2013. január 18., péntek

Endokrinológus I. felvonás

Megkezdtem a haditerv kivitelezését, bár bonyolultabb lesz, mint gondoltam.

Első pont kipipálva, miszerint 16-án látogatást teszek a doktornőnél. Örülök, hogy neki szavaztam bizalmat, eddig nagyon pozitív összkép alakult ki bennem róla, bár ugye nyugtával dicsérjük a napot. :) Nem tudom, mások hogyan vannak vele, de nekem sokat számít az orvos személye maga (biztosan vannak, akiket ez hidegen hagy, én azonban a másik táborba tartozom). Ez a doktornő meg egy tündér, de tényleg. Kedves, aranyos, mosolygós, alapos és teljes higgadtsággal és nyugalommal válaszol az összes kérdésemre, azokra is, amiket én totál idiótának érzek. És mindent megmagyaráz. És nem akar vagyonokat leakasztani a pácienseiről, szóval a hivatásának tekinti hála Istennek a munkáját. Na már csak egy ugyanilyen kaliberű nőgyógyászt kellene találnom és akkor egészen nyugodt lennék.

Amit megtudtam, hogy alapvetően rendben vannak az értékeim a másfél és kétévvel ezelőtti vérvételek alapján, de ugye ezekre nem adunk és a helyzet tényleges tisztázása és feltárása érdekében kapok beutalót 7. és 21. napi vérvételre a szokásos nőgyógyászati hormonsor, plusz vércukor és inzulin mérés terheléssel és a pajzsmirigy hormonok ellenanyag szűréssel. Csak a hetedik nap lesz egy kicsit necces, mert voltam szíves egy extra rövid luteálist produkálni és tegnap már enyhén véreztem a jövő hét hétfő helyett, a havas lankákról meg nehéz lenne hazaruccanni. Minden esetre megküldtem a beutalót a doktornőnek és vázoltam neki a krízishelyzetet, majd megmondja, hogy ennek tükrében mi legyen a vérvétellel. 
A pecsételéssel kapcsolatban egyértelműen progeszteron hiányra voksolt, amit azért eddig is tudtam, csak nem sikerült eredményesen helyre állítani sajnos és nem igazán repdesek a boldogságtól, hogy vegyileg előállított mesterséges hormonokat kapok esetleg, de ez már így nem állapot, ezzel valamit kezdeni kell és ez a következő lépés. A sárgatest elégtelenség meg viszonylag egyértelmű a sok pecsételésből és a rövid luteálisból.
A hormonokról és a kezelésükről meg majd konkrétabban akkor beszélgetünk, ha meglesznek a friss eredmények és eldől, hogy hol a porszem a gépezetben, de kérdésemre elmondta, hogy a TSH tényleg 1-1,5 között ideális, úgyhogy azt kezelni fogja, ha magasabb. Én azért reménykedem benne, hogy a pajzsmirigy helyes működésével be fog állni a többi hormonom is normál szintre és nem lesz szükség a petefészkek stimulálására. Azért azt hozzátette, hogy értékes petesejtek vesztek el a műtét alkalmával, tehát ezzel is csökkentették a teherbeesés esélyét sajnos. Ennek kapcsán még gondolkozom további vizsgálatokon, mint az AMH, meg lehet valami immunológiát is kellene vizsgálni, de majd ezekkel megvárom a következő konzultációt.
Ami teljesen az újdonság erejével hatott az a kromoszóma analízis javaslat volt tekintettel a jobb hüvelykemen növekedett plusz ujjamra. Jó néhány pácienssel volt már dolga a doktornőnek és mikor mondtam, hogy ő az első aki ezt javasolja, azt mondta, hogy tapasztalatok alapján indokoltnak tartja, hogy ki lehessen zárni a génmutációt, mert ugye ez nem egy normális állapot, ami nálam keletkezett. Szóval újabb vizsgálat a listán, már felkerestem az Istenhegyi úti géndiagnosztikát, de még nem kaptam választ a levelemre, gondolom neki is kell egy-két nap átfutási idő. Nincs mit tenni, ezt ki kell deríteni, mert ha van valami gubanc, az azt jelenti, hogy a babának csak 20-30% esélye van arra, hogy egészséges legyen és ezen az arányon a lombik sem javít. Megoldás azért van, még visszaültetés előtt megvizsgálják a "gyerekeket" és csak az egészségeseket ültetik vissza.

Eddig nem is gondoltam erre, hogy egy ilyen kis testi hiba akár ekkora galibát is okozhat és kezdem egyre selejtesebbnek érezni magam... mert valljuk be, ez azért elég gáz, hogy a természetes kiválasztódás gyakorlata szerint pont én vagyok az, akinek nem születik gyermeke. Persze nem akarom előre az ördögöt a falra festeni, de még a lehetőség is igencsak rosszul esik az ember lelkének. És akkor ne veszítsem el a hitet, hogy legalább egyszer átélhetem majd az anyaság élményét és az azzal járó minden örömöt, küzdelmet, nehézséget és szépséget. Arról meg nem is beszélve, hogy Andrist is megfosztom az apaság hasonló tulajdonságokkal rendelkező élményétől.

4 gondolat:

Judit írta...

kedves Anita! ne add fel!!!! es sokat erot, h sikeruljon!!!! latod, mar sikerult egy megbizhato doktornot talalni.!!!!

Phan írta...

Én is azt mondom, ne add fel! Remény mindig van! Még nem vagy a vizsgálatok végén sem, alakulhatnak jól a dolgok.

Végső esetben rengeteg kisbaba van, akik IGAZI, szerető szülőkre várnak.

Dora írta...

Így van, igaza van a lányoknak! Ne add fel, hisz hol van még a vége a vizsgálatoknak? Drukkolok én is!

Anita írta...

Köszönöm lányok, aranyosak vagytok! Feladni semmiképp sem fogom, csak akárhogy is veszem nehéz feldolgozni, hogy nem sikerül csak úgy... mert én mindig is azt gondoltam, hogy majd elég ha rám néz a férjem és máris ott lesz a baba a pocakomban. Hát ennek most eléggé a szöges ellentéte látszik megvalósulni, de azért még mindig bízom benne, hogy a hormonháztartásom megtámogatása után jönni fog önként és dalolva a baba.