2009. október 31., szombat

Dora növénykéje készülőben

Nekifogtam Dora kendőjének a Sárkány RR-ünkben és nagyon élvezem hímzeni, annyira jó, hogy kicserélte a kék színeket pirosra. :))) Kontúr nélkül így mutat a kicsike, nem a legjobbak a képek, de legközelebb már csak a kész növényt szeretném fotózni, addig pedig még hosszú az este, nincs időm kivárni a napos délelőttöt...




2009. október 29., csütörtök

A hastáncról

Rég írtam a hastáncról, bár nagyon élvezem csinálni! :-))) Rengeteget változtam a közel fél év alatt, mióta Orsihoz járok (hétfőn elárulta a hastáncos nevét is, de nem tudtam megjegyezni, és nem is igazán használja) szóval rengeteget lazult a csípőm, a vállam, lágyultak a mozdulataim, egyre jobban el tudom egymástól különíteni a testrészeimet és más-más ritmusban mozgatni őket. Ennek egyenes következménye, hogy egyre jobban élvezem a zenét is, noha az improvizáció még nem igazán megy, de talán lassacskán annak is ráérzek az ízére.

Már egy jó ideje Dora sajnos nem tud velünk tartani, de lassan talán ismét csatlakozik majd hozzánk, nekem már hiányzik. :) Közben gyarapodtunk két újabb csapattaggal, egyikőjük Móni velem egy idős és a Gyeviben dolgozik a Műveszeti suliban könyvelőként, a másikuk talán Zsuzsa, róla semmit nem tudunk szinte és legutóbbi órán még jött valaki, de neki meg főleg bajban vagyok a nevével (a vonaton már megismertem, szóval a névmemóriámat kellene kicsit erősíteni). Nekem már kissé sokan voltunk a teremben, időnként alig lehetett levegőt kapni, de ami még ennél is jobban zavart, hogy most már nagyon-nagyon sokadjára kezdtünk mindent az elejéről, nekem meg hiányzik a húzóerő. Egy fél pillanat erejéig elgondolkoztam rajta, hogy át kellene mennem a középhaladós csoportba, de fél 8-tól 9-ig tartana az az óra, ami nekem már egy kissé későn van, tutira nem lenne kedvem elindulni otthonról este hét körül. Szóval ez kilőve... Orsi azért igyekszik nekem külön feladatokat adni és olyan mozdulatokat tanítani, ami nekem is újdonságot jelent, de a teljesen kedzőket mégsem lehet rögtön a mélyvízbe dobni, úgyhogy most türelmesnek kell lennem. Csakhát nem tehetek róla, de nekem hiányzik egy jó kis dobos szám, amire kifulladásig lehet rázni magunkat... otthon ugyan betehetném a cd-t, amit kaptam, de az mégsem ugyanaz. Minden esetre bízom a szebb jövőben, jövő héten talán már javulni is fog a helyzet.




Ui: Csak egy icipici kitérő, tegnap este belekezdtem Dora RR kendőjébe, imádom hímezni, és nagyon tetszik, hogy pirosak vannak a kékek helyett! :))))

2009. október 27., kedd

Christmas Elf Fairy (3)

Szegénykém még mindig fejetlen, de már nagyon alakul a ruhája, úgyhogy hamarosan lesz pofija is. :)))

Sajnos nem igazán van különbség a bing cherry és a cupid színek között, azért még mindig bízom benne, hogy a végeredmény magáért beszél majd.


2009. október 26., hétfő

Kenyérsütő

Kutakodtam egy kicsit kenyérsütő ügyben... sajnos nem lehet már ehhez a típusú készülékhez alkatrészeket kapni, szóval szépen búcsút inthetünk neki. Nem mondanám, hogy terveztünk mostanában pénzt kiadni a kenyérsütőre, de lehet, hogy mégis kénytelenek leszünk a zsebünkbe nyúlni, ráadásul elég mélyen. Rájöttem, hogy minőségi terméket kell vásárolni, mert különben hamar dobhatjuk ki az olcsót és vehetünk helyette másikat, és itt merül fel a kérdés, hogy akkor melyik termék a drágább? Az anyáéké lassan 10 éve kifogástalanul működik, igaz nem is használják olyan gyakran, mint mi, de a 10 év az mégis csak 10 év!

Nem lesz egyszerű a választás, az biztos, hogy alaposan körbe kell nézni, csak az a kár, hogy az üzletben nem lehet kipróbálni. De ha már kenyeret eszünk, legalább tudjam, mi van benne.

2009. október 25., vasárnap

Gyümis terítő

Még friss és meleg, elkészültem Klaudia terítőjének utolsó mintájával. Rendesen megvárattam szegényt, de szerencsére nem kötött semmilyen határidő az utolsó kis kosárkával.

A végeredmény nagyon tetszik, de ez a sok-sok ugrálás az x-ek között már koránt sem annyira. Na ettől azért még szeretettel készült, használd majd egészséggel a kész terítőt!



Itt egy közeli részlet, az esti fényviszonyok között már nem is próbálkoztam a teljes terítő fotózásával.

