2010. május 18., kedd

Az eltűnt idő nyomában

Több oka is van annak, hogy mostanában elég ritkán jelentkezem a blogomon, pedig írni mindig lenne miről, mint például az elmúlt hétvégéről, de valahogy nem igazán jön az ihlet, de most előbb arról, miért is tűntem el ennyire az idővel együtt.

Az utóbbi időben minimálisra csökkentettem a képernyő nézegetését otthon, hogy mi mással töltöm a felszabadult perceket, ne kérdezzétek, ezt kutatom most én is. Leginkább a hétköznapok estéivel nem tudok elszámolni, azok csak úgy huss, elsuhannak! Kedd este jóga, szerdánként hastánc, mindkettőt nagyon szeretem, de a hastánc most nálam az igazi szerelem: bárhol, bármikor, bármennyit. :) A karmozdulataimat mellesleg nem is ártana lágyítani, szóval kell is a gyakorlás. A többi este meg csak úgy eltelik egy kis hímzéssel, beszélgetéssel, házimunkával és valamennyi blogolvasással, azt pedig, hogy mikor volt egy olyan hétvégénk, amire konkrétan nem terveztünk semmit, meg sem tudom mondani hány hónappal ezelőtt volt.

Mostanában szinte csak a vonaton hímzek, vagy legalábbis nem érzem jelentős mennyiségnek az otthon elkövetett x-eket… szóval, ha haladni is szeretnék, akkor ugyanazt kell hímeznem otthon, mint a vonaton. Nem ám különféléket, pedig vannak olyanok, amiket méretük miatt nem cipelhetek a vonaton, a fél órányi utazás azért nem ér annyit (hosszabb útra azért már meggondolnám). Ennek köszönhetően elkészült a páva párja, egyik hétvégén haladtam picit a Sziromtündéremmel és most a Rómát hímzem „szüntelenül”, na jó, az anyagon ez annyira nem látszik, de most már talán eljutottam odáig, hogy érdemes legyen megmutatni. A munka könnyebbik végével kezdtem, kivégeztem a Colosseumot, ami csupa fél öltésből áll, aztán pedig megindítottam a hölgyike ruháját.

Varrtam is megint, az öcsémnek netbook táskát és kapott hozzá egy szütyőt is, amibe belegyömöszölheti az egyéb tartozékokat (egy ilyennel még lógok az uramnak, mert Brüsszel előtt erre már nem volt időm és kapacitásom). Ez a második már villámsebességgel készült az előzőhöz képest, a cipzárbevarrás kivételével, mert azzal legalább annyit elszöszmötöltem, mint a szabással, tűzéssel és az összevarrással együttvéve. Nem tudom, valaha a kedvencemmé tudom-e majd fogadni a cipzárvarrást, egyelőre nem sok esélyt látok rá.

Kötést felfüggesztettem, bár ezekben a hűvösebb napokban akár be is fejezhetném a Traveling Woman második példányát és akkor lehetne kis színes nyakbakendőm, mert olyan sokszor képtelen vagyok lekötni az A chartot, hogy értelmes méretű kendő legyen belőle.

A kertet imádom, most annyira szépséges zöld minden, még a fű is! Ja és nő, mint a gomba ettől a rengeteg esőtől… megjegyzem a gomba is nő a fű között, ettől már nem vagyok annyira lelkes, mint ahogy a tetvektől sem, mert elég sok növényen felfedezhetőek, de most még ugye permetezni sem lehet. Várom az újabb virágzásokat, lassan itt az ideje a gyöngyvesszőknek és társaiknak, meg a futórózsa is bimbózik már. A ládákat is beültettem, mintegy 6 folyóméternyit, egy egész délután ráment (a hátammal együtt, napokig csak vakaróztam a rengeteg szúnyogcsípés miatt), de megérte, mert olyan szépek lettek az ablakok és a terasz is.

A legfőbb indoka az eltűnésemnek azonban, hogy áttelepítgettek itt minket másik szerverre, meg áttértünk Novelles környezetről Microsoftosra és ezáltal az informatikusok mindenfélét állítgattak a gépemen, így sok-sok oldalt nem tudok megnyitni, amit eddig lehetett. Azt már kitaláltam, hogy ha éppen jön az ihlet, akkor azt gyorsan „papírra” vetem és otthon közkinccsé teszem, a többi meg majd alakul valahogyan.

0 gondolat: