne a témától elvonatkoztatni, ha nem kellene bogyózni meg kontrollokra járkálni. Most viszont ezt kell(ene) szeretni, ha már egyszer így alakult. És csak türelemmel várni és kicsit talán még le is mondani…

Dimensions - Butterfly Vignette (2)

2011-06-19T15:12:00.000+02:00

Valamicskét haladtam a pillangóimmal is, továbbra sem hímzek túl sokat mostanában és az utóbbi időben még pár nap a vonaton is kimaradt. Szóval ehhez képest nem állok olyan rosszul... hát hiába, ha egy-egy tennivaló mindig elveszi az időt a hímzéstől.

Egyébként továbbra is imádom a színeit, de mivel rengeteget kell számolni és ugrálni a mintában biztosan kell még jó pár hét, mire elkészül. Ja igen, itt a képen is látszik, hogy mennyire nem az anyag közepére kezdtem el hímezni, amit igazából csak azért bánok, mert szebben lehetett volna kerettel kontúrozni, de olyan kevés anyag maradt alul és jobb oldalt, hogy erre esélyem sincs.

A múltkor kimaradt a felsorolásból azt hiszem, hogy a számolgatáson és a francicsomón kívül nincs semmi extra ebben a Dimensions készletben, egyetlen egy színt sem kell egy másikkal összefogni. Olyan hihetetlen! :)

Vízállás

2011-06-17T11:37:00.002+02:00

Tegnap az a remek meglepetés ért minket, hogy egyszer csak nem jött több víz a csapból, egyikből sem… Hirtelen felindulásból felhívtam hát a vízművek hibabejelentő szolgálatát és megtudtam, hogy csőtörésen dolgoznak a kollégák, ezért nincs víz. Hajnalban megörültem, mert újra teljes gőzzel jött a víz a csapból (ne nem akkora elánnal, mint kellene neki, csak a megszokottal), viszont mire felkeltem és mosdani szerettem volna, mindez ismét hiú ábránddá változott. Ha ez sokáig így megy tovább jó büdös és ragadós leszek és inni sem lehet túl sokat, mert hát a wc tartály űrtartalma is korlátozott.

A biztonság kedvéért ma is érdeklődtem a vízműnél, de még mindig szerelnek, ezért nincs nyomás sem és víz sem… most reménykedek, hogy délutánra fordul a kocka mire hazaérek.

Update: Péntek estére lett vizünk! Szóval nem maradunk büdösek és koszosak és szomjan sem halunk. Apropó, Andris szerint az utolsó előtti mondta elég félreérthető, ezért helyesbítek: az ivást azért kellett minimálisra korlátozni, hogy ne kelljen pisilni, és elég legyen a tartályben lévő víz.

Elefánt a konyhában :)

2011-06-13T14:51:00.000+02:00

Visszanéztem, bő két évvel ezelőtt készültem el ezzel a hímzéssel és egészen idáig váratott magára, hogy végleges formát kapjon. Mert először bannert gondoltam készíteni belőle, csak éppen olyan rosszul sikerült a keret megvarrása, hogy tologattam jobbra-balra és sehogy sem tetszett. Nem olyan régen viszont rászántam magamat és lebontottam a keretnek szánt anyagot, hogy felvarrom újra... ekkor viszont jött a korszakalkotó ötlet, hogy mi lenne, ha inkább az itthon lévő egyik keretbe tenném bele. Mondanom sem kell, ez győzött, bár a sárga keret nem igazán nyűgözött le, így beszereztem egy kéket. Azt kell mondjam, keretező sem csinálhatta volna jobban. :) Még van mit finomítani az elrendezésen, mert a hűtő oldalára került fel a drága és a pozíción kellene picit csiszolni, ugyanis a keret túllóg a hűtő tetején és így nem olyan igazán stílusos. Természetesen a képet nem ott készítettem.

Nora Corbett - Easter Fairy (3) kész

2011-06-12T20:02:00.000+02:00

Ő is elkészült a héten, már csak pár gyöngy maradt le róla a múltkor, mikor félretettem. A gyöngyözés itt is csalóka volt, azt hittem, nem is olyan sok kell hozzá, nos ehhez képest szinte egy egész dobozzal rákerült végül. Olyan kis finom és bájos a visszafogott színeivel.

Eredetileg nem is ilyenre terveztem a szöveget a bejegyzéshez, de most már nem írom át, na meg ahhoz a szöveghez mesés fotók is dukáltak volna... így viszont maradnak a szokásos megörökítési módok.

Mirabilia SAL - Enchanted Mermaid (3) kész

2011-06-12T19:54:00.001+02:00

Már jó ideje elkészültem ennek a hölgynek a gyöngyözésével, csak a fotózás váratott magára - pontosabban inkább rám, mert lusta voltam elővenni a fényképezőgépet. Most viszont lencsevégre kaptam a hölgyet, ill. hölgyeket és lassan belekezdek a harmadik darabba is, aki a Butterfly Fairy lesz. Gyöngyözni őket már csak a végén egyben fogom a Lady of the Mist-el, rajta úgyis csak egy pár darab van, az még elviselhető mennyiség egyben. Ez a sellő viszont... jókora léglegzetet kellett hozzá venni, hogy szinte egyhuzamban végezzek vele. De az eredmény, mint mindig, most is megérte.

És majd elfelejtettem, hogy ez a mű nem jöhetett volna létre, ha nem kapok gyöngyöket Dorottyától, vagy legalábbis semmiképpen sem ilyen formában. ;)

Dimensions - Butterfly Vignette (1)

2011-05-28T18:48:00.000+02:00

Mostanában legkinkább a vonaton hímzek, így még mindig gyöngyözés alatt van a kis húsvéti tündérem, mert nem is olyan kevés az a néhány gyöngy, amit rá kell varázsolni. A sellőt meg majd egyszer lefotózom, hogy maradjon későbbre is valami. :) Na meg a munkahelyi mizériák is megérnek majd egyszer egy bejegyzést, jobb, mint a kabaré...

De a lényegre térve, kb. 3 hete kezdem el hímezni a pillangókat és több dolog is tisztán látszik velük kapcsolatban:

Nagyon-nagyon nem az anyag közepén kezdtem el valamiért a mintát, de kiszámoltam és el fog férni minden irányban.
Lassan haladok vele, mert rengeteg a színváltás és sokat kell számolgatni rajta (nem egy letisztult minta, na! :) ) vagyis sokára lesz készen, ha maradok a csak vonaton hímzésnél.
Imádom a színeit együtt és külön-külön is, bár némelyikkel nem valami szépek az x-eim.

Majdnem itt tartok most, csak azért majdnem, mert már közben öltöttem bele néhányat, így készen van a második pille is és a kék is kezdi megmutatni magát.

Nora Corbett - Easter Fairy (2)

2011-05-19T19:27:00.000+02:00

Már egy ideje a gyöngyözésre várakozik ez a kis tündérke, szerencsére rajta csupán egy féle fajta lesz, ami kész felüdülés az Enchanted Mermaid sokszínű és sokféle gyöngyeihez képest. Ha jól sejtem, mennyiségre is kevesebb lesz...

Most így fest a gyöngyök nélkül:

Hurrá!

2011-05-11T14:57:00.001+02:00

Nem gondoltam volna, de a hétfői kontroll egészen pozitív eredményeket hozott. Ami az egyik legfontosabb, hogy eltűnt a cisztám, vagyis ténylegesen csak a tüszőrepedés hiánya okozta a jelenlétét. Produkáltam viszont két érett tüszőt, amik elvileg meg is repedtek valamikor tegnap vagy tegnapelőtt (egyelőre bizonyítékom nincs rá, de nagyon bízom benne, hogy ez a része is kezd helyreállni a ciklusomnak). Legközelebb azért kérdezek a dokinál, hogy ha egyébként nincs jele, akkor honnan tudhatom, hogy bekövetkezett-e. A pluszos LH teszten kívül ugyanis semmilyen jel nem mutat erre, bár a petefészkeim eléggé szurkáltak tegnap és még ma is érzem hol egyiket, hol másikat.

