2010. november 28., vasárnap

Nora Corbett - Letter B (2) készen

Elkészültem vele már egy hete, csak a fotózás nagyon-nagyon nem megy. Vagy fény nincs hozzá, vagy kedvem... ez van. A hímzést viszont imádom és még továbbra is a tündérek rabja vagyok.: Ez a betű egyébként is nagyon tetszik, sokkal jobban, mint mondjuk az én A betűm. Na majd anyukámnál nézegethetem, nekem meg marad a kis szögletes... :)



A keretezésre is nagyon kíváncsi vagyok, három paszpartut is választottam hozzá és talán keretet is sikerült jól eltalálni.

Keretezőnél jártam

Pénteken leadtam néhányat a képeim közül a keretezőnek, ha már más kreatívat nem nagyon tudok felmutatni, legalább azok nyerjék el végleges formájukat, amikkel már készen vagyok.

Két saját és egy ajándék, nagyon bízom benne, hogy szép lesz a végeredmény. :) Egyedül a hortenzia miatt aggódom, a sok-sok szín miatt olyan nehéz volt hozzá megfelelő színű paszpartut és keretet választani és a keretben nem is igazán vagyok biztos, hogy ez lett volna a tökéletes választás. Két hét múlva kiderül minden esetre, az ő munkájukkal eddig mindig elégedett volam. Na és akkor ők lennének az áldozatok:




Egyébként pedig csupa olyan dolgot készítgetek mostanában kevés szabad időmben, amit csak jó egy hónap múlva fogok tudni majd mutatni. Kivéve a tegnap hirtelen felindulásból elkövetett Tilda angyalomat, pontosabban nem is igazán angyal, mert a szárnyakat nem kapta meg, de még a haj nagyon-nagyon hiányzik a fejéről és azt be kell szereznem. Addig pedig leginkább Ursulára hasonlít a Dr. Bubóból, nem is tudom, hogy ez jó-e vagy rossz inkább... Ha kapok hajat jelentkezem vele. Tervezgettem is, egy rózsaszínes ruhájú tündérkéből fogok kékes-zöldeset varázsolni, egyelőre még kétségeim vannak a végeredménnyel kapcsolatban, viszont nincs mit tenni, ha a célszemélynek nem a mindene a rózsaszínes színvilág. Sőt még új hímzésbe is kénytelen voltam belekezdeni, a Mirabilia SAL Queen of Peace nőcijének láttam neki délután. A vonaton kis képeslapokat készítek, ezeket majd mutatom is, még Judittól kaptam őket tavaly karácsonyra, csak akkor már kevés volt az idő az elkészítésre.

Hófehér...


Tegnap reggel erre a fehérségre ébredtünk, bár hamar elkezdett olvadni, délután óta viszont folyamatos az utánpótlás.

2010. november 19., péntek

Csak mennek a napok...