Alakul a varrószobám és egyéb hétvégi történések

A hétvégénk költözéssel, bútor szereléssel és pakolással telt javarészt. Andris régi bútorai átvándoltak a mosókonyhánkba, amit hamarosan varrószobának keresztelek át méltóan a berendezéséhez. :) Pénteken délelőtt kipakoltunk, selejteztünk, szétszedtük a szekrényeket és egy pizza után hazaindultunk. Itthon gyorsan kitakarítottuk a még mosókonyhát, viszonylag sok cuccot kiselejteztem ismét, na meg félretettük, hogy tavasszal újra átválogatjuk őket. Aztán befejeztem Klaudia gyümis kendőjének az x-es részét, meg most estig apránként a kontúrt is, szóval végre elkészültem vele (majd mutatom azt is). Ennek köszönhetően alig értem oda Doráért, mivel Dorottyával találkoztunk a Manna sütiházban, hogy odaadhassam neki a beígért jegyeket, illetve azt a csodaszép készletet, amit az Évában már májusban megrendeltünk. Pikk-pakk meg is érkezett... egy biztos, ettől még az egyik elveszettnek hitt amerikai közös rendelés is hamarabb megérkezett, tehát nem mindig éri meg a boltban megrendelni valamit. Nekem szerencsém volt a terítőkkel, azok teljesen időben megérkeztek. :)
A találkozót nem mellékesen amolyan lélekmelegítőnek is szántuk, mert egyikünk sincs mostanában úgy igazán a helyzet magaslatán az életkedvet illetően. Mivel Dorával megelőztük Dorottyát, aki próbáltunk telefonon elérni, nekiláttunk fagyizni... épp időben végeztünk. A sokféle sütemény között végül addig-addig válogattunk, míg mindhárman ugyanazt a túrós-gyümölcsös sütit kértük a lányok jeges kávéval és pedig teával (ami végül jó erősre sikeredett, ilyen alapon azt hiszem, én is megkóstolhattam volna a jegeskávét, na de majd legközelebb). Közben persze beszélgettünk hímzésről, kötésről, pasikról és egyéb nyalánkságokról. Dorottyát rettenetesen irigylem azért a szép képért, amit hímezni fog... tele van összefogott színekkel és megszámlálhatatlanul sok jel van a mintán, és a végeredmény, na az valami "csodás" lesz. Rendes barátnők lévén, kapásból megválaszoltuk Dorottya költői kérdését, miszerint normális-e, hogy ezt tényleg elkészíti méghozzá rövid időn belül. Természetesen nemet mondtunk. :DDDDD
Megbeszéltük a jövő csütörtököt is, bármit is terveznek a főnökeim az napra, nekem minden körülmények között haza kell jönnöm a fél 5-ös vonattal, hogy legyen időm átöltözni és lefürdeni mire Dorottya és lányai megérkeznek értem. Dorának van plusz 5 perce. Ránk fog férni ez a repetázás, bízom benne, hogy előadás tekintetében is jól választottunk.
Egyetlen ici-pici hiba volt a mannázással, hogy már megint olyan szürkének éreztem magam... nem vittem egy deka hímzést sem, mert a takarítás után sem időm, sem kedvem nem volt keresgélni és pakolászni, semmi bajom a férjemmel, gyerek ugye még nincs, mostanában még a munkám is tűrhető, egyedül a szüleimet nehéz kezelni. Na de biztos eljön még az idő, mikor én is menthetetlenül vágyom majd a lakatlan szigetemre.
A jegeskávé után Dorottya visszament IAO-zni (jótékonyan segíteni azon a bizonyos konferencián a büfé üzemeltetésében és a vacsora felszolgálásában), én meg hazavittem Dorát és maradt még egy kicsit beszélgetni, meg vittem a fiúknak egy-egy kamiont, amit a mosókonyában találtam. Nagy sikere volt mindkettőnek, bár a műanyagnak nem jósolok túl hosszú éltettartamot, kíváncsi vagyok, meddig fogja bírni a tegnapi balesetek után.

A szombat délelőtt a költözéssel telt, utánfutókölcsönzés, lecuccolás, átszállítás, lepakolás és egy kis barkácsáruház látogatás. Bedöglött a kenyérsütőnk, teljesen megsemmisült a sütőedény tömítése, így a víz java része kifolyik a tartályból mire belekerül a liszt és a többiek... érdekes körképet kaptunk, 20 ezer alatt nincs is kenyérsütő gép!!!! A mostani kb. 5 évvel ezelőtt 10 ezerbe került, így most első körben megpróbálunk csak tartályt keríteni a gépbe, mert annak ugye kutya baja.
Ebéd után összeszereltük a szekrényt, amit darabokra szedtünk, kicsit téliesítettük a teraszt vagyis lehurcoltuk a kerti garnitúrát, aztán függönyöket mostam kétszer egymás után, mert az első mosás nem igazán látszott meg rajtuk. Csináltunk helyet a porszívónak és rendezgettük kicsit a bútorokat a helyiségben.

A mai nap megint csak pakolással telt, ennek eredméyeképpen, már minden hímzős és varrós holmim szinte a varrószobámban lakik, kivéve néhány dolgot, ami még itt van a polcon vagy valahol a lakásban szanészét. :) A főzést ma sem vittem túlzásba, csak előkaptam egy kis fagyasztott babgulyást a hűtőből, még maradt is holnap ebédre belőle. Ebéd után Andris lenyírta a füvet én meg nekiestem a varrógéplábazatnak, amit már szinte megevett rozsda. Iszonyatos állapotban van, pontosabban volt, most már szinte mindenhonnan lekeféltem róla a felesleget, bár a festés előtt azért még kap egy kis smirglizést a drága. És remélhetőleg az asztalos is hamarosan elkészül a rávalóval, mert hajlamos az ilyen apróságokat elfelejteni. Talán a jövő héten ismét szép idő lesz és lesz alkalmam legalább egyszer lefesteni.


Itt még a bútorok nagy része nincs a helyén, a polcot és a fali szekrényt csak a jövő héten tudjuk feltenni egy kis segítséggel. A tv is kap majd egy helyes kis polcot, amire a mosószereket is fel tudom pakolni. A függöny is át fog alakulni, fúrunk ugyanis majd a plafonra karnist, és akkor sötétítőt is tudok feltenni, meg valami fehér függönyt szeretnék csak, olyan lehetletnyit, hogy minél több fény jöjjön be az ablakon. A közvetlen világítást egy állólámpa adja majd és a széem sem a most látható sámli lesz. :) És a vasalós részleg is itt kap hamarosan helyet. Tulajdonképpen le is költözhetnék a földszintre, kész összkomfort. :DDD Annyira jó érzés, hogy mindennek meg lesz a maga helye... később csinálok több képet, ha már jobban alakul a helyzet.


2009. október 21., szerda

Elcsábultam

Ritkán szoktam játékokra jelentkezni, de ezeknek az anyagoknak nem lehetett ellenállni! (csak titokban súgom Miss Fortunának, hogy közreműködhetne az érdekemben...) /I'm not a fan of giveaways, but now I couldn't leave it out. (Now the only thing I wish is that I'm enlisted in Miss Fortune's service...)


Részletek a képre kattintva... /For futhre details click on the picture...

2009. október 20., kedd

Christmas Elf Fairy (2)

Nem sokat haladtam vele a múltkori kép óta, de most már látszik, hogy milyenek is az x-ek a két összefogott szállal... egyelőre érdekes, nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre. :)





Ui: A hét végére remélhetőleg látványosabb lesz a haladásom, ha a T. MÁV is úgy akarja.

2009. október 19., hétfő

Már megint beszámoló a hétvégéről

Hétvégén amennyire lehet, szeretem elkerülni a számítógépet, úgyis nézem eleget munkanapokon és ilyenkor igyekszem valami értelmeset csinálni...

A múlt hetet a vasutasok zárták, ezt a hetet ők nyitották. Pénteken hirtelen megtudtam, hogy egyszerűen nem közlekednek Veresegyháza felé a vonatok, hogy miért? Azt nem tudjuk, de Újpestig szálljunk fel valami vonatra, onnan meg indul pótlóbusz. Hát én inkább telefonos segítséget kértem, Andris átjött értem Dunakeszire. Útközben Újpesten megtudtam, hogy vágányfelújítás zajlott a vonalon, ezért nem jártak csak Fóttól a vonatok... egy kérdés merült csak fel bennem, erről miért nem tudják tájékoztatni mondjuk reggel az utazóközönséget?
Ma reggel pedig a 6 órás hírekben rögtön a veresi vonal volt az első, amit a sztrájkolók között említettek, valahogy sejtettem, mert arra készültünk, hogy együtt jövünk Andrissal reggel és együtt is megyünk haza, vagyis korábban lelécelek, ha már hajnalok hajnalán bent ücsörögtem az irodámban. Csak ne lett volna olyan korán az a mai reggel!!!

A szombat délelőtt foltvarrással telt, nagyon élvezem a tanfolyamot, mindig tanulunk valami újat és mindig van valami, ami még jobban tetszik, mint valami előtte. Most a bújtatásos technika alapjait sajátottuk el, imádom! A végeredményt is! Képet most szándékosan nem készítettem, majd ha elkészültem a táskával az új varrószobámban... :)))))
Foltvarrás után Andrisnak segítettem régi cuccokat selejtezni, a könyveket egyedül elintézte, a ruháknál azonban kellett némi megerősítés, a maradékról meg ne is beszéljünk, mert mindent azért nem csinált meg egyszerre, hogy legközelebb se unatkozzunk. A válogatás után megnéztük az anyósomék új lakását, nagyon szépen megcsináltatták a felújítást. A bútorok közül néhány még nincs a helyén, és még sok-sok doboz veszik örül őket, de ha belakják biztosan otthonos lesz az egész. Egy kis segítség és beszélgetés után hazafelé vettük utunkat, igaz sok mindent már nem csináltunk otthon, én leginkább varrogattam, mert délelőtt ihletet kaptam a falevelem befejezéséhez. Már csak hátul kellene rávarrni a szegőpántot, ami az egyik legmacerásabb munka, mert ha szép végeredményt szeretnék, kézzel kell végigöltögetni. A pontosság szobrát nem erről a darabról fogják mintázni, de remélhetőleg ez csak gyakorlás és nyugalom kérdése. Jó lenne legkésőbb jövő héten a falon látni, pont passzolni fog az ablak alatti részre.
Kitaláltuk és lebeszéltük, hogy a hétvégén átszállítjuk Andris régi szobájából a bútorokat, szóval alakul a varrószobám! Sajnos a varróasztal még nagyon hadilábakon áll, de ha szép idő lenne a hétvégén, akkor a festéssel talán lehetne végezni és csak az asztallap hiányozna. Nagyon várom már, hogy abban a helyiségben is minden a helyére kerüljön, mert pillanatnyilag nagyobb a káosz a kelleténél. Azt hiszem, ez most nálunk/nálam a nagy selejtezés időszaka.

Vasárnap igyekeztem enyhíteni a rámboruló háztartáson, a mosás terén egészen jól teljesítettem, sőt, ebédet is készítettem a konyha viszonylag rendben van a nappalival együtt. Andris a porszívózást és a felmosást végezte hősiesen, a maradékot még igyekszem ma délután befejezni. És talán majd rend is lesz egyszer, de úgysem tart sokáig, mert sajnos imádok szétrámolni mindenfelé. A vasalnivalót ismét elodáztam, az ebédlőasztal pedig az Angel Swap ajándékom készítésének nyomait viseli... a végeredményre én is nagyon kíváncsi vagyok. Mindenképpen kell vasalható közbéléseket szereznem, mert iszonyatos tempóban fogynak.
A jógázás tegnap sem maradhatott el, és újabban elkezdtünk esténként mediálni is, nekem nagyon tetszik. Végül is ez is jóga, sahaja jóga, mely a belső béke megteremtését szolgálja, illetve harmonizálja az energiaközpontokat, vagyis a csakrákat.

