2012. január 30., hétfő

Piros, piros, piros...

Vettem táskát, pirosat! :) Vettem kesztyűt, pirosat! :) Most már csak a sál és a sapka hiányzik, de az még kicsit ráér, mert most állítólag tél jön és akkor a szövetkabátom talonba kerül, mert belefagyok. Tegnap erre remek példa mutatkozott. (Később tervezek a szerzeményekről fotót, aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle.)

Tegnap voltunk csokifondüzni, nekem nagyon bejött. Maga a hely is tetszett, kedvesek voltak a kiszolgálók és a csoki is mennyei volt a gyümölcsökkel. Mindkettőnknek az eper vitte a pálmát. :) Aztán átballagtunk a Zöld Teknős Teaházba, vegyes érzésekkel hagytuk magunk mögött. Vagyis a tea finom volt, csak nagyon hamar kihűlt és nem volt, amit elsőre választottam volna, az étel finom volt, de rengeteg - én szabályosan szédelegtem hazafelé - a helység hangulatos volt, de kicsit túldíszített és hideg. A görbe délután azért mindettől függetlenül jó volt, bár spontaneitásán lehet még csiszolni egy hangyányit.

Anya és tesó csütörtök este jött, tesó mosott és péntek reggel ment, anya maradt szombat reggelig. A péntek délutánt a sárga-kék áruházban töltöttük, bár nekünk lett volna jobb elképzelésünk is Andrissal, de elkísértük anyát. Aztán persze én hagytam ott a legtöbb pénzt, az úgyis te fizetsz után ugyanis szárnyakra kaptam. Rengeteg időt eltöltöttünk a bóklászással és válogatással, közben véletlenül összefutottunk Petivel, Zsófival és Vilikével - látszott rajta, hogy tart az idegenektől és egyre szégyellősebb, de a nyakláncom most is rögtön elbűvölte és minden elfelejtett. Vettünk lámpákat, komódot, ágyneműt (mert abból ugye sosem elég), függönyre valót, fali fogas félét, kis asztalt, a fotelok még maradtak, azzal aszondta Andris várjunk még. De nagyon kényemlesek, úgyhogy gyanítom csak idő kérdése és velünk jönnek azok is egy cipőtárolós leülőkével együtt. Ugyanis azt találtam ki, hogy mivel hülye helyre vagyis a nappaliba jön fel a lépcső a garázsból, kellene egy másik előszobaféleség is a garázsba, ehhez kellene a kellékek. A pihenőfotelek persze a szaunához, de az még ráér. Szóval szükséges a másik előszoba, mert nem szimpatikus, hogy a fél házon végig mászok ilyenkor télvíz meg ősszel-tavasszal a sáros lábbelimmel a fél házon. Hamarosan megvalósul. :)
Szauna napolva, mert állítólag kevés az alapanyag... csak akkor miért vállalta 3 hétre a szállítást, miközben nem tudja teljesíteni? Még akkor is, ha szép lesz. Most persze vehetünk ki szabadságot, mert a hétvégében nem tudtunk egyezségre jutni. Na nem mintha nem örülnék, hogy meghosszabbítjuk a soron következő hétvégét egy nappal, de ezt egy kicsit pofátlanságnak tartom. De ha már otthon maradunk, kicsit körül kellene nézni kandalló ügyben is, jó lenne, ha meg tudnánk csináltatni az idén, mert ilyen gáz és villany árak mellett, jól jönne egy kis besegítés.

Legyezőfátylas hastáncóra. Nem is tudom, hol kezdjem... maga a legyezőfátylas tánc tetszik, de rengeteg gyakorlást igényel, mire szépen tudja kivitelezni az ember lánya, ha valamilyen oknál fogva Isten adta tehetség híján van. Az óraadó (szándékos nem tanárt írtam) nem könnyítette meg a helyzetet, a koreográfiát csak azok tudták teljesen elsajátítani, akik tényleg tehetségesek a táncban. Vannak olyan mozdulatok, amelyek a rövid fátyollal abszolút nem mutatnak jól. Nem mindegy, hogy milyen minőségű a legyeződ, mert a jobbakat csak az egyik irányba lehet kinyitni és fontos, hogy legyen az anyag szegve, különben foszlik. A szűk 4 óra mozgás elfárasztott, de koránt sem volt olyan felemelő, mint amihez eddig szoktam, talán az óraadó személyének köszönhetően, akiből a női báj és kecsesség jócskán hiányzott, minden mozdulata szabályozott és irányított volt, holott ennek szívből kellene jönnie. Na de ez az én egyéni meglátásom. Miden esetre az eszköz és a vele való munka tetszik, szóval alapvetően nem bántam meg, de sokkal jobbat is el tudtam volna képzelni. 

Szerda délutánig szalma vagyok, igyekszem okosan kihasználni. 

Holnap reggel kapok okostelefont.