Mivel egyszerre egy érett tüsző is bőven elég, következő hónapban csökkentem a bogyóadagomat és talán a pecsételő vérzésem is megszűnik a progeszteron utánpótlástól. Az esélyt persze azért megadjuk ebben a hónapban is a babának, aztán néhány hét alatt kiderül, hogy élt-e a lehetőséggel.

A petevezetékek átjárhatóságáról nem esett szó, nem is jutott nekem sem eszembe, de nem forszíroztam most a dolgot, hátha sikerül megúsznom. Mert nem muszáj, minek terheljük feleslegesen röntgen sugárral meg mindenféle kontrasztanyaggal és eszközökkel a reproduktív szerveimet; nem hinném, hogy bárki önként ebbe belesétálna.

Hímzés: Gyöngyözöm az Enchanted Mermaid-et, nagyon tetszik, de az érzésem, hogy sosem érek a 600 darab gyöngy végére. Ha vele végeztem, jön az Easter Fairy gyöngyözése, rajta legalább csak egy színű gyöngy van, viszont őt még vasalni kellene gyöngyözés előtt (mekkora feladat! :)) A vonaton természetesen újba kezdtem, pontosabban újra kezdtem elszámolás miatt a Dimensions Butterly Vignette nevű szösszenetét. Na nem sokat kellett bontani, csak olyan nehezen szántam rá magam, hogy kibogozzam mit és hol rontottam el, de már nagyon haloványan körvonalazódik az első pillangó. Ha lesz értelme, csinálok képet is… egyébként pedig ilyen lesz, ha készen lesz.

Hétvégi pár sor

2011-05-08T20:42:00.000+02:00

A péntekem jó hosszúra sikeredett, ebédszünetben ugyanis átmentem az Évába, de nem volt a Lanarte párizsos nője, amit szerettem volna... viszont Anikó kiderítette nekem, hogy a Soroksári úton van, elteszik. Szóval gyors ebéd, még kevés munka és nekivágtam a városnak. Sietnem kellett, mert a 3 órás vonattal szerettem volna hazajönni, hogy még a postára is odaérjek, ami 4 órakor bezár (ilyesmit miért ne lehetne csak munkaidőben intézni, ezt még mindig nem értem, hogy egy város főpostájának miért ilyen kurta a nyitva tartási ideje). Pikk-pakk odaértem és megszereztem a készletet, gyöngyöző tű persze itt sem volt - de már kinéztem a sewandso-n, szóval nagyon érlelődik egy rendelés azt hiszem - és indultam is vissza a végtelennek Boráros téren keresztül vágva. Épp elértem volna a vonatot, csakhogy az Oktogonon leszállítottak mindenkit mondván műszakik okok miatt nem közlekedik tovább a szerelvény. Ennek köszönhetően viszont nem értem el a csak a fél 4-es vonatot, így Andrist kértem meg, hogy hozza el a csomagomat, ami a Colette Bazárból rejtett egy ruhát és egy blúzt. Imádom őket, már alig várom, hogy az időjárás is alkalmas legyen a viselésükhöz.

Kicsit megpihentem itthon, aztán Dorával sütiztünk egy rövidet, megkaptam végre a Csokiparány füzeteket és gyorsan szemügyre vette a frissen keretezett képeimet is. Szeretem ezeket a csajos programokat, jó lenne, ha megint sűrűbben be tudnánk ütemezni.

Aztán este még hangtálas meditáción is voltunk, kristályt programoztunk az atlantiszi angyalokkal. Én füstkvarcot választottam, és nem értettem, hogy miért... aztán reggel rákerestem, hogy mire is jó ez a kő és minden világos lett, nem volt ám ez véletlen.

Tegnap Csomádon voltunk családilag, névnapot és születésnapot ünnepeltünk, na meg persze Vilikéztünk. :) Szegény csemetét agyonszeretgetjük ilyenkor, ő meg aztán a sok ingertől nem alszik, ennek meg mikor mekkora hiszti a vége, de otthon visszatér a megszokott kerékvágásba. Este pedig Dumaszínházban voltunk a túrás pajtásokkal. Jó volt, bár eléggé megkurtították a műsoridőt, összesen másfél óra jutott a négy fellépőre, régen ez legalább 3 óra volt. Hiába, a felkapottság ennek a műfajnak sem tett jót.

Mára voltak mindenféle biciklizős és/vagy botanikus kertben sétálgatós terveink, de az eső az egészet elmosta. Így maradt az édeskettes, a mákos kifli és a hímezgetés. Még tegnap befejeztem az Easter Fairy hímzéses részét, már csak a gyöngyögyket kell felvarrni rá, ma meg nekiláttam az Enchanted Mermaid gyöngyözésének... már most látszik rajta, hogy nagyon szép lesz, de alaposan megdolgoztat annyi szent.

Holnap megyek kontrollra a nőgyógyászhoz, hogy mennyi haszna volt a bogyónak, amit felírt. A nem kevés mellékhatás mellett remélem volt ilyen is neki. Minden esetre tegnap meg ma tisztára olyan érzésem volt, mintha meg akarna jönni, holott még csak félidőben járok. Ma pluszos lett az LH tesztem, ez már fél siker. Ja és kiderítettem, hogy a műtét alatt nem csinálták meg a petevezető átjárhatósági vizsgálatot. Hurrá! Szeretném ezt kihagyni, de nem sok esélyt látok rá, mert a dokim minden alkalommal rákérdez, ami persze van logika, mert stimulálhatja itt a petefészkeimet, ha az út el van zárva a petesejt előtt. A holnapi vizsgálat után persze majd okosabb leszek.

Vegyesvágott

2011-05-03T16:40:00.002+02:00

Ma cincoghatok egy kicsit, mert a macska szabadságolta magát… hála azonban a mérhetetlen adminisztrációnak a magyar bürokrácia útvesztőiben, nem igazán jutott időm a cincogásra. Vagyis van munkám és a mai világban ez egyáltalán nem egy utolsó szempont, csak kérdés, hogy megéri-e ennyi energiát fektetni bizonyos dolgokba, amiket egyszerűbben is lehetne kivitelezni. Na ez az, amit nekem nem tisztem megítélni. :)

Tervezem már egy ideje, hogy írok a kirándulásainkról, de ahhoz kellenének fényképek, amik otthon vannak, otthon meg nincs időm vagy kedvem megírni hozzá a szöveget. De ha már így szóba került, a margóra azért feljegyezném, hogy még március idusán jártunk Boldogkőváralján, áprilisban voltunk Dobogókőn teás kiránduláson, és jártunk a Jáki tanösvényen is. A most vasárnapi Vértes teás kirándulás sajnos kimaradt, amit több szempontból is sajnálok: 1. megérkeztek a friss tavaszi teák, ezeket hozták a fiúk kóstolni, így erről lemaradtunk 2. nem volt olyan rossz idő, mint amilyennek reklámozták, így jó kis erdei sétát tehettünk volna. Viszont Andrist megkörnyékezte a nátha elég rendesen, így a pihenésre szavaztunk. A következő teás túrát is ki kell hagynunk, mert bár a Börzsönyt nagyon szeretjük és szívesen visszatérünk oda, egyszerre két helyen nem lehetünk és lássuk be, hülyén venné ki magát, ha pont a keresztszülők hiányoznának a keresztelőről. Tervben van még bicikli túra Vácra, de ehhez még keressük a megfelelő időpontot, mert a jelenlegi állás szerint nem igazán van teljesen szabad hétvégénk június közepéig.

Hát igen, keresztszülők leszünk! Felkértek, mi pedig elvállaltuk. :) Készülök egy kis meglepetéssel, de egyéb iránt gőzöm sincs, hogy ilyenkor mi a keresztszülők feladata a szertartásos dolgokon kívül. Majd puhatolózom valahogy…

A miértre megvan a nagyon egyszerű válasz, vagyis mert még nem jött el az ideje. Igyekszem nem türelmetlen lenni és talán a legutóbbi nőgyógyász látogatást adta meg lökést, hogy átessek a holtponton, így most számomra elődleges cél, hogy minden rendben legyen odabent, aztán majd sorban jöhet a többi is. Kaptam hozzá bogyókat meg kenceficét, remélem mindegyiknek lesz hatása… pontosabban meglesz a kívánt hatása, mert egyebet már tapasztalok (pattanások, éjszakai hőhullám és szívdobogás érzés, szúró petefészek fájdalom, has puffadás). Hétfőn megyek kontrollra, akkor ellenőrzi a doki a bogyó hatását és persze néhány kérdést is szeretnék neki feltenni. Tehát elsődleges szempont a ciklus rendezettsége és tünetmentesítés, aztán ha akar jön a baba is biztosan.

A folytonos útkeresésnek talán kezd értelme lenni, valami nagyon-nagyon halványan kezd körvonalazódni. Idővel azért bízom benne, hogy tisztulni fog a kép. Persze a házat sem a tető építésével kell kezdeni, én pedig azt hiszem, lefektettem az alapokat, amire szépen lassan lehet majd építeni. Mária szerint elég sokáig fogok élni ahhoz, hogy minden feladatot teljesítsek és még áldást is kaptam hozzá fentről. Meg még sok egyéb okosságnak is birtokába jutottam, de ez már más lapra tartozik.

Múlt héten jártam fogorvosnál is fogkő-eltávolítás ürügyén. Éppen pont rám fért már, mert az ínyem kezdte megsínyleni a dolgot… legközelebbi esedékesség fél év múlva vagy ha jön a baba. Azért rákérdezett a doki, hogy nem lehet, hogy mégis jön csak nem tudok róla, mert az ínyemet kismamásnak látja. Egy nőgyógyászati uh előtt azért mégis érdekesebben hangzana ugyanez a kérdés, hogy biztosan nincs baba. De ha kell, ennek is eljön majd az ideje, addig pedig haladok a kijelölt ösvényen tovább.

Kipróbáltam a Zumba Lady-t, és nagyon tetszett! Mondjuk nincs ezen mit csodálkozni, hiszen latin táncok és a hastánc vegyítéséből jött ez létre és hát mindkettő a gyengém. :) Egy nagy baj van vele, hogy egymást követik a hastánc órával, pedig szívesen mennék többször is táncolni egy héten, de a gladiátorról van szó, így no comment. Ha valaki tud szabad termet ilyen célra Fóton, az jelentkezzen!

Nora Corbett - Easter Fairy (1)

2011-04-29T12:03:00.000+02:00

Természetesen nem bírtam ki, hogy ne kezdjek valami újba, mert a megkezdettek közül megint nem maradt olyan, amit a vonaton tudnék hímezni. És mikor a mintába belekezdtem még húsvét előtt jártunk. :) Mivel jövőre is lesz húsvét, nem aggódom egyáltalán, hogy elkészül-e addig a kis tündérke... és már most tudom, hogy ovális keretet és ovális paszpartut fog kapni.

Egyelőre eddig jutottam vele:

Dimensions - Serenity Prayer (2)

2011-04-28T11:08:00.000+02:00

A héten vele is elkészültem, kicsit küzdöttem a kontúrral, nem kicsit a 3 szálas francia csomókkal, de nagyon-nagyon tetszik! Már a társait is kiszemeltem, bár van még mit alakítani rajtuk és a szöveg sincs még teljesen készen, de alakul. A majdani anyagválasztástól tartok elég erőteljsen, hogy jól sikerüljön, talán még a keretezésnél is nehezebb lesz és itt a kivitelezés is rám marad. :)

Keretezőnél jártam

2011-04-28T10:51:00.000+02:00

Kedden nagy túrára vállalkoztam, annak ellenére, hogy itthon vagyok szabadságon bemerészkedtem a város kellős közepébe az elkészült képeimért. Közben tettem egy kis kitérőt is az egyik kiadó felé és szert tettem két kis zsákmányra. :) Az egyik a Tilda legújabb kötete - bár nincs benne sok újdonság, én imádom, ahogy párosítja a színeket és az anyagokat -, másik pedig egy zokniból készült állatkás darab.

De vissza a keretezőhöz... két képet egyből meg is talált a hölgy, az egyik azonban még csak nem is rémlett neki, bár azt tudta, hogy a keretet levágta hozzá. Néhány perc múlva megjelent a tulajdonosnő a tündéremmel a kezében, így még meg kellett várnom, amíg beteszik a keretbe és hátlapozzák. Nekem nagyon tetszik a végeredmény, bár nem volt egyszerű hazacipelni.

Igyekeztem színhű és élethű képeket készíteni, de még mindig nem az én mesterségem ez és nem is hinném, hogy lesz valaha is... magamhoz képest viszont egészen jól sikerültek.

A sziromtündérem, immár a nappalink falát díszíti.

A kis téli Dimenions kép is megkapta végleges alakját, bár őt most elteszem pihenni egy kicsit.

És végül Nora Corbett O betűje, hamarosan új otthonra talál majd.

A keretezőtől azért hazafelé sem volt egyenes az út, Andris vett fel az Árpád-hídnál és néztünk kandallót. Minél többet tudok erről a témáról, egyre inkább az az érzésem, hogy ehhez szakembert kell fogadnunk, ami szintén nem egyszerű feladat. Leghamarabb azt kellene kideríteni, hogy mekkora a kéményünk, mert ettől függ, hogy milyen kandallót vehetünk hozzá. Kinyomoztam a kéményseprő eléhetőségét is, nem volt egyszerű feladat, jó lenne, ha megnéznék a kéményt, bár az egyre inkább biztos, hogy bélelnünk kell majd valami új szabvány szerint.

Túrafelszereléseinket is bővítettük kicsit, aztán szereztünk mulcsot a kert csinosításához. Sajnos néhány év elteltével elkerülhetetlen az a beruházás, mert megkopik az állomány akármennyire is odafigyel rá az ember. Arra is rá kellett jönnöm, hogy a geotextíliának vannak nem túl előnyös tulajdonságai is, mint pl. a növények java része ott marad, ahová beültették őket... pedig már néhány növényt szívesen átültettem volna, mert túl közel került egy másikhoz, vagy éppen a másik oldalon jobban teszene, de erre csak addig van esély, amíg nem növeszt túlságosan nagy gyökereket a növény, különben szét kell szabdalni a fóliát és akkor meg mi érteleme? A gaz így is kinő alóla, vannak ilyen kis ádázak!

Mirabilia SAL - Enchanted Mermaid (2)

2011-04-16T14:21:00.001+02:00

Miután befejeztem a Petal Fairy-t (aki most már a keretezőnél várja, hogy elnyerje végleges formáját és ezt követően méltó helyet fogaljon majd el lakásunkban), belevágtam a Mirabilia SAL soron következő hölgyének folytatásába. Viszonylag lassan halad, mert sokszor nem is veszem már esténként kézbe, de most már nagyon kevés van hátra a gyöngyözésig... ami hasonló mértékű feladat egy Mirabilia minta esetében, mint a kontúr a Dimensions készletekben. Ez a sellő pontosan 584 darabbal lesz gazdagabb, ha elkészül, ebből 18 kincs értékű. :) Egyelőre azonban ez még nem látszik rajta, bár szerintem így is egyre szebb!

Látszik is, hogy rengeteg a kihagyott hely a gyöngyök számára, a koszorújában is lesznek szép számmal, bár ott még nem olyan egyértelmű a hiányzó koszorú miatt. Hamarosan megkapja a koszorúját is a sellő, akkor talán készítek egy újabb képet a gyöngyözés előtti állapotban. Addig is még ki kell találnom, hogy milyen keretet fogok használni a gyöngyözéshez - mert egyébként kézben hímezem, de ezzel a láthatatlan fonnalal képtelenség másképp szépen dolgozni. Szóval még keresem a megfelelő mértet.