Most pedig a szigorúan titkos dokumentumaimhoz fordulok, szerda reggelig át kellene rágni magam egy rendszerleíráson... kiderült, hogy van levelező lista, csak én nem vagyok rajta, mert azt külön kérni kell, és tulajdonképpen nincs hivatalosan papír arról, hogy megbíznak azzal, hogy működjek közre ebben a projektben, szóval nem is értem, mi a csudát keresek én ott. No comment!

2009. október 16., péntek

Gyümölcsös terítő folyamatban

Ilyen gondolom ritkán fordul elő, hogy egy RR mintát hímzés közben mutogasson valaki, én viszont megteszem. Viszonylag sok időt igényel ennek a mintának a meghímzése, de az is lehet, hogy csak soknak érzem, mindig elaprózódnak az estéim. És hát nem utolsó sorban Klaudiát is szeretném megnyugtatni, hogy ha elég türelmes, tényleg készen lesz ez az RR kendője vagyis terítője is. :) Annak ellenére, hogy nem egy haladós minta, szeretem hímezni, nagyon tetszenek a színei és egyébként is imádom a körtét...

Szóval tegnap este itt tettem le a tűt:



Megérkezett az angyalkám ajándéka

Már kedden megkaptam az értesítőt, hogy küldeményem érkezett Angilából, de csak ma délután tudtam érte menni a posta kretén nyitvatartása miatt. (De nem panaszkodom, nálunk még istenes a helyzet Nagytartácsohoz képet, ott 9-12-ig lehet az intézményt látogatni.) A sejtésem beigazolódott, megérkezett a Stitcher's Angel Swap keretében a csere ajándékom! :)))))

Rengeteg mindent kaptam, csak a kicsomagolás eltartott jó néhány percig. Az első kör (boríték) kibontás aután ez a látvány fogadott, aztán a zsák újabb csomagokat rejtett.


Ez a zsebes tároló rejtőzött az egyik csomagban:


Az egyik csíkos csomagolópapír a DIM készletet rejtette, a másikban a tűtartó volt. A zsákban pedig egy kézimunkaolló és egy doboz színes kreatív fonal, a tűtartóban pedig hihetetlen mennyiségű tű és mágneses tűtok.


Ez pedig egy összkép a szépségeimről:


Most már nekem is nagyon össze kell kapnom magamat, mert még sehol nem állok a három mütyür elkészítésével és rögtön a nyakamon a határidő...

Dawn, thank you very much for your gifts, I love them all!!! I could hardly find my words when I looked into the parcel, I'm so happy! :)))))


Christmas Elf Fairy (1)

Nem bírom már tovább nézni, hogy képek nélkül tengődjön a blogom, ezért megmutatom, hogyan is állok a legújabb szerelemhímzésemmel. Fotózásig persze most sem jutottam el, csak gyorsan bedugtam a vásznat a szkennerbe.


Kerettel hímzem, amit időnként kicsit macerásnak érzek, de sajnos rájöttem, hogy szebbek így az x-eim, de ennek ellenére nagyon szeretem hímezni. :-) Annyira jó erre a vászonra bökögetni és imádom ezt a bordó színű, Cupid nevű CC fonalat! Többek között ezért nincs még feje szegénynek, mert jobban csábított a Cupid, mint a testszínű Bella Rosa. Egy dolgot tartok a mintán eszementnek, kézzel festett fonalakbók két színűt összefogni, de a ruha szoknyarészében bizony lesz ilyen, a képen látható rózsaszínt és bordót kell majd egymáshoz fogva az x-eket öltögetni, még szerencse, hogy csak kevés van belőle.

Nem titkolt vágyam, hogy karácsonykor már valamelyik falunkon díszelegjen...

2009. október 13., kedd

Fogorvos projekt lezárva

Szinte még fel sem fogtam, de ma minden fogamat rendbe rakt a fogorvos, már csak akkor kell hozzá pénteken visszamennem, ha mégis magas a tömés az ezer kocogtatásos történet ellenére. Ilyenkor ugyanis nem igazán érzem ezeket a fogaimat, különben megőrülnék a fájdalomtól az érzékenységük miatt. Beszélni csak kicsit nehezen tudok, de ez reggelre helyre jön mert kimegy az érzéstelenítő hatása. :-) Mivel korántsem volt olyan vészes a mai akció (pedig 3 fogamat is csinálta végül), mint egy héttel ezelőtt, bízom benne, hogy az evés is jobban fog menni és már bármelyik oldalon gond nélkül tudok majd mindenfélét rágcsálni. A folyamatos tejbegrízevést szeretném elkerülni...

A fogselymezésre pedig kénytelen leszek rászokni, ha szeretném a mostani állapotot fenntartani.

2009. október 12., hétfő

Marcsi ünnepel

Marcsinál mindig meseszép dolgokat látok, de ez most nagyon-nagyon tetszik! Ráadásul ezt a dobozt meg is lehet nyerni, így nem tudok a kísértésnek ellenállni (már megint). Már hímzés közben is rabul ejtett, hát még a végleges formájában.

A részleteket megtudhatod, ha a képre kattintasz.


És hogy nekem mi volt az idén a kedvenc hímzésem? Szinte mindegyiket nagyon-nagyon szerettem, így hosszú felsorolásba is kezdhetnék, de az LHN Always and Forever mintája különösen a szívemhez nőtt. Szerettem, ahogy kettőnkre formáltam, szerettem, ahogy rajzolódtak ki a minták a kezeim alatt, szerettem a selyemfonal siklását, szeretem, hogy tetszik a férjemnek és imádni fogom/fogjuk a falon, ha végre eljutok vele a keretezőhöz. :-)



Egy kis hétvégi beszámoló

Szokás szerint nincsenek képeim, de muszáj kiírni magamból a történéseket...

Pénteken megérekezett Mónitól a várva-várt PIF ajándékom! :-))) Kevésen múlott, hogy ne kelljen ismét visszamennem, de a kézbesítőnk épp befutott, úgyhogy megkaptam még pénteken a küldeményet. Persze hazáig nem bírtam ki, így még a kocsiban kibontottam a borítékot. A gondos csomagolás pedig Tökfej Jancsit, egy boszorkányos tűpárnát/ollóőrt és egy párizsi apróságot rejtett. Hihetetlen aprólékossággal, minden részletre figyelve dolgozta ki Móni az ajándékokat, amit még egyszer itt is köszönök! :-)
A boszi a kedvencem, de azért Jancsinak sem lesz oka szomorkodni, mert a lakás őszi dekorációjának szerves részét képezi és jól megtömöm a hasát valami cukorkával. Jobb híján borongós hangulatú őszi képek később...

A posta után Dorához mentem, megmutattam neki, hogyan is kell horgolni, amit egyébként könnyedén el lehet sajátítani az internetes videók alapján, de itt a baráti és lelki támogatás volt a lényeg, na meg a dumaparti. :-) Szóval az alapok megvannak, remélem, sikerül elkészülnie a sapival a hétvégéig. Az almás sütőtök isteni, egy baj van vele, hogy otthon nehezen eladható étel, mert sütőtököt Andris a világ minden kincséért meg nem enné, pedig szerintem ez az egyik legjobb zöldség a világon. Szeretem ezeket a délutánokat, mert amellett, hogy bármiről tudunk beszélgetni, babázhatok vagyis inkább játszhatok Botonddal, mesét olvashatok Kolosnak, ha éppen nem metrósat játszik és ha úgy adódik még hímezni vagy kötni is tudunk... kell ennél több? Nekem pillanatnyilag nem, vagyis a többi az már más valaki hatáskörébe tartozik. ;)))

A szombat délelőtt a vízvezeték- és fűtésszerelés jegyében telt, reggel nyolc körül jöttek a szerelők, mert hogy apukám beszervezte őket, ezt csütörtök este már meg is tudtuk. Majdnem egy órát tanácskoztak, és arra a megállapításra jutottak, hogy a mostani szelep nem fog megfelelően működni, ha beteszik a szivattyút a padlófűtés keringtetéséhez. Miután ez kiokoskodták, kocsiba pattantunk és irány Kispest, mert az öcséméknél meg vízórát kellett cserélni, csak éppen ők nem értek rá otthon lenni. Gazdaságos volt, 20 perc alatt vízóracsere, 1,5 óra autókázás... visszafelé megvettük az új szelepet, azt kell mondjam, megérte a beruházás, mert kezelhetőbb és jobb, mint az előző volt, ráadásul most már ilyen kell, ez tereli jó irányba a vizet. A szerelés már itt is gyorsan ment, csak az elméletet kellett meggyártani hozzá, most már csak a vezérlést kellene valahogy megoldani, mert ugye a padlófűtés kicsit másképp működik, mint egy radiátoros felfűtés, erre még nincs végleges koncepció. Ebédre kiugrottunk Csomádra, aztán bevásároltunk és otthon próbáltunk meg kicsit rendezni a környezetünket a lakásban, vagyis pakoltunk és takarítottunk. Most a konyha volt a kritikus terület, mert valahonnan mindig kerül hozzánk olyan édesség, amit nem a kedvencünk a különböző lepkéknek viszont annál inkább és megtelepszenek benne. Szóval kíméletlen csokiselejtezésen mentem tegnap és tegnapelőtt keresztül, viszont kezd átláható lenni a fiókok tartalma, ami nem egy utolsó dolog, azt hiszem. Andris az ablakok felét is megpucolta, fogalmam sincs, a másik felére mikor fogunk tudni sort keríteni, ez már jelentősen függ az időjárástól is. Közben pedig jöhet a kedvencem, a függönymosás... :(

Az angel swap-el még mindig csak gondolatban haladok, de ha lett volna elég fonalam, akkor befejeztem volna a Traveling Woman kendőmet, viszont még van vagy 15 sorom a fonalam meg elfogyott. Voltam ma az Évában, természetesen egy szín nincs a skálából, ami nekem kellene, de átkérték a Soroksári útról.
Hímzés terén is újult erőre kaptam, ráéreztem a minta ízére, így most már rendületlenül haladok Klaudia gyümölcsös terítőjével. Egy hátránya van a nagy anyagnak, nem igazán vonatra való hímzés, ezért csak otthon tudok bele öltögetni; előnye, hogy melegít hímzés közben, mert én ugye elég fázós vagyok.
És ma reggel belekezdtem egy újabb szerelemhímzésbe, mert ugye közeleg a karácsony, imádom a tündéreket és szükségem volt valami újra, ami az enyém lesz. A szerelem tárgyához Rita segített hozzá, nem is győzök elég hálás lenni neki, hogy van neki ez a kézimunkaboltja, bár időnként túlságosan nagy a csábítás és a kísértés, aminek nem sikerül ellenállni.

