2010. február 16., kedd

Újabb rossz hír

Délelőtt beszéltem anyával pár percet, és bár eredetileg nem ezért hívtam, de megtudtam, hogy nagypapám ismét kórházban van. Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy újabb agyérgörcse volt, de most sokkal rosszabb a helyzet, mint a december végi esetnél és már anya is elkezdett komolyan aggódni... Este talán többet fogok tudni, de ez már megint az a "tudom, viszont nem tehetek semmit" állapot lesz, amit nem mondanám, hogy kifejezetten jól tolerálnék.

Most pedig úgy érzem, hogy már az írás sem segít, ezt már nem tudja csak úgy kiírni magából az ember. Legalábbis nekem most nem megy.

Azt mondják, 30 évesnek a legjobb lenni... hát én ezt valahogy még nem érzem, annyira rosszul kezdődött nekem ez az év, és azóta mit sem változott a helyzet. Szeretném, ha ez minél hamarabb jóra fordulna...

9 gondolat:

Kriszti írta...

Szia Anita!
Nem ismerlek személyesen , csak "innen" a blogról, nem is akarok belekotyogni, de hidd el a nehéz napok elmúlnak és újra egyenesben leszel. Gondolj arra, hogy a nehézségeket nem kell egyedül vinned a válladon, van(nak), akikkel megoszthatod a gondod (család) ,és ez nagyon nagy segítség, szerintem.
Nem tudom, olvastad-e a Titok című könyvet, az sokat segíthet a nehezebb napokban,még akkor is, ha konkrétan nem a problémákhoz ad kivezető utat.
Minden jót kívánok!

Barbi írta...

Én is bízom benne, hogy mihamarabb jobb lesz! Nagyon sajnálom! Gondolok Rátok!

unikat írta...

Sajnálom hogy ilyen rossz híreket kaptál. Kitartást kívánok neked, és családodnak.
S biztos vagyok, hogy ebben a szép korban, még nagyon sok szépség fog majd rád várni ebben az évben.

Dora írta...

Sajnálom a rossz híreket, de remélem hogy rendbe jön nagypapád!
A dolgaid meg kívánom, hogy rendeződjenek :) És szerintem is sok szép dolog vár még rád :)

Moklin írta...

Anita nagyon sajnálom, át tudom érezni a helyzeted, nálunk az elmúlt év második fele volt ilyen. Vigasztalásul mondom, hogy január 1-e óta (vagy nem pont azóta, de így jobb számon tartani) csak és kizárólag jó dolgok történtek velünk, úgyhogy kitartás - 30 évesnek lenni tényleg jó (nem is tudtam, hogy idősebb vagyok nálad).

Laucica írta...

Kitartást és jobbulást kívánok!!!

Anita írta...

Lányok, nagyon köszönöm!

Kriszti, olvastam a könyvet, csak amikor benne van az ember a kellős közepében, akkor elég nehéz az ellenkezőjére összpontosítani.

Barbi, bár nem látszik, mert nem írom, de nagyon sokat gondolok rád/rátok az utóbbi időben.

Marcsi, Dora, várom nagyon a szép napokat! :)

Nagypapám szerencsére jobban van, ma beszéltem is vele fél percet. :)

Judit írta...

sok erot! orulok, h kaptal ma jo hirt!

Dóra írta...

Remélem Nagypapád azóta már jobban van!

Szerintem is jó a 30. év. Még sok van hátra az évből!!