2010. szeptember 29., szerda

Elment...

... neki talán csak ennyi volt a dolga, de ez alatt a néhány hét alatt kialakított körülöttünk egy egészen más világot, sok mindent megváltozatott. Nagyon vártuk volna már, ő azonban nem készült még fel rá... ennek valamiért így kellett lennie. Most kap egy kis időt ő is, én is, mi is, amíg már nem fáj, hogy el kellett engednünk.

17 gondolat:

Laucica írta...

Talán úgy működik, hogy visszajön később. De lehet, hogy más jön helyette majd. De mindenképpen lesz valaki!!!

Delfike írta...

Nem tudom mit is írhatnék. :(
Nehéz a szavakat ilyenkor megtalálni.
Szomorú vagyok és együtt érzek veled!

Sziranszki írta...

Nagyon sajnálom!

Christine írta...

Őszintén sajnálom:(

Barbi írta...

Őszintén sajnálom. :( Sokat gondolok rátok!

Phan írta...

Anita! Mindennek megvan az oka. Én nem tudom, milyen érzés lehet - mert két terhességből 2 gyermekem van -, de biztosan fájdalmas.
Pihenj, majd készülj fel egy új jövevény fogadására, és ha eljön az ideje, akkor minden rendben lesz!

Timici írta...

sajnálom:( Nem is tudtam, hogy babát vársz...
nem írtad mekkora volt, de bármikor fájdalmas elveszíteni, tudom, én sajnos többször átéltem már:(, tavaly nyáron egy 13hetes babát vesztettünk el:(((, őrá mostmár anyukám vigyáz.
Mindennek oka van, még ha ezt nehéz is elfogadni. Majd ha úgy érzed készen állsz rá, kívánom, hogy összejöjjön és minden jól alakuljon.:o) Vigyázz magadra, sirasd meg, kényeztesd magad, pihengess!!!

zdora írta...

Nagyon sajnálom Anita! :(

Szegedi lány írta...

Nagyon sajnálom. Együtt érzek veled, és biztatót is csak annyit tudok mondani, hogy mindennek megvan az oka, most így kellett lennie, de hamarosan lesz valaki helyette, és nem szabad feladni.

Anita írta...

Mindenkinek köszönöm a kedves szavakat és igyekszem pozitívan a jövőbe tekinteni, de ehhez el kell telni valamennyi időnek.

Timi, 3-4 hetes ha lehetett, de nem mutatta megát az ultrahangon... talán jobb is így, mert akkor még nehezebb lett volna.
Valamiért neki ennyi volt a dolga, csak hát egyáltalán nem könnyű ezt megemészteni, ha régóta vágyik rá az ember.

Szentpyr írta...

most olvaslak... szívből sajnálom!

Timici írta...

Anitám, jól látod, jobb is hogy még nem láttad UHn, akkor sokkal rosszabb lett volna...
tudom milyen rossz, amikor az ember nagyon vágyik rá és mégsem jön össze, de ne erre gondolj, hanem arra, hogy nemsokára 2csíkod lesz;o) Mivel ilyen pici volt, várnotok sem kell, szóval hajrá!
A cisztáddal mi újság? megvan még? Meg esetleg hormonokat is nézethetnél a dokiddal, hátha kell rásegítés;o) drukkolok!!!

Anita írta...

Rita, de jó, hogy te is itt vagy. :)

Timi, két hét múlva kontroll a dokinál, majd meglátjuk mit mond, mert sajnos nem úsztam meg a műtéti befejezést. Meg hát nem mondanám, hogy most rögtön készen állok a következőre. A ciszta szombaton még megvolt, ha a két hetes kontrollon is marad, akkor rászánom magam a műtétre, mert ez is okozhatta sajnos a vetélést, ráadásul egyre több panaszt okoz. :(
A hormonvizsgálat is tervben van, de ahhoz meg ciklus kellene, szóval az is várat magára. Most egy kis szünet következik azt hiszem, minden tekintetben.

Ági írta...

Anita, nagyon sajnálom!!! Nagyon sok erőt kívánok Nektek, hogy minél hamarabb fel tudjátok dolgozni! Millió puszi!

Dóra írta...

Sajnálom a dolgot! De szerencsére ezek szerint még igen pici volt, és ha ultrahangon nem látszott, akkor biztos, hogy nem akart maradni.
Néha érdemes később tesztelni, mert az ilyen korai vetélést akár megkésett menzeszként is veheti az ember lánya, és az valahogy jobb. Nálam legalábbis bevált, mert bár van négy gyerekem, irtó sok pozitív tesztem lett és jó pár vetélésem is. Az orvosomhoz el sem mentem, csak készítettem egy új tesztet a vérzés után, az mutatta, hogy már nincs két csík.
Picit kényeztesd magad, aztán örülj annak, hogy minden adott ahhoz, hogy akár éjjel-nappal a babagyártás örömeivel foglalatoskodjatok:-DD
Nekem mindig azt mondta anyám:
-Ne sírjak egy vetélés miatt, esztendőre úgyis ott lesz megint valaki a pocakban!
Igaza volt!

Veronika írta...

Sajnálom amit át kell élned most. Mi is így jártunk, és most úgy gondoljuk fentről vigyáz az azóta megszületett öcsikére. A szülinapomra voltam kiírva, így egészen biztos, hogy soha nem felejtem el, csak megtanulok vele együtt élni. Ezt kívánom neked is, szívből, szeretettel!

Anita írta...

Köszönöm a biztatást mindenkinek, lassan kezdek helyrebillenni azt hiszem.

Ági, tervezem, hogy írok levelet, most már jó lenne eljutni is odáig. :)

Dóra, a vérzés miatt jobbnak láttam orvoshoz fordulni és hát teszt nélkül is tudtam, hogy nem vagyok egyedül annyira megváltozott bennem minden. Így biztos tiszta lappal indulhatok a következőnek, a többi a kontrollon kiderül.