... és mindig a hétvégée közeledtével jövök rá, hogy már megint eltelt egy hét. Borzalmasan gyorsan szalad az idő, észre se veszem és mindjárt karácsony lesz. 
Mostanában minden napra jut valami, ritkán érek haza 8 előtt hétköznapokon. Ez a valami biztosan a szerdai hastánc, az utóbbi időben elég csökkentett létszámmal, már nagyon rég óta szinte csak Bea és én vagyunk az órán Orsi mellett. Kicsit furcsán mutatnak így 3-an a koreográfiák, de a fátyollal és a bottal is simán elférünk bármilyen formációban. :) Orsinál nagy Bollywood láz dúl, úgyhogy most azokat a filmzenéket is hallgatjuk, nekem nagyon tetszenek és már csak azért is érdekesek, mert picit más a ritmusviláguk, másképp kell hozzá összerakni az elemeket, na meg az egyik ilyen dalra találta ki Orsi az új dinamikus fátylas koreográfiát. Viszonylag egyszerű elemekből áll össze, de annál látványosabb lesz!
Ami még ugyanilyen biztos pont, az a jóga és szerencsés esetben a hangtálas relaxió... a vetélés óta nagyon rákaptam ezekre a lelkis dolgokra és azt kell mondanom, hogy sokat segítenek, mert mindig helyére kerül egy aprócska részlet bennem és ha elég szerencsés vagyok, előbb-utóbb összeáll a teljes kép. Majd kiderül idővel, annyi biztos. :)
Aztán voltunk Made by you-ban Dorával, én elkezdtem egy aprócska tálat festeni és a repesztő mázas technikát fogom alkalmazni, bár a külső minta még teljesen körvonalazódott bennem, amit elsőre rárajzoltam az nem igazán tetszik. Szóval nem vagyok benne biztos, hogy ez a kerámiafestegetés az én műfajom, mert az az érzésem, hogy nincs hozzá elég kézügyességem, rajzban ugyanis soha nem voltam elég jó, de maga a tevékenység, az alkotás varázsa azért megérintett.
Kevesebbet hímzek, mint szeretnék, így csak lassanként haladok a karácsonyra tervezett mindenfélével. Egy-kettőel nagyon össze kellene kapni magam, mert a végén még nem vállalja el őket a keretező, szóval legkésőbb jövő héten be kellene fejezni őket. Javarészt már csak gyöngyök vannak hátra, de a kezdeti lelkesedésemet a láthatatlan fonal mindig derékba töri. Magamnak nem is tudom, mit hímeztem utoljára a Mirabilia SAL-os kereteken kívül, a karácsonyi terítőkollekcióm elkészítésének már biztosan lőttek, ki van zárva, hogy addig még mindennel készen legyek és még a 10 harangot is felvarázsoljam és az alávaló terítőket is megvarram. 
Írtó sok a munka, bár lassan kezdem utolérni magam bent, de olynakor mindig kerül egy újabb kupac elintéznivaló az asztalomra, meg amilyen szorgalmas vagyok, vállalok magamra azt is, amit nem kellene... bár sokszor azért ebben sincs választásom. Az egyetlen munka, amit most nem szeretek csinálni, az az új program tesztelése és a fejlesztéssel járó macera, mert a fejlesztő a kimondhatatlanul sok pénzért röhejesen kevés munkát hajlandó elvégezni. Na de vannak, akik ezt is megtehetik, mert ott a támogatás a hátuk mögött, sajnos a mások oldahoz tartozom és ha megpróbálok ellenszegülni, akkor jól a körmömre koppintanak, így inkább nem is kísérletezek... csak éppen két tűz között ténferegni sem a legkellemesebb. Úgy tűnik, a közbeszerzési pályázatunkat végre kiírják, bár közel sem azokkal a feltételekkel, mint szerettük volna, mert a szakmai érdekek itt sem voltak a legfontosabbak, hiába próbáltuk őket érvényesíteni. Hétfőn pályázatleadási határidő, kezdhetem az elbírálásokat, gyorsan végezni fogok velük, mert az eddigi évekhez képest jelentősen kevesebb pályázat érkezett, látszik, hogy nincs toppon a gazdaság (sem). Még egy hónap sem telt a legutóbbi brüsszeli utam óta és a héten visszakaptam a pénzemet, szóval van ám fejlődés is a cégnél, csak legtöbbször nem a jó irányba. Az eheti Brüsszelt megúsztam, valószínűleg hétfőn délelőtt meg is tudtam volna, hogy délután utaznom kell, így még csütörtökön egészségügyi okokra hivatkozva lemondtam az utat, megkönnyítettem a döntést nekik. :) Találkoztam a főigazgatóval, nekem pozitív csalódás volt, mert abszolút jól állt hozzá az általunk felvetett problémákhoz és feladatokhoz, hogy mennyire fogja ezeket a későbbiekben ténylegesen is támogatni, az majd kiderül, de első körben én ezt jó pontnak ítélem meg. G-vel végre valahára elástuk a csatabárdot, ami szerinte csupán távolságtartás volt... nem szálltam vele vitába, szerintem ez is, az is benne volt és egyikből következett a másik, a lényeg viszont, hogy végre lehet vele normálisan együtt dolgozni. A többit meg majd meglátjuk, én azért bízom benne, hogy fogunk még Brüsszelben együtt sörözni.
A lényegi vizsgálaton is túl vagyok, bár még mindig nem tartom normálisnak, hogy ha nem fizetek egy egészségügyi szolgáltatásért, akkor csak hónapok múlva kerülhetek sorra. Kedden mentem volna dokihoz, aki elvileg műteni fog, remélem elvállalja, viszont lebetegedett és még a jövő héten sem biztos, hogy rendelni fog... kezd az idénre egyre bizonytalanabbá válni a kés alá fekvésem, pedig egyre jobban érzem azt az oda nem illő buborékot. 
A hétvégéken takarítunk, egy-egy szobát alaposabban is így osztva részekre a nagytakarítást, mert egyben így munka mellett elég nagy falat lenne. Főleg, hogy a múlt héten virágültetés is került a projektbe, új otthont kapott az orchideáim többsége, annyira szépek lett így. :) Kettő is virágozni fog hamarosan közülük, az egyik az ékszerorchidea, amit már nagyon várok, mert mióta évekkel ezelőtt karácsonyra kaptam még csak a leveleket hozta. A másik az idén születésnapomra kapott szépség, aminek az egyik hosszú szára ugyan elszáradt, de a másik megmaradt és az több helyen is kihajtott és az egy elszáradt helyett, jött két újabb. Kíváncsian várom, mi lesz belőlük.
Ha az idő is engedi, jövök majd néhány képpel a hétvégén.

