2009. augusztus 6., csütörtök

Lekváros csigabiga

Tegnap este sütöttem, ritkán szokott velem előfordulni, de néha megesik, hogy este 7 és 8 között elkezdek sütit sütni. Most az ihlet onnan jött, hogy Anris tortát/süteményt óhajtott, én meg kitaláltam, milyen egyszerű lenne egy lekváros piskótatekercset kreálni... arról nem is beszélve, hogy ezer éve nem ettem hasonlót, az új sütőmben (3 éves) meg nem is tudom, sütöttem-e már piskótát. Az alapprobléma gyökere onnan származik, hogy anyukámnál sosem tudtam piskótát sütni, folyton összesett szegény szerencsétlen, én meg jól elkeserdtem, hogy még erre sem vagyok képes... aztán egyszer csak rájöttem, hogy a piskóta azért esik össze, mert én folyton nyitogatom a sütő ajtaját, ez meg nem igazán használta neki. Azóta viszont van szép és új sütőnk, amiben van beépített világítás, na meg légkeverés is, arról meg nem is beszélve, hogy van kinek sütni. :-) Bár meg kell hagyni, hogy egy tepsi sütemény kettőnkre azért igencsak szép adag...

Tehát nekiálltam és kipróbáltam a légkeveréses piskótasütést, ennek legnehezebb pillanata a tojások átválogatása volt, mert egyik-másik már régóta ott csücsült a hűtőszekrényben. Nos igen, van, amikor egy hét alatt elfogyasztjuk a 10 tojást, máskor hetekig nem fogy egy darab sem, a fenti válogatásból pedig kiderül, hogy ez most nem a tojászabáló időszak volt.
Szóval a kiválogatott tojások fehérjéből percek alatt kemény hab lett, aztán megédesedett és be is sárgult, végül pedig a lisztet is finoman elkevertem benne és már ment is a sütőbe úgy 25 percre kb. 160 fokon. Mikor kisült már csak a feltekerés miatt izgultam, mert még sosem csináltam ilyet, a tésztát előtte jól belekvároztam, ennek egy jelentős része végül a konyharuhán kötött ki, de azért maradt a piskótában is, de sikert arattam, mert nem tört el a piskótalap! Ezért most büszke vagyok magamra, reggel jól fel is szeleteltem és most egy dobozban várják, hogy elfogyasszuk őket.

A kép szokás szerint jön későn, remélem, még lesz mit lefotóznom mire hazamegyek... a recept pedig így hangzik.

Hozzávalók:

6 tojás,
12 dkg cukor,
12 dkg liszt,
kevés zsíradék a tepsi kikenéséhez.

A tojásokat szétválasztom és a fehérjéből egy csipet sóval kemény habot verek, amibe aztán beleszórom a cukrot és tovább keverem, amíg felolvad, aztán jöhetnek bele egyenként a tojássárgák, végül pedig óvatos mozdulatokkal beleforgatom a lisztet. Amikor ez is megvan, a kikent lisztezett tepsibe öntöm a tésztát és kb. 25 percre a 165 fokos légkeveresés sütőbe teszem (én a sütisütő funkciót használom, nem tudom, mi más benne, de tényleg jót tesz a sütiknek).
A kész piskótát egy konyharuhára borítottam, jól megkentem a tetejét baracklekvárral és a konyharuha segítségével feltekertem, majd hagytam reggelig hűlni, aztán szeleteltem.

4 gondolat:

Tündérke írta...

Hm, biztos fincsi lett :-)

Este 7-8 között, az semmi :-) Két hete vendégek jöttek szombaton, és nem akartam, hogy Anna segítsen (=több idő, nagyobb rumli), úgyhogy este fél10 és éjfél között sütöttem részeg barát sütit és két tepsi sajtos rudat :-))

Én a piskótatekercset úgy szoktam csinálni, hogy először üresen tekerem fel a konyharuhára, majd amikor langyos, kitekerem és vissza. Amikor már kihűlt, akkor kenem meg lekvárral.

Anita írta...

Tényleg finom lett, alig maradt pár szelet ma reggelre...

Gondolkoztam én is azon, hogy először csak üresen feltekerem, de akkor még meg kellett volna várni, hogy valamennyire kihűljön, ehhez meg már nem volt kedvem. Így maradt a lekváros tekerés elsőre, és annyira azért nem vészes a konyharuha állapota. :-)))

Na igen, az apróságok alaposan átszervezik az ember életét, de ez így van rendjén. :-)

Judit írta...

jol hangzik!! megyek is keresek vmi edesseget v sutunk mi is vmit ;)

KHE-Eszter írta...

Szia! Egy jó ötlet - én is úgy kaptam és bevált - hogy a piskótát nedves (nem vizes) konyharuhába csavarom. Aztán azonnal ki és már lehet is kenni és vissza csavarni. És nem kell megvárni amíg kihűl. :-)
Eszter