Dimensions - Serenity Prayer (1)

2011-04-16T13:58:00.000+02:00

Ingadozó hangulatom ellenére természetesen nem hagytam fel a hímzéssel, ezt a kis hortenziát a vonaton készítgetem munkába jövet-menet. Már "csak" a kontúr van hátra, ami mint tudjuk egy Dimensions készlet esetében egyáltalán nem elhanyagolható mértékű, főleg egy ilyen csupaszirom virág esetében... de mit is tehetnék, mikor annyira tetszenek a hortenziák apró virágai, melyek aztán gömböt formálva válnak a növény díszévé. :) Nincs más hátra, meg kell hát küzdenem a kontúrszálakkal.

Addig is, aki kíváncsi betekinthet a virág pillanatnyi helyzetébe:

Alul szerepel majd rajta egy fohász első részlete... arra gondoltam, hogy kivételesen párnát készítek a hímzésből és ő lenne az én jókedvre derítő párnám, akit bármikor magamhoz ölelhetek, ha éppen kedvem tartja és így erőt gyűthetek belőle. Aztán Dorottya segítségével a gondolat tovább fejlődött, mondván miért nem készítek még két párnát és akkor a fohász többi része is életre kelne. A szöveget már nagyjából megrajzoltam hozzá és a két virágot is kiválasztottam, de még mindegyik igényel némi átalakítást... kíváncsi leszek, milyen lesz a végső képük és az összhatás.

Szeretni nehéz... :)

2011-04-08T10:24:00.002+02:00

Már nem is emlékészem, miről beszélgettünk tegnap este, de egyszer csak megszólal:

- Tudod, nehéz szeretni téged.

- Tényleg, biztosan, ezt komolyan mondod? – kérdem én tágra nyílt értetlen szemekkel.

- De én tudlak! – érkezik a válasz…

Miért?

2011-04-06T10:55:00.002+02:00

Muszáj ezt magamból kiírnom, de még így sem vagyok benne biztos, hogy tényleg segíteni fog, mert a megoldást nem látom... Mostanra ugyanis teljesen kifogytam az ötletekből, hogyan tudnám elterelni a gondolataimat és a figyelmemet a várandóssági iránti olthatatlan vágyamról, mondhatni szinte görcsös ragaszkodásomról. Tudom, legyek türelmes, mert majd jön, ha itt az ideje csakhogy én már évek azt várom, hogy eljöjjön az ideje és nagyon-nagyon fogytán van a türelmem. Vártam, hogy Andris felnőjön a feladathoz, aztán vártam, hogy nőgyógyászatilag nálam minden helyre álljon (és még mindig várom, de már nagyon jó lenne, ha eljönne), vártam, hogy anyával rendeződjön a kapcsolatunk, hogy képes legyek a saját nőiességemet megélni, meg még ki tudja, mi mindenre és ez mostanra már jócskán években mérhető.

Tegnap estre rájöttem, hogy a hímzés, kötés, varrás, horgolás és egyéb állatfajták mind-mind csak pótcselekvések, hogy lefoglaljam magam, hogy kitöltsem az üres várakozást… most viszont már nagyon-nagyon az lenne a dolgom, hogy anya legyek és erről most már képtelen vagyok elterelni a figyelmemet, gondolataimat, érzéseimet.

Még mindig képtelen vagyok nem elkeseredni azon (amellett persze, hogy örülök az ő boldogságuknak), hogy egyre többen és többen válnak kismamává az ismeretségi körömben, arról meg nem is szólva, hogy az unoka/dédunoka mellett folyton arról beszélnek, hogy mikor jön már nálunk is. De talán a legeslegnagyobb teher az orvosi utasítás, ezt nem lehet csak úgy parancsra csinálni még akkor sem, ha ténylegúgyistenigazából szeretné az ember. Ez nem gombnyomásra működik… persze vannak akiknél igen, mert csak gondolnak egyet és már jön is baba vagy még csak nem is gondolják és jön (lásd csak aznap, mikor engem vettek fel az osztályra volt legalább 10 abortuszos és ez csak egy hétfő volt). Nem értem én ezt egyáltalán és nem tudok a tényektől elvonatkoztatni.

Szeretném már végre az ultrahangon a pocaklakó szívverését látni, vagy legalább csak egy petezsákot, nem pedig egy cisztáét, ami valahogy mindig odafészkeli magát valahová. Hogy én teremtem meg magamnak? Még az is lehet… bár a műtét óta közelében sem járok ezeknek a gondolatoknak, sőt! Úgy érzem tehetetlen vagyok és ez kiveszi minden erőmet és az ebbe vetett hitemet, pedig biztosan nem ez a helyes út és biztosan valami más vinne előre. Eddig előttem ismeretlen és nem tudok rájönni, hogy mi kellene legyen a következő lépés.

Brüsszel

2011-03-28T20:40:00.002+02:00

Holnap Brüsszelbe utazom... olyan rég történt már ilyesmi, hogy szinte még hiányzik is. Csak azt sajnálom, hogy egyedül kell mennem, szerdán este pedig pont kerüljük egymást az egyik kollégámmal. Remélem, azért összefutok majd néhány ismerős arccal, na meg biztosan lesznek újak is a csoportban néha azért külföldön is cserélődnek az emberek. Talán szakmailag is lesz némi haszna és talán ha minden a tervek szerint alakul, akkor egy ideig nélkülöznöm kell a városka milliőjét, amit úgy igazán nem is volt még soha alkalmam magamba szívni, hiába én nem vagyok az az éjjeli bagoly és várost egyedül is bebarangoló típus.

Mirabilia - Petal Fairy (10) készen

2011-03-27T20:12:00.000+02:00

Tatataaaam... elkészült a tündérkém! :) Hálátlan munka ezzel a nagy fakerettel a gyöngyözés, de nem volt más választásom, viszont mióta megszabadítottam a rabságából nem győzök betelni vele. Egyszerűen imádom minden kis darabkáját. Három évvel ezelőtt szerettem bele és most elkészült, úgy érzem a részemmé vált.

A fotó a szokásos, de azt hiszem nem is ez a lényeg. A szerencsésebbek láthatják élőben is, úgyis az az igazi. :)

Igazán újba nem kezdek, próbálom csökkenteni a megkezdettek számát... ismét előtérbe került a Miribalia SAL sellője, de annyira közeledik a tavasz, hogy a tulipános terítőt is hímeznem kellene, mert rögvest aktualitását veszti és már meg sem tudom számolni egy kezemen hány évvel ezelőtt kezdtem neki. Olyanok is az x-eim rajta, borzalmasak, viszont nincs mit tenni, nem fogom ezért lebontani.

Ismét orchideák

2011-03-24T17:42:00.000+01:00

Abszolút nem számítottam rá, de ma egy hatalmas orchideákkal lepett meg minket az egyik ügyfelünk. Igazi úriember, mint mindig. :)

A képet Viki kedvéért készítettem még ma, egyébként holnap délután valószínűleg kedvezőbbek lettel volna a fényviszonyok, így viszont telibe lett szegénykém vakuzva. Ha lesz humorom, holnap esetleg csinálok másik képet, de ez még bizonytalan, mint a kutya vacsorája. A két kis cserépben ékszerorchideák vannak, az egyiknak sajnos letört a virága, a másiknak viszont sebesnek látszik a szára, nem tudom, melyik fogja tovább bírni. Ja igen, Timi! Itt láthatod, hol kapott helyet Julcsi, mindig valamiféle növények veszik körül.

Mirabilia - Petal Fairy (9)

2011-03-20T10:08:00.000+01:00

Sokfelé jártunk az elmúlt egy hétben, ezért is nem nagyon voltam gép közelben... egész furcsa módon nem hiányzott. Előbb-utóbb tervezek az eseményekről írni, de az egy hosszadalmasabb bejegyzés lesz majd egyszer.

Most viszont mutatom a tündéremet, mert kisebb küzdelem árán sikerült rávarázsolnom a virágot, így már csak a gyöngyözés van hárta. Azt hiszem, hamar el fogok vele jutni a keretezőhöz, mert annyira szeretném a falon látni a hölgyet teljes pompájában.

