2009. október 25., vasárnap

Alakul a varrószobám és egyéb hétvégi történések

A hétvégénk költözéssel, bútor szereléssel és pakolással telt javarészt. Andris régi bútorai átvándoltak a mosókonyhánkba, amit hamarosan varrószobának keresztelek át méltóan a berendezéséhez. :) Pénteken délelőtt kipakoltunk, selejteztünk, szétszedtük a szekrényeket és egy pizza után hazaindultunk. Itthon gyorsan kitakarítottuk a még mosókonyhát, viszonylag sok cuccot kiselejteztem ismét, na meg félretettük, hogy tavasszal újra átválogatjuk őket. Aztán befejeztem Klaudia gyümis kendőjének az x-es részét, meg most estig apránként a kontúrt is, szóval végre elkészültem vele (majd mutatom azt is). Ennek köszönhetően alig értem oda Doráért, mivel Dorottyával találkoztunk a Manna sütiházban, hogy odaadhassam neki a beígért jegyeket, illetve azt a csodaszép készletet, amit az Évában már májusban megrendeltünk. Pikk-pakk meg is érkezett... egy biztos, ettől még az egyik elveszettnek hitt amerikai közös rendelés is hamarabb megérkezett, tehát nem mindig éri meg a boltban megrendelni valamit. Nekem szerencsém volt a terítőkkel, azok teljesen időben megérkeztek. :)
A találkozót nem mellékesen amolyan lélekmelegítőnek is szántuk, mert egyikünk sincs mostanában úgy igazán a helyzet magaslatán az életkedvet illetően. Mivel Dorával megelőztük Dorottyát, aki próbáltunk telefonon elérni, nekiláttunk fagyizni... épp időben végeztünk. A sokféle sütemény között végül addig-addig válogattunk, míg mindhárman ugyanazt a túrós-gyümölcsös sütit kértük a lányok jeges kávéval és pedig teával (ami végül jó erősre sikeredett, ilyen alapon azt hiszem, én is megkóstolhattam volna a jegeskávét, na de majd legközelebb). Közben persze beszélgettünk hímzésről, kötésről, pasikról és egyéb nyalánkságokról. Dorottyát rettenetesen irigylem azért a szép képért, amit hímezni fog... tele van összefogott színekkel és megszámlálhatatlanul sok jel van a mintán, és a végeredmény, na az valami "csodás" lesz. Rendes barátnők lévén, kapásból megválaszoltuk Dorottya költői kérdését, miszerint normális-e, hogy ezt tényleg elkészíti méghozzá rövid időn belül. Természetesen nemet mondtunk. :DDDDD
Megbeszéltük a jövő csütörtököt is, bármit is terveznek a főnökeim az napra, nekem minden körülmények között haza kell jönnöm a fél 5-ös vonattal, hogy legyen időm átöltözni és lefürdeni mire Dorottya és lányai megérkeznek értem. Dorának van plusz 5 perce. Ránk fog férni ez a repetázás, bízom benne, hogy előadás tekintetében is jól választottunk.
Egyetlen ici-pici hiba volt a mannázással, hogy már megint olyan szürkének éreztem magam... nem vittem egy deka hímzést sem, mert a takarítás után sem időm, sem kedvem nem volt keresgélni és pakolászni, semmi bajom a férjemmel, gyerek ugye még nincs, mostanában még a munkám is tűrhető, egyedül a szüleimet nehéz kezelni. Na de biztos eljön még az idő, mikor én is menthetetlenül vágyom majd a lakatlan szigetemre.
A jegeskávé után Dorottya visszament IAO-zni (jótékonyan segíteni azon a bizonyos konferencián a büfé üzemeltetésében és a vacsora felszolgálásában), én meg hazavittem Dorát és maradt még egy kicsit beszélgetni, meg vittem a fiúknak egy-egy kamiont, amit a mosókonyában találtam. Nagy sikere volt mindkettőnek, bár a műanyagnak nem jósolok túl hosszú éltettartamot, kíváncsi vagyok, meddig fogja bírni a tegnapi balesetek után.

