2011. október 24., hétfő

Csend...

... van egy ideje (egészen pontosan harmincegy napja) a blogomon, pedig lenne miről írnom csak meglehetősen lusta vagyok hozzá, bent pedig aligha van időm ilyesmire. Vagyis van munkám, aminek ugye a mai világban örülni kell, csak már közel sem élvezem annyira, mint mikor ide kerültem, annak ellenére, hogy most lehetőségem nyílt új folyamatokat is gyakorolnom és valami újat alkotnom. Lásd pl. nálam kötött ki az engedélyminták ellenőrzése és javítása, külön öröm számomra, hogy hazánk neve a jövő év első napjától Magyarország és ezt az utolsó betűig mindenhol módosítani kell, ami különösen érdekes volt az orosz, ukrán, svéd és török nyelvek tekintetében, amihez nem minden segítség érkezett meg időben, tehát könnyen lehet, hogy az ukránok nagy kerek szemekkel fogják olvasni az engedélyre vésett szöveget. A megyékhez is visszakerültek hatáskörileg dolgok, amit egyébként is ők csináltak, így most már nem elég sima levelet írni, végzést kell fabrikálni az áttételhez, és ami eddig csak fiókomban (pardon a páncélszekrényben) landolt, azt most visszaviszi a postagalamb az illetékesnek. Tudom, hogy részben ebből van munkám, de ez a rengeteg adminisztráció már felesleges.

Hímezgetek, csak nem látszik itt, de majd egyszer csak jövök többel is egyszerre, mondhatni sorozatban. ;) Persze szigorúan gyöngyözés után... aztán nem is tudom, mi által vezérelve egyik este elővettem a Tulip Triot, pedig már talán években lehetne mérni, mikor szintén egy-két estét a hímzésére áldoztam. Ha kicsit nagyobb paca lesz a bal felső sarokban, akkor talán majd lencsevégre is kapom.
Egyébként meg őszi és karácsonyi terítőket kellene készítgetnem, így viszont valószínűleg ezen a karácsonyon sem a saját hímzett terítőm fogja még díszíteni az asztalt, a házikós-manós függönyről meg nem is beszélve, de majd jövőre. Előbb-utóbb azok is elkészülnek egyszer.

Kreatívan nincs türelmem fényképeket válogatni a nyaralásról, pedig már a beszámolót is nehéz lesz így megírni, hogy hol is jártunk. Sőt Bánkon is voltunk hirtelen felindulásból egy hétvégét és végre körbe tudtunk nézni a környéken.

Sokszor eszembe jut, hogy minek is írok, mert nem hiszem, hogy hiányzom bárkinek, de végül is arra lyukadok ki általában, hogy magamnak írom a blogot, akkor meg miért érdekelnek ilyenek. Meg ugye túlságosan egysíkú a gondolkodásom, az egyéni szűrőmmel biztosan nem elég megkapóan látom a világot, hát ez van. Azt hiszem, hiányzik egy olyan igazi barát... ez persze valószínűleg az én hibám is, mert talán túlságosan bezárkóztam az utóbbi időben, de időről időre az az érzésem, hogy észre sem vennék, ha eltűnnék és aligha lenne néhány ember, akinek tényleg hiányoznék. De ez is mekkora marhaság már, miért foglalkozom ilyesmivel??? Ettől még nem kellene rosszul éreznem magam, hogy másoknak nem vagyok fontos, vagy az, ami velem történik...

Nehezen viseltem a szombatot is, mert ugyan nem ért váratlanul a pénteki vérzésem a több napos pecsételés miatt, de Andris miskolci rokonai mind azt kérdezték jön-e már a baba, vagy azt várták, hogy bejelentem a babavárást. Hát nem és rohamosan telik az idő az egy évemből, édesanyám rendkívül egyszerű tanácsa pedig, hogy ne foglalkozzak vele csak éppen azt nem mondja meg, hogy ezt hogy csináljam. Hogyan ne vegyem észre, ha folyton erre célozgatnak, erről kérdezgetnek... Tényleg igyekszem lekötni magam mindenfélével, de a nap minden percét egyszerűen képtelenség. Olyan, mint mikor a gyerekek várják a karácsonyt, vagy az iskolát, hogy mennyit kell még addig aludni, izgatottan várják ők is és én is, a különbség csak annyi, hogy nekik ki lehet számolni, mennyit kell pontosan addig aludni, nekem meg bizonytalan, hogy bekövetkezik-e valaha egyáltalán. Kicsit talán könnyebb lenne, ha én is tudnám, mennyit kell még addig aludni...

Hiányzik nagyon a hastánc és Zumba Lady ugyan van hetente kétszer is, de nagyon-nagyon nem ugyanaz, ráadásul a folyamatosan új érkezők miatt mindig mindent ismétlünk és alig jut idő új koreográfiára. Kicsit ilyen szempontból jó volt kihagyni 3-4 alkalmat a múltkor, legalább volt egy kis újdonság. Helyette voltam biorezonancián, Doránál a fiúkra vigyázni, hétvégére készülődni, ilyesmi.

Hát nem sikerült valami rózsaszínre ez a bejegyzés, majd talán legközelebb.

10 gondolat:

Phan írta...

Nos, ha azt hiszed, hogy nem hiányoznál, tévedsz! Szerintem többen vagyunk akik szívesen olvassuk a soraidat, lessük, mikor mutatsz új képet a hímzésedről, vagy a kirándulásaitokról. Engem érdekel mi történik veled (pedig nem is ismerlek személyesen), legfeljebb a lustaságomnak lehet betudni, ha nem kommentelek - de mindig bekukkantok hozzád, ha a bloglistámban megjelenik 1-1 új bejegyzésed! :)))

Judit írta...

Az elmúlt 30 napban én is kb 10-szer néztem be hozzád, hogy van-e új bejegyzés, szóval fel a fejjel amíg van:)))) Én még Phannál is lustább vagyok a kommentelést illetően, de nagyon tetszik amit csinálsz. És nagyon-nagyon hiányozna a blogod, ha nem lenne:)

Hajdú Zsuzsi írta...

épp ma kezdtem el aggódni... köszi a megnyugtatást :) puszi

Csilla böködéje írta...

Anita! Úgy átalakult itt mnden, hogy csak remélem Te vagy AZ az Anita!. :-) Na de viccet félre téve, biztosan. Rég jártam Nálad. Tényleg nem volt túl pozitív ez a bejegyzés, de a nap ki fog sütni. Csak türelem. Mindenre van megoldás. Puszillak.

Anita írta...

Aranyosak vagytok lányok! :) Mivel én is lusta vagyok sokszor megjegyzést hagyni, teljesen megértem, hogy nem vagyok egyedül ezzel. Igyekszem majd ettől kicsit gyakrabban írogatni.

Zsuzsi, én köszönöm! Puszi neked is :)

Csilla, igen minden valószínűség szerint én Én vagyok. ;) Azt hiszem, pont a megoldások keresésébe fáradok bele időnként és ekkor jönnek a hullámvölgyek, jó kicsit kiírni ezeket magamból. Bár most már nagyon-nagyon itt az ideje a pozitív változásoknak, de addig is tovább keresem a megoldásokat és ölellek! :)

Dora írta...

Először is köszi a srácokra a vigyázást, megmentettél!

Másrészt szerintem én is lassan egy hónapja nem írtam a blogomra, a hímzősre meg három is! ... csak a hímzősre érkezett egy hiányzol komment. Attól még hogy nem írunk, még nem azt jelenti, hogy nem szeretjük olvasni amit írsz! Csak szerintem mindenkinek van ilyen időszak, hogy kevesebb a mondanivaló, vagy nem akarja kiírni magából.

Harmadrészt. Tényleg béna dumának hangzik ez a ne gondolj a babatémára, de sajnos tök igaz, hogy akkor szokott összejönni leginkább, mikor nem várod. Én már csak tudom. De ezt nem tudom mennyire lehet tudatosan megoldani. Én nem tudtam tudatosan csinálni. Akkor lett mindig valami, amikor eldöntöttem, hogy akkor más irányt vegyen az élet, ha ez nem jött össze. És akkor lett. Nem tudom kinél mi válik be sajnos figyelem elterelésnek.

Anita írta...

Dora, a felvigyázást szívesen, akár máskor is.

Igen, talán néha kell is egy kis visszavonulás... nem is tudom, miért lettem hirtelen ennyire figyelemre éhes.

Ha minden igaz, most sikerült rátalálnom a megoldásra, amivel kicselezhetem a babához ragaszkodást, már csak kivitelezni kell. :)

Dorottya írta...

Jajdekishülyemülye vagy! :-D
Nekem is hiányzol!!!!
Szeretlek olvasni, szeretem nézni a tökéletes hímzéseidet, varrományaidat!
Szeretek veled beszélgetni, telefonon és élőben is.
Tényleg hülye tanács, hogy ne gondolj a babázódásra... viszont én sem tudok okosabbat mondani!
Mi lesz az elterelő hadművelet??? :-)

scurry írta...

Még ismeretlenül is vártam az újabb bejegyzéseket. :-)

A babatémát átérzem és kívánom Neked, hogy minél hamarabb teljesüljenek a vágyaid és az álmaid! Megoldást nem tudok mondani Neked. Bárcsak tudnék.

Anita írta...

Dorottya, ugye hogy tudok én, ha akarok? :) A hadművelet ment levélben, várom rá a választ.

Scurry, így ismeretlenül is köszönöm! :)
Ilyenkor amúgy csak közhelyeket tud általában sorolni az ember, mert mindenkinek más az útja... de röviden összefoglalva: hit, remény, szeretet.