2011. január 8., szombat

Dőzsöltünk :)

Az úgy volt, hogy a decemberi dumaszínház nagyon jó volt, de beszélgetésre nem sok lehetőségünk adódott, így szerveztünk egy közös délutánt a túrás pajtásokkal. Dórát szokás szerint nem tudhattuk körünkben, ő kifogások gyártása terén szerintem már Nobel díjat érdemelne... most kivételesen tényleg indokolt lehet az eset, mert babát vár és a nőgyógyász pihenésre intette. Szóval már nekik is! Miért van az, hogy az utóbbi időben a környezetemben a legtöbb nő gyereket vár, vagy már éppen meg is született neki, nekem meg jut a várakozás, mindig csak újabb és újabb hónapok. Biztosan megvan ennek az oka, csak egyelőre még nem értem és sokszor eléggé neki tudok keseredni mikor meglátom a gömbölyödő pocakokat vagy az édes ki picúrokat.

De eredetileg nem erről akartam írni, úgyhogy vissza is kanyarodok a kitérő után. Szóval a bandából Dani és Zsolt jött el, így négyen tudhattunk magunkénak egy igen kellemes délutánt. :) Mivel még ebéd előtt jöttek a fiúk, arról is gondoskodnunk kellett, persze nem estünk túlzásokba, kitaláltuk, hogy a saját készítésű pizza éppen megfelelő lesz. Az adagon sokat filozofáltunk, de végül csak elkészült a tészta 1 kiló lisztből (legközelebb már tudjuk, hogy a fele is bőven elég négy ember számára) bár a kenyérsütő gép kicsit megküzdött vele, később én is, mert annyi eszem volt, mint egy marok káposztalepkének, de biztosan ettől lett olyan jó a tésztája. A fiúk a vastag tésztás alapra szavaztak, viszont én még mindig soknak találtam a tésztát, ezért egy kisebb adagot félre tettem ínségesebb időkre, így legalább látni fogom, hogy miként bírja a kelesztett tészta a fagyasztást. Sütés után a pizza jó két ujjnyi vastagságú lett, jól megpakolva feltéttel:

méretes adagok lettek :)

Volt még az ebéd mellett koccintás pezsgővel újév köszöntő gyanánt, beszélgettünk sokféléről és persze nem hagytuk ki a Carcassone kört sem, ami most már közel 2 óra játékidőre rúg a sok-sok kiegészítővel - a legújabbat, a katapultot karácsonyra kaptuk Petiéktől. Megkóstoltuk Dúzsi Tamás 2010-es szekszárdi rozéját, náluk még mindig ő viszi a pálmát, annyira finom az a bor, hogy kevés jobbat tudok elképzelni. Egyedül a tervezett kisebb kirándulás maradt el, amit az időjárási körülményekre való tekintettel elnapoltunk bizonytalan időre, de legkésőbb tavaszra.

1 gondolat:

Timici írta...

utólag is BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
kívánom, hogy 2011 a Ti évetek legyen babázás terén!
Tudom milyen nehéz dolog a várakozás, amikor már úgy szeretnéd, hogy Te is babát várj és nem jön. Én mindegyik gyereknél hosszú hónapokat vártam rá, hogy összejöjjön, mind a 4 alkalommal, szóval nem a levegőbe beszélek. És igen, ilyenkor az ember szíve összefacsarodik, ha pocakot vagy kisbabát lát, de légy optimista, mert eljön a Te időd is nemsokára. Szívből kívánom! puszi, Timi