Mirabilia - Petal Fairy (8)

2011-03-12T10:21:00.000+01:00

Mostanában viszonylag keveset hímzek itthon, mert annyira lefárad az agyam odabent, hogy már nincs erőm számolgatni a jeleket és a lenvászon szálait... viszont kitaláltam egy módszert, amivel a tündéremet a vonaton is tudom hímezni (nem viszek minden fonalat, ami kell hozzá csak az épp aktuálisakat). Úgy érzem, szépen haladok vele bár azért nem rohamtempóban.

Hiába fotóztam napfényben, mégsem látszik annyira, hogy milyen szépen csillog a szárnyában a halványlila fémes fonal. Alig tudok betelni vele! :)

Remélem, a hosszú hétvége alatt elkészülök a hímzés részével és akkor már csak a gyöngyözés marad hátra, az sem lesz egyszerű munka. Még egy keretet is kell neki választanom, amire felteszem a gyöngyözés idejére, mert a láthatatlan fonallal képtelenség másképp szépen dolgozni.

Jól sejtettem...

2011-03-09T21:11:00.000+01:00

Hogy nem lesz énnekem időm arra, hogy blogot irogassak. Bent semmihez nem férek hozzá és nem csak azért mert az összes ilyen oldal le van tiltva (értsd blogger, gmai) hanem effektív időm sincs rá. Amitől tartottam beigazolódott, minden munka megvárt néhány igen ritka kivétellel, ami felhalmozódott a 6 hetes távollétem alatt... ez alapvetően nem is lenne probélma, de mindenki azt hiszi, hogy varázspálcával tértem vissza és hipp-hopp az ő ugye már meg is oldódik, ahogyan én beültem jól megszokott kis székembe. Hát pedig nem, úgyhogy priorizálok, aztán a héten meg már a priorizáltakat is priorizálom, mert folyton beesik valami munka, amit már tegnapra is késő lett volna elintézni vagy egyszerűen csak nem küldik ki időben az anyagokat. Azt pedig meg sem említem, hogy hozhatom helyre a főnököm néhány elbaltázott lépését, nehogy gondom legyen belőle egy esetleges belső ellenőrzésnél. Ma is épp ennek ittam a levét, hogy nem túl sokat ad az adminisztrációra és persze nálam csapódik le az egész.

Egyedül képviseltem ma az egész osztályt... bár 3 főt már csoportnak sem lehet igazán nevezni, árnyalatnyi volt csak a különbség ahhoz képest, mint mikor teljes létszámban üzemelünk. Szinte már természetes, hogy a jelenleg semmittevő osztályra átvándorolt kolléganő munkájának egy része is nálam landolt és ha a továbbiakban kívánunk bármiféle adatszolgáltatást végezni ezzel kapcsolatban, illetve bizonyos tárhatóságoknak hatékony segítséget kívánunk nyújtani, akkor jobban bele kell ásnom magam ebbe az egészbe, mert adminisztráció híjján ezt elég nehéz lenne kivitelezni.

Egy kupaccal azért jobb a helyzet, mint mikor egy hete visszamentem, de még messze van az alagút vége. Talán el sem érek odáig, mire újra pihenőbe kezdhetek (na ez most nem is tudom, hogy túl optimista, vagy túl pesszimista meglátás).

Jó volt ezt kiírni, éljen a terápiás jelleg! Akárcsak a hastáncnál, ott is jól esett kirázni magamból mindenféle negatív érzést, nem is tudom, mihez kezdenék nélküle?!

És amit én itt sok-sok mondaton karakteren keresztül ecseteltem, azt G. egy hete egy kérdő mondatban remekül összefoglalta és még jót is mosolyogtam rajta. Többek között ezért is kedvel(t)em, talán ezt szeret(t)em benne a legjobban.

A főnököm nem támogatta az ötletet, de úgy döntöttem, ha jóváhagyják megyek Brüsszelbe. Egyedül... szóval sörözni nem fogok, az egészen biztos, viszont szakmailag nem ártana egy kicsit megint elmerülni a tachográf kártyák világában, mert talán most már eltelt annyi idő, hogy tudjanak valami újat is mondani a legutóbbi jelenésem óta. És bármennyire is nem szeretek egyedül utazni (főleg nem Brüsszelbe) el kell ismernem, hogy hiányoznak néhányan a jól összeszokott ismerősök közül - leginkább a finn Pekka és az ír Marie, de vannak azért mások is, akiket szívesen viszont látnék már.

Boldog szülinapot cica :)

2011-03-09T20:45:00.000+01:00

Ági barátnőm macska rajongó, ezért születésnapjára megleptem őt egy Tilda féle cicával. Épségben odaért, így most már itt is megmutathatom (bár nem tudok róla, hogy olvasná a blogomat vagy akkor nagyon-nagyon jól titkolja).

Nevet az új gazdijától fog kapni, aki egyelőre még gondolkozik a megfelelő választáson.

Vége a lazsálásnak...

2011-03-01T21:13:00.000+01:00

... hosszú pihenő után sajnos holnap ismét munkába állok. A tervek szerint jól fogom viselni az idióta környezetet és munkakörülményeket, a gyakorlatot majd meglátjuk, de jó lenne tartani magam a tervhez különben mi lesz a dokinak tett ígérettel?

Úgy, de úgy várom már a hatalmas papírkupacot, ami rám vár bent. :-\ Meg kell szüntetnem, hogy feszültséglevezetőnek használjanak odabent, erre is rájöttem az okos ki agyammal, sőt tervezem megmondani a főnökeimnek, hogy jelenleg nincs kapacitásom az átszervezéssel együtt beesett plusz munka mellett egy olyan eleve halálra ítélt projekttel foglalkozni, ami még csak nem is volt soha a szakterületem. Csinálja valaki más, a korábban mások által elkövetett stiklikről meg legfőképpen nem én tehetek.

Azt hiszem, határozottan árt az egészségemnek ez a munkahely, szóval ideje lesz gyorsan megpattanni... talán odafentről is így gondolja valaki és talán már elég lakályosnak fogja tartani ideiglenes lakhelyét. ;)

Az utóbbi néhány napban egyre több időt töltöttem házon kívül, de nem kifejezetten szórakozási céllal, most már jó lenne egy kis kikapcsolódás és fecsegés a barátnőkkel. Vasárnap voltunk a klasszikusok könnyedén előadássorozat utolsó előtti darabján, két szerenádot adtak elő az zenészek. Minden alkalommal elcsodálkozom, hogy képes valaki ilyen szép hangokat kicsikarni egy hangszerből és fura mozdulatokkal összehangolni az egész csapatot. Nagyon tetszett ezúttal is a zenekar előadása, egyedül a város szívta ki minden energiámat.

Jártam fodrásznál és kozmetikusnál, kellett már kicsit rendbe tenni a fejemet kívülről is nem csak belülről. :) A háziorvosnál viszonylag gyakran megfordultam az utóbbi néhány hétben, de leggyorsabban tegnap úsztam meg a tiszteletkört.

A jógát még nem mertem elkezdeni, túl sok olyan gyakorlat van amit nem tudnék megcsinálni különösebb erőlködés nélkül, legfeljebb magán órának lenne értelme rám szabott gyakorlatsorral. Majd idővel ehhez is biztosan visszatérek, mint ahogy már belevágtunk ismét a hangtálas meditócióba, próbálkozom a hastánccal és kóstolgatom az intimtornát is.

Hímzés ügyileg nem állok valami fényesen, haladgatok a tündérem szárnyával már csak egy kevés kreinik van belőle hátra... aztán a virág a feje felett és a gyöngyök, még mindig olyan messzinek tűnik a vége.

Egy újabb Tilda merényletet követtem el magam ellen, most macskát gyártottam Ági barátnőm születésnapjára, már csak a bajuszhoz hiányzik egy kevés drót. A fülek a legszörnyűbbek, meg ez a beteg ötlet, hogy vágjuk ki az anyagot és azon a lyukon keresztül tömjük a testrészeket... tuti, hogy legközelebb inkább nem varrom be teljesen a lábakat és kezeket, mert így iszonyatosan ronda a foltozás, ami persze első ránézésre nem látszik, de ha jobban kézbe veszi az ember és elkezdi alaposan szemügyre venni, mindenét mozgatni, akkor könnyen kiderülnek a turpisságok. Ráadásul voltam olyan ügyes és a karján is és a lábán is ugyanazt az oldalt vágtam ki, így a jobb karja kapott egy foltot a ruhájához a hasonlóan - a lábával nem foglalkoztam, mert azt eltakarja a gomb és a ruha, de a farka sem lett valami szépségdíjas a szoknya alatt. A képeken persze ebből majd mind semmi nem látszik szerencsére és remélem, Ági örülni fog neki.

