2011. március 1., kedd

Vége a lazsálásnak...

... hosszú pihenő után sajnos holnap ismét munkába állok. A tervek szerint jól fogom viselni az idióta környezetet és munkakörülményeket, a gyakorlatot majd meglátjuk, de jó lenne tartani magam a tervhez különben mi lesz a dokinak tett ígérettel?
Úgy, de úgy várom már a hatalmas papírkupacot, ami rám vár bent. :-\ Meg kell szüntetnem, hogy feszültséglevezetőnek használjanak odabent, erre is rájöttem az okos ki agyammal, sőt tervezem megmondani a főnökeimnek, hogy jelenleg nincs kapacitásom az átszervezéssel együtt beesett plusz munka mellett egy olyan eleve halálra ítélt projekttel foglalkozni, ami még csak nem is volt soha a szakterületem. Csinálja valaki más, a korábban mások által elkövetett stiklikről meg legfőképpen nem én tehetek.
Azt hiszem, határozottan árt az egészségemnek ez a munkahely, szóval ideje lesz gyorsan megpattanni... talán odafentről is így gondolja valaki és talán már elég lakályosnak fogja tartani ideiglenes lakhelyét. ;)

Az utóbbi néhány napban egyre több időt töltöttem házon kívül, de nem kifejezetten szórakozási céllal, most már jó lenne egy kis kikapcsolódás és fecsegés a barátnőkkel. Vasárnap voltunk a klasszikusok könnyedén előadássorozat utolsó előtti darabján, két szerenádot adtak elő az zenészek. Minden alkalommal elcsodálkozom, hogy képes valaki ilyen szép hangokat kicsikarni egy hangszerből és fura mozdulatokkal összehangolni az egész csapatot. Nagyon tetszett ezúttal is a zenekar előadása, egyedül a város szívta ki minden energiámat.
Jártam fodrásznál és kozmetikusnál, kellett már kicsit rendbe tenni a fejemet kívülről is nem csak belülről. :) A háziorvosnál viszonylag gyakran megfordultam az utóbbi néhány hétben, de leggyorsabban tegnap úsztam meg a tiszteletkört.
A jógát még nem mertem elkezdeni, túl sok olyan gyakorlat van amit nem tudnék megcsinálni különösebb erőlködés nélkül, legfeljebb magán órának lenne értelme rám szabott gyakorlatsorral. Majd idővel ehhez is biztosan visszatérek, mint ahogy már belevágtunk ismét a hangtálas meditócióba, próbálkozom a hastánccal és kóstolgatom az intimtornát is.

Hímzés ügyileg nem állok valami fényesen, haladgatok a tündérem szárnyával már csak egy kevés kreinik van belőle hátra... aztán a virág a feje felett és a gyöngyök, még mindig olyan messzinek tűnik a vége.
Egy újabb Tilda merényletet követtem el magam ellen, most macskát gyártottam Ági barátnőm születésnapjára, már csak a bajuszhoz hiányzik egy kevés drót. A fülek a legszörnyűbbek, meg ez a beteg ötlet, hogy vágjuk ki az anyagot és azon a lyukon keresztül tömjük a testrészeket... tuti, hogy legközelebb inkább nem varrom be teljesen a lábakat és kezeket, mert így iszonyatosan ronda a foltozás, ami persze első ránézésre nem látszik, de ha jobban kézbe veszi az ember és elkezdi alaposan szemügyre venni, mindenét mozgatni, akkor könnyen kiderülnek a turpisságok. Ráadásul voltam olyan ügyes és a karján is és a lábán is ugyanazt az oldalt vágtam ki, így a jobb karja kapott egy foltot a ruhájához a hasonlóan - a lábával nem foglalkoztam, mert azt eltakarja a gomb és a ruha, de a farka sem lett valami szépségdíjas a szoknya alatt. A képeken persze ebből majd mind semmi nem látszik szerencsére és remélem, Ági örülni fog neki.

Azt hiszem, ha mostanában géphez fogok kerülni inkább írni fogok, méghozzá attól tartok, hogy terápiás jelleggel, a kézimunkákat ábrázoló fogtók pedig maradnak a hétvégére, amikor van esélyem természetes fénynél (napsütés, esetleg borult égbolt) fényképezni. Egyébként pedig határozottan várom a tavaszt és a jóidőt, hogy lehessen menni a kertbe és a hegyekbe kirándulni.

0 gondolat: