2009. december 9., szerda

Egy kis apróság

Most csak egy kis apróságot mutatok, bár lenne még más is, de a terítőt még útközben fejeztem be, anyukám meg úgy bevágta a többi épp felesleges holmi közé az étkezőben, hogy elment a kedvem a fényképezéstől. Soha többet nem vagyok hajlnadó miatta egy szál fonalat sem befűzni a tűmbe, pedig tényleg akkora szeretettel készítettem és ráadásul ő kérte, hogy készítsem el neki és a mintát is ő választotta hozzá... nehezen tudom túltenni magam rajta. Kíváncsi vagyok, vajon viszontlátom-e majd valamelyik bútoron karácsonykor, vagy a széken ugyanúgy a felesleges holmik között. És még pénteken elhoztam a Christmas Elf Fairy-t is a keretezőtől és azóta helyet cseréltek a Trick or Treat Fairy-vel. :) Nagyon-nagyon tetszik a végeredmény és majd fotózom is valamikor, csak egy dolog zavar, hogy szinte azonos színe van a falnak meg a keretnek, erre nem gondoltam a választáskor, mert ez látszott a tökéletesnek.

És akkor jöjjön amiért írok, íme életem első hímzett autója, bár lehet, hogy nem az utolsó:


Ajándékba készült a kicsike és egy sk. festésű keretbe fogom tenni, ami eredetileg IKEA-s tükör volt. Az átadás jövő pénteken lesz, addig kell végleges formát kapnia... azért azzal majd még jelentkezem, mert jó lenne valamivel feldobni, de még nem jött az ihlet. Lehet, hogy marad ilyen egyszerű, ahogy most van csak rögzítem a keretben.

4 gondolat:

Dóra írta...

Úgy sajnálom, hogy így jártál a terítővel:( Pedig tényleg nem kis meló volt...

Nálunk szerencsére eléggé más a hímzéseim fogadtatása. Apukám szabályosan irigy volt a mamára, hogy ő már kettőt kapott tőlem képet, neki meg még egyet sem készítettem. Egyébként apa mindig kíváncsi a félkész munkáimra is és állatira örült, mikor a tavasz-gésát megkapta. Van egy fal otthon, amin a hímzéseimet gyűjtik, mindenkinek mutogatják és a blogomat is reklámozzák, hogy a lüke lányuk mikkel tölti szabadidejét.
Szóval remélem, hogy az LHN minta is majd bejön nekik.

Én a sógornőmnek nem vagyok hajlandó többet egy szálcérnát sem befűzni. Lassan 4 éve elkészültek az ajándékok és még most sincsenek kinn a falon. Nagyon bánt... Úgyhogy megértem az elkeseredésed.

Majd fotózz!!!! Olyan kíváncsi vagyok!

Carol Anna írta...

Óhh, sajnálom, hogy Anyud így állt hozzá a terítőhöz! :-(((
Nálunk úgy van, hogy nem igazán érti Anyum, hogy miért pocsékolom az időmet ilyen "felesleges" dolgokra, mint a hímzés, kötés, de otthon Attilám felszegeli náluk a képeket, amit nekik szánok és kész. Ha tetszik, ha nem nézze! :-DDD

Carol Anna írta...

Az autó meg nagyon aranyos lett! :-)))

Anita írta...

Hát nem tudom, lehet, hogy csak a szokásos műsor része volt az egész, hogy nehogy már úgy tegyen, mintha örömet tudnék neki okozni. Az utóbbi években ez valahogy sehogysem sikerült.

Azért bizakodom, mert végül csak kitette az egyik anyák napjára készített szívecskét is, pedig azt mondta, annak csak az új házban lesz helye, ami akkor még nagyon távoli volt...

Mindegy nem rágódom rajta, csak számomra olyan érthetetlen, mert a tündéreim pl. tetszenek neki, ezt mondta is. De egyébként ő is felesleges időtöltésnek tartja a foltvarrással és kötéssel együtt, mint a te anyukád Anna. Ki érti ezt?

Lehet képeket nézni, fotóztam. :)