Azt hiszem, ha mostanában géphez fogok kerülni inkább írni fogok, méghozzá attól tartok, hogy terápiás jelleggel, a kézimunkákat ábrázoló fogtók pedig maradnak a hétvégére, amikor van esélyem természetes fénynél (napsütés, esetleg borult égbolt) fényképezni. Egyébként pedig határozottan várom a tavaszt és a jóidőt, hogy lehessen menni a kertbe és a hegyekbe kirándulni.

Macik az ikreknek

2011-02-28T13:49:00.000+01:00

Pénteken meglátogattam az unokatesómat Biatorbágyon, amolyan próbának is jó volt, hogy mennyire bírom a terhelést. Hát mit ne mondjak, rendsen lefáradtam a nap végére pedig nem maradtam túlságosan sokáig - fél 6-ra már itthon voltam. Jó volt látni az ikreket meg beszélgetni egy kicsit, bár erre a gyerekek nem sok teret biztosítottak... Boldizsár ugyanis nem volt hajlandó aludni, 25 percnyi vergődés és sírás után kimenekítettük a szobából, hogy legalább Janka aludjon. Kicsit még nehéz velük a kommunikáció, mert mindenre ugyanazt a két szótagból álló halandzsát használják, de azért az esetek nagy részében ki lehet találni, hogy épp mire gondolnak. :)

Készítettem nekik gyorsan egy-egy macit bízva benne, hogy szeretni fogják őket.

Legnagyobb meglepetésemre nem a masnik kioldása volt az első dolguk, inkább csak nézegették őket. Janka meg is köszönte a saját kis nyelvén, picit megvariálva a mindent helyettesítő szót... azt hiszem, ezek azok a pillanatok, amik mindent megérnek.

Póréhagymás, márványsajtos burgonyaleves

2011-02-23T16:35:00.001+01:00

Ezt a levest Rachel Allen receptjei közül kölcsönöztem és szerintem az amolyan kuckós hangulatban a legjobb elkészíteni és elfogyasztani (bár ilyenkor nincs éppen szezonja a póréhagymának...). Nekem annyira ízlett, hogy az egészet megettem két adagban. Viki, neked külön ajánlom! ;)

Hozzávalók (4-6 fő részére):

25 g vaj
300 g póréhagyma
200 g burgonya
100-150 g márványsajt, plusz egy kevés a tálaláshoz
75 ml tejszín
1 liter zöldség- vagy csirkeapalé
2-3 babérlevél
só és frissen őrölt bors

A póréhagymát alaposan megmossuk, majd felkarikázzuk, a burgonyát megtisztítjuk és kisebb kockákra vágjuk. Egy lábasban megolvasztjuk a vajat, rádobjuk a póréhagymát és a burgonyát, jöhet bele a babérlevél is majd sózzuk, borsozzuk és letakarva kis lángon 10 percig pároljuk, egyszer-egyszer megkavarjuk, hogy a burgonya le ne tapadjon (hasznos egy darab sütő- vagy zsírpapírral letakarni a zöldésgeket még a fedő alatt is, mert csodákra képes a párolásnál).

A 10 perc eltelte után adjuk hozzá az alaplevet és főzzük további 8-10 percig, míg a zöldsgéket megpuhulnak. Ezután kivesszük a babérleveleket, beleöntjük a tejszínt, hozzáadjuk a sajtot és az egészet jó alaposan összepürésítjük. Egészen addig aprítsuk a darabkákat, amíg selymes állaga nem lesz a levesnek, ha ezzel megvagyunk, akkor még egyszer forraljuk össze az egészet és kóstoljuk meg, szükséges-e még bele valamilyen fűszer.

Tálaláskor a tetejére morzsoljuk a megmaradt márványsajtot.

Az utolsó levél Dorottyányak ;)

2011-02-19T15:43:00.000+01:00

Méghozzá a gyógynövényes RR utolsó növénykéjének utolsó levelei (bár nekem erről mindig Ákos jut eszembe, mármint az utolsó levélről), szóval elkészültem a cikóriával. Ezzel pedig véget ért számomra életem első és talán utolsó RR-je... szerettem nagyon ezt a mintát, jó volt a lányoknak hímezni, de ez a kötelezősdi nem az én világom. Még akkor se, ha a kötelezettséget én magam vállaltam.

Jó volt Dorottya anyagára hímezni, csak úgy siklott benne a tű és a fonal, talán ezért is lettem készen vele olyan hamar (bár a növény nem lesz a kedvencem, annak marad a kakukkfű). Addig is, amíg a remekművet meg nem kaparintod, mutatok néhány képet:

Sok szeretettel! :)

Mirabilia - Petal Fairy (7)

2011-02-17T11:39:00.000+01:00

Nem csak főzök ám, hanem hímzek is! Íme itt a bizonyíték:

A szoknyájával teljesen elkészültem, már csak a gyöngyök hiányoznak belőle. Most félreteszem egy kis kötelező kedvéért, gyorsan meghímzem Dorottyának a cikóriát és folytatom a szárnyával, feltett szándékom ugyanis záros időn belül befejeznem szegényt, mert ahogy visszanéztem még 2009 júniusában kezdtem bele... nem mondanám, hogy valami fénysebességgel haladok, bár a szoknyája valahogy sokszor kifogott rajtam. A gyöngyözése sem lesz piskóta és a virágban is van vagy ezer szín, de mindenképpen kitartok ez alkalommal.

A kivi esete a tejszínhabbal

2011-02-16T09:49:00.001+01:00

Azt kell mondjam, eléggé a főzős műsorok hatása alá kerültem és persze desszert sem maradhat ki a sorból... Ismét Nigella és ismét másképp, igaz csak egy kicsit. Annyira megtetszett a gyömbéres passiógyümölcsös tortája, hogy valami hasonlót nekem is készítenem kellett. Passiógyümölcs persze nincs itthon, de még csak azt sem tudom, hogy hol lehetne egyáltalán beszerzni és a gyömbérbor is hiánycikk, ez azonban nem szegte kedvemet. A passiógyümölcsöt kivire cseréltem, a gyömbérbort pedig őrölt gyömbérre és a jól bevált vermutra, bár utólag meggondolva nem vagyok benne biztos, hogy nem inkább egy édes fehér bort kellett volna használnom - na majd legközelebb.

Ha esetleg más is kedvet kapott hozzá, jön a módosított recept.

Hozzávalók:

2 dl tejszín
5 db kivi
2 teáskanál porcukor
2 db babapiskóta
őrölt gyömbér
30 ml édes bor

A kiviket meghámozzuk és pépesítjük, néhány 1/4 részét félreteszünk a díszítéshez, majd laza habot verünk a tejszínből a porcukorral és óvatosan belekeverjük a kivit is. Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy tálalunk. Egy-egy darab babapiskótát elmorzsolunk a desszertpoharakba, meghintjük a gyömbérrel, meglocsoljuk a borral és már jöhet is rá a kivis tejszínhab. Végül a félretett kivit is rákanalazzük és fogyasztásig hűtőben tároljuk.

2 adag lesz belőle. Persze ha több piskótát használunk és kevesebb krémet, akkor akár meg is lehet duplázni az adagok számát, akkor viszont érdemes a kivipépből is többet készíteni, hogy jusson mindegyik habköltemény tetejére.

Update: Ma kipróbáltam eperrel és ezerszer finomabb! :)

Nigella után szabadon II.