Ő készülődik a kulisszák mögött:


És végül, de nem utolsó sorban izomlázam van... régen éreztem ilyet, és nem is igazán tartom indokoltnak, de mégis. Tegnap hosszú-hosszú hónapok után rászántuk magunkat egy jógázásra, mégpedig egy Szilvi által vezényelt órát csináltunk végig, a hanganyagot mp3-ban örökítette meg az egyik órán. Nagyon jól esett a lelkemnek és a testemnek is a mozgás, na meg a meditáció, nagyon kellett már! Jó lenne visszaszokni és néhány ismétlő óra után már magunk is tudnánk gyakorlatsorokat válogatni egy-egy esti jógázáshoz, amihez éppen kedvünk van. A polyfoam katasztrófa egy másfél órás gyakorláshoz, kénytelen leszünk jógaszőnyeget beszerezni és akkor talán a motiváció is egy impulzussal több lesz. :)

2009. október 8., csütörtök

Vannak még rendes vasutasok

Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyesmit fogok írni, de tényleg léteznek még rendes vasutasok, akik fütyülnek a szakszervezet és a kormány hülyeségeire és becsületesen végzik a munkájukat.
Tegnap írtam ugye, hogy ott felejtettem a kötött kabátomat a vonaton és mire ez eszembe jutott, az szépen kihúzott az állomásról. Rögtön szóltam a bakternak, mert végre megint van ilyenünk Fóton, aki szólt a veresieknek, mivel nem volt humorom még 20 percet ott dekkolni, mondtam, hogy holnap reggel rákérdezek, mert úgyis naponta 2x erre járok. Így is tettem, ma reggel bekopogtam érdeklődni és alig akartam hinni a szememnek, de visszahozták Fótra a pulcsimat! :)))) Valószínűleg a kalauz jóindulatának köszönhetem, hogy nem kellett ma délután Veresre zarándokolnom érte. Hurrá!

Ma pedig a Mosselenbe megyünk munkaebédre, még szerencse, hogy kezdek éhes lenni, mert annyira jól tudnak ott főzni. :-)

Sokkal jobb nap ez a mai a tegnapihoz képest, csak az anyukámmal kellene még beszélni, muszáj túltenni magam azon, hogy folyton az elvárásainak akarok megfelelni még mindig. Ja és időben kell tudatnom velük, hogy egy darabig nem tervezem a látogatást, mert nagyon összesűrűsödtek a napjaink. Valószínűleg nehezen fogja az elején viselni, de jobb lesz, ha hozzászokik.

2009. október 7., szerda

Traveling Woman (1)

És végül, de nem utolsó sorban következzen a kendőm, amit mostanában kötögetek (szegény esőcseppeset félretettem, mert nagyon szörnyű néhány sora a mintának és folyton elrontom, de azért majd az is elkészül egyszer... már csak 5x kell ismételnem az A chartot).

Sajnos már olyan méreteket ölt, hogy nem lehet rendesen kifeszítve fotózni, de majd blokkolás után az is meglesz, vagy ha lefejtettem a tűről. El sem hiszem, hogy hamarosan lesz egy saját készítésű kendőm. :-) Nagyon szeretem kötni, mert a fonal is olyan jó puha és színeit is szeretem, ráadásul nincs benne középszem, mióta a csipkerészt elértem, ez az egyik legjobb benne.




A zöld fonal egy hajszál híjján kevés lett, csak egy icipici maradt belőle, a vajszín pedig már biztos, hogy kevés lesz, mert az első sor minta egyedül megevett 15 grammot az 50-ből. Tehát azt még szereznem kell valamikor a közeljövőben.

Négy évszak

Ezzel a kis képecskével még péntek este elkészültem és sokkal jobb lett volna napsütésben fotózni, de nem győztem kivárni, majd ha keretbe kerül. Nagyon szerettem hímezni... bevallom kicsit nehéz lesz tőle megválni, de azt hiszem, jó helyre fog kerülni.

Minta: Bent Creek - The Seasons Chart
Anyag: 16ct rusztikus aida
Fonalak: DMC

Foltvarrás az ősz jegyében

Szomaton ugye falevél mintát varrtunk a tanfolyamon, amit még azóta sem sikerült befejeznem, de nem mondanám, hogy valami sok időt töltöttem itthon azóta, szóval nem is igen volt rá esélyem. Egyszer azért ő is biztosan készen lesz, addig is itt egy fotó a félkész állapotról:


Picit még fazonírozni kell, de azt hiszem, végül jól fog majd mutatni, ha teljesen elkészül... az őszhöz pedig csak annyi köze lesz, hogy falevelet mintáznak a blokkok, viszont nekem így is nagyon tetszik.

Barátságtakaró útra készen

Ugyan világosban nem sikerült hazaérnem, ellenben ügyesen a vonaton hagytam a kötött kabátkámat... ha szerencsém van, Veresen leadta a kalauz az állomáson. Holnap kiderül, mert nem volt hangulatom 20 percig ácsorogni a váróban, hogy erre fény derüljön, ti. ennyi idő kell a vonatnak Fót és Veresegyháza között.