2012. január 24., kedd

Néhány gondolat

Az utóbbi időben az a naiv elképzelés motoszkál a fejemben, hogy egy fitneszgép segítségével növelni tudnám a kondíciómat, mert ugye a szabad levegőn végezhető sportokkal igencsak hadilábon állok. A Zumba Lady meg nagyon jót tesz a lelkemnek, valahol biztosan a testemnek is, csak ez nem nagyon látszik meg rajta, szóval kell valami más meg e mellé. A nagy ötletem pedig az elliptikus tréner, szinte már mindent tudok róla, amit tudni érdemes, most már csak ki kell szemelni, hogy melyiket is visszük majd haza. Egy kép, a megerősítés kedvéért:


Egyelőre még okosabb vagyok, mint a telefonom, de kezdek szemezgetni az okos telefonokkal... pedig nagyon szeretem a mostanit, de mióta a céges telefonom is ilyen, kezd egy kicsit sok lenni a jóból. Szóval lehet búcsút intek az X2-eskéim egyikének és helyette a Galaxy Mini az első számú kiszemelt. Ha ezt az öcsém megtudja, kitagad! :) Koreai ez is az is, de ő inkább a másikra esküszik, főleg hogy nekik is dolgozik.


Azt meg talán Dora értheti meg a legjobban, hogy mennyire áhítozom egy szépséges meggypiros bőrtáska után, csak ne lenne olyan nagyon drága. De ha a héten elballagunk a Kispozsonyi felé, akkor tutira kipróbálom, hogy az egyikbe beférnek-e rendesen a cuccaim.


Szombaton hastánc workshopra megyek, legyezőfátylasat is fogunk tanulni, csak azt nem tudom, honnan a csudából lesz nekem olyanom. Közben meg otthon szaunát szerelnek, szóval pont jó kis lazítás lesz a tánc után kipróbálni. Ja és anya jön pénteken.

Családbővítés érdeklődés hiányában elnapolva... de tényleg minek strapáljuk magunkat, ha úgysem akar jönni. Jó lesz nekünk ketten is! ;)

Apdéjt: Tegnap este szereztem legyezőfátylat, 90 centiset. Igaz egyszínű fehér, de igazi hernyóselyem, és ennyit még megért a dolog, többet már sem én, sem Orsi nem adtunk volna érte. Elsőbbségivel érkezik remélhetőleg holnap, de legkésőbb pénteken, akkor tervezem úgyis az átvételt is. Ha meg megunjuk a fehéret, még mindig be lehet valamivel festeni.

2012. január 22., vasárnap

Dimensions - Horse Pals

Idei első kreatív... kicsi minta, de több, mint egy hónapig készült, igaz csak a vonaton és kocsiban hímeztem szinte kizárólag és hála a bedölgött váltónak tavaly év vége felé, na meg szabinak idén év elején kevesebbet vonatoztam.

Szóval elkészültek a lovak, még valamikor tavaly volt olyan gondolatom, hogy készítek fázisfotót, de aztán egyre kevesebb értelmét láttam a dolognak, maradt a befejezéskész alkotás. Volt egy olyan elképzelésem, hogy párna is lehetne akár belőle, de ez a mai tisztítás során világossá vált, hogy lehetetlen, ugyanis az egyik vöröses-barnás szín levet eresztett, még szerencse, hogy nem feltűnő. Tehát megint kép lesz belőle és már jelentkező is van rá, Gödre fognak kerülni a jószágok.


2012. január 13., péntek

Címszavakban...

Eljutottam a blogolvasás olyan fokáig, hogy a sajátomat sem olvasom/írom... talán most máshol élem ki a grafomániámat.

Szinte csak a vonaton hímzek, egyszer majd lovak lesznek.

Fórumozok sokszor és nagyon megkedveltem a lányokat.

Karácsony mondjuk úgy, hogy letudva... a táskámat imádom (hála Zsuzsinak és az uramnak), amúgy meg apa kórházban volt.

Szilveszter kettesben, csendesen, nagyon jó volt.

Randi egy díszes oszloppal a Nyugatiban, Fiumei út, helyre rázott gondolatok és érzések.

Lesz szaunánk, meseszép, és szerintem hülyeség, hogy árt a pasiknak, a finnek sem haltak még ki, pedig mióta csinálják.

Sütöttünk kenyeret a lányokkal és Gáborral, jó volt nagyon, várom az ismétlést.

Leépítés lesz a cégnél, minket remélhetőleg kihagynak.

Kaptunk SZÉP kártyát, pénzzel.

Végre elkezdtem fogyni.

Hiányzik a hastánc, bár a Zumba Ladyt is nagyon szeretem, de az akkor is más.

Befejeztük a Gynevac kúrát.

Napsütésben édeskettes, a kedvencem az újévből.

Jól érzem magam, és ez most végre megint belülről jön.

Azt álmodtam, hogy kicsi aranyos kutyát szeretnék és nem emlékszem, hogy le tudtak volna róla beszélni. Teljesen meghibbantam... ÉN meg a KUTYA?! Még kimondani is olyan furcsa ezt a szót. (kutyabolondoktól ezer meg még egy bocsánat) Valami nagyon az agyamra mehetett...

Szerencsére nem szűnt meg a hangtál, úgyhogy járunk meditálni. Ma este is lesz, várom.

A MÁV-ban nem lehet csalódni és ezt a héten többször is megállapítottam.