A szombat délelőtt a költözéssel telt, utánfutókölcsönzés, lecuccolás, átszállítás, lepakolás és egy kis barkácsáruház látogatás. Bedöglött a kenyérsütőnk, teljesen megsemmisült a sütőedény tömítése, így a víz java része kifolyik a tartályból mire belekerül a liszt és a többiek... érdekes körképet kaptunk, 20 ezer alatt nincs is kenyérsütő gép!!!! A mostani kb. 5 évvel ezelőtt 10 ezerbe került, így most első körben megpróbálunk csak tartályt keríteni a gépbe, mert annak ugye kutya baja.
Ebéd után összeszereltük a szekrényt, amit darabokra szedtünk, kicsit téliesítettük a teraszt vagyis lehurcoltuk a kerti garnitúrát, aztán függönyöket mostam kétszer egymás után, mert az első mosás nem igazán látszott meg rajtuk. Csináltunk helyet a porszívónak és rendezgettük kicsit a bútorokat a helyiségben.

A mai nap megint csak pakolással telt, ennek eredméyeképpen, már minden hímzős és varrós holmim szinte a varrószobámban lakik, kivéve néhány dolgot, ami még itt van a polcon vagy valahol a lakásban szanészét. :) A főzést ma sem vittem túlzásba, csak előkaptam egy kis fagyasztott babgulyást a hűtőből, még maradt is holnap ebédre belőle. Ebéd után Andris lenyírta a füvet én meg nekiestem a varrógéplábazatnak, amit már szinte megevett rozsda. Iszonyatos állapotban van, pontosabban volt, most már szinte mindenhonnan lekeféltem róla a felesleget, bár a festés előtt azért még kap egy kis smirglizést a drága. És remélhetőleg az asztalos is hamarosan elkészül a rávalóval, mert hajlamos az ilyen apróságokat elfelejteni. Talán a jövő héten ismét szép idő lesz és lesz alkalmam legalább egyszer lefesteni.


Itt még a bútorok nagy része nincs a helyén, a polcot és a fali szekrényt csak a jövő héten tudjuk feltenni egy kis segítséggel. A tv is kap majd egy helyes kis polcot, amire a mosószereket is fel tudom pakolni. A függöny is át fog alakulni, fúrunk ugyanis majd a plafonra karnist, és akkor sötétítőt is tudok feltenni, meg valami fehér függönyt szeretnék csak, olyan lehetletnyit, hogy minél több fény jöjjön be az ablakon. A közvetlen világítást egy állólámpa adja majd és a széem sem a most látható sámli lesz. :) És a vasalós részleg is itt kap hamarosan helyet. Tulajdonképpen le is költözhetnék a földszintre, kész összkomfort. :DDD Annyira jó érzés, hogy mindennek meg lesz a maga helye... később csinálok több képet, ha már jobban alakul a helyzet.


6 gondolat:

Edit írta...

Nahát, igazán mozgalmas hétvégétek volt nagyon, sok munkával, de azért ahogy olvastam, kellemes találkozásokkal is :)

Barbi írta...

Ó, Te mázlista! :D Micsoda pazar kis szobád lesz! :D

Anita írta...

Mostanában sajnos eléggé túlszervezzük magunkat, de előbb-utóbb úgyis jön a jól megérdemelt pihenés.

Barbi, köszi, majd mutatok még képet, ha lesz fejlődés. :)))

Dora írta...

Szürkének érzed magad? Örülj neki, hogy nem akasz se férjre, se gyerekre panaszkodni :) Addig örülj mig lehet!

Egyébként jó lesz nagyon a saját kis zugod! Irigy vagyok rá :)

Judit írta...

kulon szoba, csak "kicsit" irigy ;) :) elvezd az ott eltoltott perceket/orakat. Kersztanyumnak is van ilyen regi tipusu varrogepe.

Anita írta...

Dora, igazából örülök, hogy boldog vagyok, csak olyan volt, mintha másik bolygóról érkeztem volna közétek. :)
Varrósarkod neked is lehetne a kis szobában, vagy oda más terveztetek?

Judit, majd igyekszem kiélvezni az ott töltött időt, egyelőre még a tereprendezés folyik és amíg nincs asztallapom, sajos a varrógép sem tud letelepülni. A régi csodát nem tartjuk meg, nem hinném, hogy működőképes állapotba lehetne még hozni.