A lényeg viszont, hogy készítettem képeket, nem valami fényesek, mert ugye lámpafényben készültek, de azért még tűrhető darabok. Elsőként a barátságtakarót mutatom, mivel megérkezett Cilától a blokk, így össze tudtam varrni az enyémmel, most így néz ki:


Holnap postára is adom Silerikának. És csak csendben jegyzem meg, nagyon tetszik ez a gitár, még a férjem is megdicsérte teljesen magától! Szóval Cila ha olvasol, ez elég nagy elismerés ám. :-)))))


Fogorvos - negyedik felvonás

Tegnap voltam 4. alkalommal a fogorvosnál, mit ne mondjak, az ellenségemnek sem kívánom, pedig "csak" tömésről volt szó. Közel két órát csücsültem a székben tátott szájjal, ma reggel meg annyira alig bírtam kinyitni, hogy a joghurtomat megigyam. Kaptam 3 érzéstelenítőt, mire elzsibbadt az állkapcsom, de utána sem nagyon kímélte, ráadásul bónuszként a nyelvemet is felsértette, amit akkor nem éreztem persze, csak mikor hazaértem jött a meglepetés. Na és persze mondanom sem kell, hogy a hazaérés is inkább hazaesés volt, mert az esti vonatozástól megkímélendő Andrissal jöttem reggel és mentünk haza este, egész nap tiszta kómás voltam, ha nem lennék ilyen ideges a fogfúrás miatt, simán elaludtam volna a székben. Viszont, ha hihetetlenül nagy szerencsém van, már csak egyszer kell mennem jövő kedden, meg esetleg tömésigazításra pénteken, mert egyszerűen nem bírom rendesen összezárni a fogaimat annyi szétfeszítés után, és rendszeresen magas a tömés, mint most is. Megnyugtató lesz már ezen túllenni...

2009. október 6., kedd

Angel swap is

Legalább írok, ha már képeim nincsenek, mivel tegnap este szinte csak beestem az ágyba a hastánc óra után. Nem igazán bírom összeszedni magam az ominózus hétvége óta, úgy érzem, mintha jóanyám az összes energiámat leszívta volna és egyelőre nem sikerült feltöltődnöm, amit hozzáteszem a munkahelyem sem segít elő. A hastánc óra szokás szerint teljesen kikapcsolt, ennek azért örülök, hogy hetente másfél órára ki tudom zárni teljsen a külvilágot és közben még mozgok is. Ismét bővült a csapat, tegnap érkezett egy Móni nevű lány és rendkívül tanulékony, szerintem nem fog neki sokáig tartani behozni minket. Jövő héten talán már hárman leszünk és ezentúl szerdánként rázzuk majd a csípőnket. :-)

Na és az Angel Swap... az én párom nem igazán válaszolt eddig leveleimre és a blogja alapján elég nehéz eldönteni, minek is örülne igazán. Remélem, tetszenek neki a most bemutatott projektek, mert ezek közül készítek el majd néhányat hamarosn, mert a határidő vészesen közeleg, október 30-ig postára kell adni a meglepetéseket. Már ez is valami, hogy kiválasztottam, mit is szeretnék megvalósítani.

Pénteken megérkezett a barátságtakaró blokkja Cilától, holnap igyekszem is összevarrni, majd megyek vele a postára, hogy mihamarabb Silerikához érjen. Sajnálom, hogy a közös varrás nem valósult meg, hátha legközelebb sikerül megszervezni.

2009. október 5., hétfő

Szüret, foltvarrás, miegymás

Tulajdonképpen igazgatási rendszertervet kellene olvasgatnom, de nem mondanám, hogy hangulatom van hozzá a reggeli szeánsz után. Mert ez az értekezlet általában csak arról szól, hogy mit csinál valaki rosszul és kapja érte a kiabálást, amit az idegeim igencsak nehezen viselnek így kora hétfő reggel. Most hirtelen két projekt is a nyakamba szakadt, segítségre persze nem igen számíthatok, és mellette még végezzem a napi feladataimat is, ez egy kissé meghaladja a képességeimet.

De nem erről szerettem volna írni, mert ez így vagy úgy megoldódik idővel, hanem a hétvége történésieről. Pénteken a fogorvossal kezdtem, hihetetlenül gyorsan dolgozott, ennek eredményeképpen kész a felső fogsorom, szuvasodás mentes, csak a tömésen kell még egy kicsit igazítani, mert mégis magasabb lett a kelleténél. Délután beugrottam Dorához, vittem neki mindenféle szalagokat, meg megnéztem az "örökbefogadott fiamat" is, hogy viseli magát a műtét után. Botond ugyanis engem is anyának szólít, jó tudom, könnyebb kimondani, mint az Anitát, de azt is tudja. Aztán felkerestem Dunakeszin a hobbiboltot, mert kifogyott a hobbiragasztó és ragazstópisztolyba való rúd is (az már csak otthon jutott eszembe, hogy a vékonyabból magamnak is vehettem volna, de hát így jár, aki nem gondolkozik) és ha már arra jártam, bementem a cukrászdába is és vettem két szelet sütit. Finom volt mindkettő, tehát a mákos-áfonyás és a tejszínes-epres szeletet csak ajánlani tudom mindenkinek. Volt még többféle torta is, meg jó sok féle fagyi is, de ahhoz már hűvös volt picit. És hogy a hobbiboltról is írjak, időnként megéri felkerekedni és átmenni Dunakeszire, mert a fótihoz képest hatalmas a választék és nekem az eladó hölgy is szimpatikusabb volt, ráadásul rövidárut is tartanak.
Vacsi után indultam útnak, így otthon még maradt annyi energiám, hogy a faleveleket felvarrjam az őszi fára és ezzel befejezzem a BC évszakokat. Kép természetesen később, mint a többi esetben is, mert a fotózáshoz nem füllött a fogam. :( Szerintem nagyon jól sikerült a kis kép, hátha a leenedő tualjdonosok is ezen a véleményen lesznek karácsonykor.
Szombat délelőtt picit rendbe szedtük a lakást, a kupisarkaim számát egyre csökkentettem, majd kiszabtam a levélmintához szükséges anyagokat. Azt hittem, gyoran megleszek vele, de azért eltartott vagy egy jó háromnegyed órát, mire mindennel meglettem, hogy az órán már csak varrni kelljen. A tanfolyamon ismét jó kis hangulat volt, jókat beszélgettünk a lányokkal varrás közben, aztán csak úgy szebbnél-szebb őszi levelek kerültek ki a kezeink közül. Én csak a négy kis négyzet összevarrásáig jutottam, még méretre kell őket igazítani, aztán jöhet az összevarrás, tűzés és a beszegés. Hazafelé menet gyorsan a helyét is kitaláltam, felszögelem falvédőnek az irodában, jól fog mutatni ez az újabb színfolt a falon.