2011-02-16T08:05:00.000+01:00

Megismételtem, csakhogy a maradék borsmustárlevél ne vesszen kárba és hogy legyen fénykép és recept Klaudia kedvéért. :)

Szóval íme a köményes-vermutos fehérbab alias rómaiköményes-sherrys csicseriborsó

Hozzávalók:

1 evőkanál olaj kevés fokhagymával és gyömbérrel
1 teáskanál köménymag
1 doboz fehérbab konzerv leszűrve és átöblítve
fél csomag ruccola (70 g)
1/2 teáskanál asztali só
30 ml vermut

A serpenyőben felmelegítjük az olajat a fűszerekkel, majd hozzáadjuk a babot, a borsmutstárt, a sót és a vermutot majd jó alaposan összekeverjük. Addig melegítjük állandó kevergetés mellett, amíg a borsmustárlevelek megfonnyadnak és a bab átmelegszik, a lé pedig kissé besűrűsödik (kb. 3-4 perc).

Köretként (2 adag) és főételként (1 adag) is tálalhatjuk mondjuk tükörtojással.

Brokkolikrémleves

2011-02-10T13:53:00.000+01:00

Félreértések elkerülése végett nem kívánok gasztrobloggerré avanzsálni, de ha már ilyen sok időmet elveszi a főzés valamit muszáj belőle mutatnom.

Mai finomság a brokkolikrémleves, csak mert vágyom a zöldre és persze a tavaszra is és legalább az ételbe csempéssze be az ember a színeket, ha a természet lágy öle még megfoszt minket ettől. Íme, ahogy én szeretem.

Hozzávalók:

500 g brokkoli
5 dkg vaj
1 kis fej vöröhagyma
2 gerezd fokhagyma
1 dl tej
1 dl tejszín
8 dl víz vagy zöldség alaplé
só
bors
szerecsendió

A brokkolit megmossuk és rózsákra szedjük, a szárát viszonylag kis darabokra aprítjuk, hogy egyszerre puhuljon meg a rózsákkal. A hagymát és a fokhagymát apróra vágjuk, majd a felhevített vajban a hagymát és a brokkolit néhány perc alatt megpároljuk. Ekkor jöhet rá a fokhagyma, ennek is hagyunk 1-2 percet aztán hozzáöntjük a vizet (ez esetben én bele szoktam dobni egy zöldséges leveskockát, így a só el is hagyható) vagy a zöldség alaplevet, a tejet és a tejszínt és 15 percig főzzük. Ha nincs itthon tej bátran bele szoktam önteni az egész doboz tejszínt is.

Amikor megfőtt a brokkoli, elzárjuk alatta a gázt és botmixerrel vagy a turmixgépben pépesítjük, majd fűszerezzük sóval, borssal, szerecsendióval.

Tálaláskor a tányér aljára füstölt sajtot teszünk és erre merjük a forró levest, sajtos pirítóst kínálunk még hozzá.

Mirabilia SAL - Enchanted Mermaid (1)

2011-02-09T10:59:00.000+01:00

És ha már elővettem a fényképezőgépet és ilyen gyönyörűen süt a nap, akkor lencsevégre kaptam a készülődő sellőt is. A ruhájától ennek a falnak megyek, de már nincs sok belőle (mármint az x-ekből) hátra, mert valahová annak a 600 gyöngynek is el kell férnie. Jut is eszembe, valaki varrt már fel olyan kis virágokat, mint ami ehhez is kell? Laposak és egyetlen lyuk van a közepükön, hogyan lehet ezt értelmesen az anyagra varázsolni? Ha valakinak van ötlete írjon nyugodtan! :)

Imádom, ahogy megcsillan a napfény a fémes fonalakon és legfőképpen a különleges alakú gyöngyökön... attól tartok, magukkal ragadtak ezek a nőszemélyek pedig most nem is ezzel szerettem volna folytatni, hanem a tulipános terítőmet kellene befejezni, de ahogy elővettem majdnem elment tőle a kedvem. Borzasztóan rondák az x-eim rajta és össze-vissza állnak a felső száraik, messziről ez persze nem fog látszani remélhetőleg, de mégis olyan lehangoló most közelről a látvány. És még 12 egyforma tulipán van hátra, viszonylag kis minta jó sok színnel és kontúrral, csak azért is igyekszem majd megküzedeni vele.

Csokis gesztenyés torta

2011-02-09T10:50:00.001+01:00

Na tessék, most pontosan követtem a recept leírásait és mondhatni ronda de finom kategória lett a végeredmény... vagy csak még sütnöm kellett volna, ezt nehezen tudom megítélni ezeknél az angol kevet tésztás cuccoknál. Legközelebb lehet kipróbálom muffin formába töltve, nagyon nem lőhetek mellé azt hiszem. De az is lehet, hogy csak nem vártam elég ideig azzal a kihűtéssel... elképzelésiem szerint tálaláskor kerül majd mellé egy kis vanília fagylalt is.

A recept most Hugh (Hugh Fearnley-Whittingstal) repertoárjából való, akinek kedve tartja, próbálja ki mert megéri, ha nem zavarja, hogy hasonlóan repedezett halmot kap végeredményképpen (vagy ügyesebb a sütésben, mint én voltam ez alkalommal).

Hozzávalók:

250 g vaj
250 g étcsokoládé
250 g főtt, hámozott gesztenye (szerintem megteszi bőven a püré is, csak legyen magas a gesztenyetartalma)
250 ml tej
125 g cukor
4 db tojás

A sütőt előmelegítjük 170°C-ra, majd kizsírozunk és lisztezünk egy 23cm átmérőjű hőálló tálat.

Kis lángon olvasszuk meg a vajat és a csokoládét. Egy másik edényben forraljuk össze a gesztenyét és a tejet, majd törjük át alaposan krumplinyomóval.

Válasszuk szét a tojásokat, a sárgákat keverjük ki a cukorral és keverjük bele a csokoládémasszába, majd következik a gesztenye is, amíg egy sima kevert tésztát kapunk.

A tojásfehérjéből kemény habot verünk és óvatosan a tésztához keverjük és végül a tésztát a kizsírozott, lisztezett formába töltjük, és 25-30 percig sütjük, míg meg nem szilárdul, de még kocsonyás marad kicsit.

Ha melegen szeretnénk tálalni a süteményt, akkor várjunk pár percet és csak azután vegyük ki a formából a tésztát és óvatosan szeleteljük, mert lágy és habos még ilyenkor. Vagy várjuk meg míg teljesen kihűl, és akkor teljesen megszilárdul.

Nigella után szabadon

2011-02-08T14:14:00.000+01:00

Elméletileg ez egy kreatív blog is, de az utóbbi napokban komolyan elgondolkodtam rajta, hol is található ez igazán benne. Mert az, hogy meghímzek egy mintát a mintaív alapján még alapjában véve csak kézimunka, a kreativitásnak egy falatnyi köze sincs hozzá, legfejlebb a kézügyességnek. Egy babát megvarrni a megadott szabásminta alapján még mindig nem olyan nagy művészet, úgy értem ebben sincs semmi olyan, amit én találnék ki saját magamtól. A foltvarrásban már látok némi fantáziát ilyen térem, a különböző techninák elsajátításával és ötvözésével, az anyagok kiválasztásával már igenis lehet valami újat vagy legalábbis valami újszerűt alkotni. De vajon el fogok-e én valaha jutni odáig? Netán odáig is, hogy az eddig kipróbált és megkedvelt technikák ötvözésével valami egyedit hozzak létre, ami igazán rám jellemző? Azt hiszem, erre a kérdésre még nem mostanában fogom megtalálni a választ, mert még magam is keresem azoknak a jellemzőknek az összeségét, vagy még inkább összeérését, amitől rögtön tudni lehet, hogy igen, ezt én alkottam. (És ki tudja, bekövetkezik-e ez még ebben az életemben...)

A főzésben is hasonlót érzek, általában ragaszkodom a recpetekhez és nehezen találok ki valami újat, mert nem igazán tudom, hogy mit mivel érdemes összeházasítani... a gyakorlat mellett azt hiszem, ehhez is kell valamiféle érzék. Ma viszont, mondjuk, hogy szabadjára engedtem a fantáziámat, tehát jó néhány összetevőt arra cseréltem, ami volt itthon. Azt hiszem, a són és a ruccolán kívül nem is igen volt más, ami receptben szerepelt, így a rómaiköményes sherrys csicseriborsó helyett köményes vermuthos fehérbabot készítettem. Könnyen elképzelhető, hogy az eredeti recept jobb lett volna, de így egészen passzoltak egymáshoz az ízek. :) Biztosan lesznek még próbálkozásaim, ettől most kevésbé érzem magam elveszettnek.