2010. november 8., hétfő

A Somlyón jártunk

Szerettük volna elcsípni a színekben pompázó lombkoronákat, erről azonban sajnos lekéstünk és szinte csak kopárságot kaptunk helyette. Valahol ennek is megvan a maga szépsége, hangulat azért...



2010. november 2., kedd

Mirabilia SAL - keretek

És akkor mára az utolsó kép, legújabb MUK kezdeményem. Gondoltam, belevágok a keretekbe, eddig ugyanis azért hanyagoltam a hölgyeket, mert olyan macerásnak látszott ezeket a keretekt meghímezni, hát most már látom, nem ez volt a munka oroszlán része. Kezdem a túlvégéről, hogy a kész nőciket már ne nyomorgassam hímzés közben, gyöngyözni azt hiszem a végén fogok, de ez még egészen képlékeny gondolatmenet.

Szóval itt fognak lakni a hölgyek:


És valahogy így fognak mutatni, ha elkészülnek:


Már nagyjából összekészítettem a fonalakat a béke királynőjéhez, amint lesz érdemleges haladásom hozok újabb képet.

Dimensions - Winter Welcome (4)

Lassan azért haladok vele, bár ezek a szürke színek nem éppen abba az irányba visznek, hogy igeeeen, folytatni akarom. Gondoltam, csempészek bele időnként egy kis kontúrt is, hogy ne a végén kelljen az egészet és lehessen látni valamit kialakulni a színpacákból, de meglepően jól viseltem a kontúrozást... sőt, jobban tetszett az x-eknél. Talán ezen a télen ő is készen lesz.


Természetesen neki is volt beceneve, amit Andris adott neki. :) Amíg ugyanis nem kezdtem el a koszorút hímezni a kaput simán sörnyitónak nézte, egyébként pedig velkami a kis koreaiak után szabadon.

Karácsonyi terítő I. (3)

A hímzés részével elkészültem, a szélek eldolgozásán pedig még agyalok egy kicsit, mert nem szeretném, ha túl bumszli lenne az eldolgozattakhoz képest.
Fotózásra szokás szerint lámpafénynél került sor, de egyszer talán majd napfénynél is lencsevégre kerülnek az alkotások...


... talán addigra ő is elnyeri végleges formáját és már alakulóban lesz hozzá az alávaló terítő is. :)