A tanfolyam után Dorottyához igyekeztem (volna), hogy végre átadjam neki az RR kendőt így jócskán a továbbküldési határidő után, meg beszélgessünk is egy kicsit, mert ugyan közel lakunk, de mégis ritkán találkozunk. Az Árpád-hídtól Vácrátótig 1 óra 5 perc alatt sikerült eljutnom némi telefonos segítséget is igénybe véve, ugyanis balesettől kezdve az útfelújításig mindennel találkoztam aznap délután. De végül csak megérkeztem, Dorottya nem úszta meg a látogatásomat. ;))) Javarészt hímzésről, meg kötésről meg varrásról volt szó, a maradékot majd bepótoljuk legközelebb. A panna cotta viszont isteni volt! Nekem legalábbis nagyon ízlett, még ha nem is így kellene eredetileg kinéznie, valószínűleg a zselé nem bírta a gyorsított eljárást. :) Megtudtam, hogy Misike tőlünk csak pár utcányira lakik, most már kezdek félni, mert mi lesz, ha felénk jár és pont akkor lesz megint dühös? A lényeg viszont, hogy mi jól éreztük magunkat, tehát az ismétlés szükséges. :)))) A hazajutásom legalább olyan körülményesre sikerült, mint az odaút, de még így is 25 perc alatt hazaértem.

Nem valami nyugodt éjszaka következett, mert édesanyám különböző színjátékai miatt egyikünknek sem volt kedve szüretelni indulni vasránap hajnali hétkor. Nem is indultunk el, csak fél nyolc körül, Andris megint hősiesen vállalta a vezetést oda-vissza, én meg kötögettem a kendőmet. Icipici gombóc maradt a zöldből, nagyon örültem, hogy elég lett és most már vidáman az A chartot kötögetem a vajszínű fonallal folytatvan. A minta viszonylag egyszerű, bár az én humános beállítottságú agyam csak egy sort képes megjegyezni belőle, ennek ellenére nagyon szeretem kötni. Majd lesz erről is kép idővel, akkor talán már a mintából is fog látszani valami.
Hogy az élet ne legyen olyan egyszerű, anyáék tettek még bele néhány csavart, de aztán csak sikerült kiérnük a szőlőbe és megkezdeni a szüretet. Mivel nem a legelején érkeztünk, így nem kaptunk saját sort, csak valahová beálltunk segíteni, és mivel elég sokan voltunk, általában két végéről fogyott egy sor. Fél kettő felé már az egésszel végeztünk, fél négyre meg már a darálás is megvolt az ebéddel együtt. Szóval tényleg hiányzotunk volna, ha nem megyünk... de lehetett volna úgy is szervezni az egészet, hogy esetleg mi is jókedvvel érkezzünk, ne gyomorideggel. Mert alapvetően semmi bajunk a szürettel, csak a tálalással, hogy márpedig kötelező részt vennünk, ha cigánygyerekek potyognak az égből is, mert nekem ez kötelességem, hálából, hogy felneveltek. Nekem erről picit más a véleményem, amit itt most nem fejtenék ki, mert végül is megoldódott a kérdés, csak fáj, hogy ehhez valakinek rossz szájíze kell, hogy maradjon.

Este hullafáradtan dőltünk agyba mindketten és nagyon-nagyon hamar reggel lett... ráadásul héftő reggel.

2009. október 4., vasárnap

Címszavakban

Tegnap varrtam szépeket, voltam Dorottyánál, ma megjártuk Szentistvánbaksát oda-vissza, szüretet túléltük, hulla vagyok. Jelenleg kb. 4-5 sorra vagyok kalibrálva a két óra alatt a travelling woman kendőmön, de már megkezdtem az A chartot.
Holnap írok bővebben.

2009. október 2., péntek

Megint fogak

Ma voltam harmadszor a doktor úrnál, már kezdem egészen megszokni a szadizást, főleg, hogy tényleg úgy adja be az érzéstelenítőt, hogy utána nem érzek semmit a fúrásból. Több jó hírrel is megörvendeztetett, egyrészt megmenekültem egy gyökérkezeléstől, mert ki tudta rendesen tisztínai az űrt, másrészt mégis sikerült két fogat betömnei, így a felső fogsorom már teljesen rendben van. :)

Jövő héten folyt. köv. az alsóval, ami egy kicsit keményebb dió lesz, de arra koncentrálok, hogy ott is megúszom a tömésekkel.

2009. október 1., csütörtök

Itt az ősz

Itt az ősz, és nem elégedtem meg azzal, hogy az évszakoknak már az őszi mintárészét hímzem, úgy gondoltam, kapjon a blogom is őszi ruhát. :-)

Nagyon megkedveltem ezt a sablont, rengeteg lehetőség van benne, amit igyekszem ki is használni.