Mirabilia SAL - Queen of Peace (3) kész

2011-02-06T12:54:00.000+01:00

Elkészültem vele, bár a ruháján lévő gyöngyözéshez kellett egy kis kitartás, néhányszor majdnem félre tettem... mit ne mondjak, kár lett volna érte. :) Az eredmény viszont mindent megért és magáért beszél, íme:

Mirabilia SAL - Queen of Peace (2)

2011-02-05T09:41:00.001+01:00

Még tart a fejezzük_be_megkezdett_hímzéseinket lázam és ennek keretében a Mirabilia SAL első királynőjét vettem ismét kézbe, majd meg sem álltam, míg el nem készültem az összes x-el és kontúrral. Most már csak a gyöngyök vannak hátra, de ehhez fel kell kutatnom egy gyöngyvarró tűt, mert a legutóbb sikerült szépen meghajlítanom egyet, és ahogy a készleteimet elnéztem, nem ez volt az első ilyen alkalom. Remélem, a hétvégén sikerül a gyöngyöket rávarázsolni.

A következő nőcinek nem tudom, mikor fogok nekiesni, de az biztos, hogy gyöngyözős kedvemben kell lennem, mert vagy 600 db gyöngy kerül majd rá és viszonylag sok kreinik is.

Julcsi, a parasztlány

2011-02-01T11:23:00.000+01:00

Azt hiszem, a country girl nem kaphatott volna jobb fordítást, hacsak nem parasztjány lenne, de akkor meg nem passzol a Julcsi... :)

Ő volt az eddig legmunkásabb darabom, kicsit pihentetem is az ujjaimat, mert a jobb középső lassan szitaként üzemel a sok szurkálástól. De még mindig szeretem készíteni ezeket a babákat, mert annyira tetszik a végeredmény!

És akkor most Julcsi:

A leírás szerint a ruháját és a kötényét is össze kellett volna "koszolnom", hogy autentikusabb legyen, én viszont úgy gondoltam, hogy lehet ez a leányka tiszta ruhában is mit sem veszítve fényéből és jellegéből.

Babanézőben

2011-02-01T08:25:00.000+01:00

Szombaton babanézőben jártunk, Andris két hetes unokaöccsét látogattuk meg. Nekem még fárasztó volt a kiruccanás, de megérte, mert zabálnivaló a fiatalember. :)

Valami készül...

2011-01-31T11:54:00.002+01:00

Dimensions - Winter Welcome (7) készen

2011-01-30T13:22:00.001+01:00

Elkészültem vele, egészen megszerettem a végére. :) Most már csak egy csinos kis keretet kell neki szerezni és jövő télre a falon díszeleghet a vendégeket és a ház népét üdvözölve.

Teljes pompájában...

... és a kedvenceim közelebbről.

Ezt pedig Kriszti kedvéért készítettem, hogy tényleg látszik a különbség. :)

Nora Corbett - M betű

2011-01-28T12:01:00.000+01:00

Még tavaly készült ez a tündérke a Nora Corbett imádat jegyében, őt viszont nem karácsonyra, hanem születésnapra ajéndékoztam. Anyósomnál talált új otthonra és keresi megfelelő helyét a drága.

Dimensions - Winter Welcome (6)

2011-01-28T11:51:00.000+01:00

Egy ideje hősiesen egy képet hímzek, amíg be nem fejezem, nem is tudom, mi a csuda ütött belém, de most ilyen befejezés mániám van. Így esett, hogy a téli tájat is hamarosan utoléri a végzete, már csak kontúrok és francia csomók hiányoznak róla a keretezés előtt.

Továbbra is a madárka a kedvencem és a koszorú a kapun, de összességében egyre jobban tetszik az egész kép. A fákat nagy nehézség árán küzdöttem le, borzalmas ezekkel a szürke színekkel hímezni, annyira lehangoló tud lenni.

Legközelebb azt hiszem, már csak készen mutatom a kontúrokkal és társaikkal... szerencsére csak a koszorún lesznek franciacsomók, nem kell túlzásba vinni.

Orchideáim

2011-01-28T11:45:00.001+01:00

Biztosan volt már ilyen bejegyzésem, mert a szépsegeim száma egyre csak nő és most virágokkal ajándékoztak meg hazatérésem alkalmából a drágáim. Remélem, sokáig nyílnak még majd a bimbóik.

Visszajöttem...

2011-01-28T11:40:00.001+01:00

... most már egy kicsit többet leszek gépközelben, ha valakit esetleg érdekel a dolog. :) Lassan majd megírom a szünet okát is, de még nem forrott ki bennem teljesen, hogy mit fogok belőle itt leírni.

Dőzsöltünk :)

2011-01-08T21:11:00.000+01:00

Az úgy volt, hogy a decemberi dumaszínház nagyon jó volt, de beszélgetésre nem sok lehetőségünk adódott, így szerveztünk egy közös délutánt a túrás pajtásokkal. Dórát szokás szerint nem tudhattuk körünkben, ő kifogások gyártása terén szerintem már Nobel díjat érdemelne... most kivételesen tényleg indokolt lehet az eset, mert babát vár és a nőgyógyász pihenésre intette. Szóval már nekik is! Miért van az, hogy az utóbbi időben a környezetemben a legtöbb nő gyereket vár, vagy már éppen meg is született neki, nekem meg jut a várakozás, mindig csak újabb és újabb hónapok. Biztosan megvan ennek az oka, csak egyelőre még nem értem és sokszor eléggé neki tudok keseredni mikor meglátom a gömbölyödő pocakokat vagy az édes ki picúrokat.

De eredetileg nem erről akartam írni, úgyhogy vissza is kanyarodok a kitérő után. Szóval a bandából Dani és Zsolt jött el, így négyen tudhattunk magunkénak egy igen kellemes délutánt. :) Mivel még ebéd előtt jöttek a fiúk, arról is gondoskodnunk kellett, persze nem estünk túlzásokba, kitaláltuk, hogy a saját készítésű pizza éppen megfelelő lesz. Az adagon sokat filozofáltunk, de végül csak elkészült a tészta 1 kiló lisztből (legközelebb már tudjuk, hogy a fele is bőven elég négy ember számára) bár a kenyérsütő gép kicsit megküzdött vele, később én is, mert annyi eszem volt, mint egy marok káposztalepkének, de biztosan ettől lett olyan jó a tésztája. A fiúk a vastag tésztás alapra szavaztak, viszont én még mindig soknak találtam a tésztát, ezért egy kisebb adagot félre tettem ínségesebb időkre, így legalább látni fogom, hogy miként bírja a kelesztett tészta a fagyasztást. Sütés után a pizza jó két ujjnyi vastagságú lett, jól megpakolva feltéttel:

méretes adagok lettek :)

Volt még az ebéd mellett koccintás pezsgővel újév köszöntő gyanánt, beszélgettünk sokféléről és persze nem hagytuk ki a Carcassone kört sem, ami most már közel 2 óra játékidőre rúg a sok-sok kiegészítővel - a legújabbat, a katapultot karácsonyra kaptuk Petiéktől. Megkóstoltuk Dúzsi Tamás 2010-es szekszárdi rozéját, náluk még mindig ő viszi a pálmát, annyira finom az a bor, hogy kevés jobbat tudok elképzelni. Egyedül a tervezett kisebb kirándulás maradt el, amit az időjárási körülményekre való tekintettel elnapoltunk bizonytalan időre, de legkésőbb tavaszra.

Mirabilia SAL - Queen of Peace (1)

2010-12-31T10:09:00.000+01:00

Belekezdtem az első hölgybe, van még mit rajta dolgoznom ahogy a mellékelt ábra is mutatja, de talán már érdemes volt ezt az állapotot megörökíteni...