2009. május 26., kedd

Helyzetjelentés

Nem mondanám, hogy mostanában túlzásba viszem a blogolást, de lehet, hogy így is van ez jól, most nem ennek van itt az ideje. :-) Mivel a kedvenc kolléganőm átkerült az elnöki titkárságra és közben ezer anyag lezárását rám hagyományozta az iktatási rendszerben, nem unatkoztam az elmúlt néhány napban. Pedig azt sem tudom, kellene-e csinálnom egyáltalán, mert erre vonatkozó pontos utasítást senkitől nem kaptam, csak találgat itt mindenki, hogy minek hogyan kellene lennie. Én meg egy őrült vagyok, hogy ennyire becsületesen végzem a munkámat és többet is magamra vállalok, mint amennyit tényleg kellene.

Hímzésiem haladnak, csak lusta vagyok fényképezni meg keretezni, pedig elkészült a pipacsom, már rég itt díszeleghetne a hármas sorozat záró tagjaként az irodámban a falon, ha venném a fáradtságot és beletenném a neki szánt keretbe. Na talán majd ma este. A hétvégén elkészültem egy újabb szöszenettel is, LHN minta volt, selyemfonallal hímzetem és imádtam! Fotóalbum borítót akartam belőle először készíteni, de nincs hozzá szívem, úgyhogy ő is keretet fog kapni, Andris is támogatja az ötletet. :-) Kép róla szándékosan később, egy hét múlva, mert nálunk minden nagy esemény június 2-ra esik. Közben a vonaton folytatom a Mary Poppins-t, még vagy 20-30 x és készen van az első mintaívem. Most egészen tetszik az 1x1 szálas hímzés a cashelen, holott tavaly ősszel eleinte majd gutaütést kaptam tőle. A Sárkány SAL-al is haladgatok, azt hiszem, a DMC részét kivégeztem, most a Kreinikeken van a sor, egyelőre két szállal, de a felirat az utolsó ilyen, a többi 1 szállal kerül majd a vászonra. A világos kontúrt kibontottam a kezénél, mert nagyon nem tetszett, azt majd még pótolnom kell.
Lennének megrendeléseim, de nem is tudom, mit mondjak, mert büszkeséggel és jó érzéssel tölt el, hogy értékelik a munkámat, másrészt viszont annyi de annyi saját tervem is van... Az egyik lány a Trick or Treat Fairy-re pályázik, mindenképpen az kell neki, annyira beleszeretett, mikor mutattam a múlt héten hastánc után. Ha meg tudnánk egyezni egy leegyszerűsített verzióban, és nem szab határidőt, lehet, hogy meg tudunk egyezni. A kolléganőm is felkért, hímezzek neki valamit a szobájába, most hogy elment a Klári és átrendezte az egészet. Ebből meg lehet, hogy egy BC kép lesz, amivel hipp-hopp kész is vagyok és jól is mutat, neki viszont egyáltalán nem sietős.

Bedöglött a szivattyúnk, meg a karácsonyra kapott gőzölős felmosónk is, lassan két hete nézegetik a szervízben mind a kettőt, csere darabot persze nem adtak, úgyhogy mi is csak nézegetjük a füvünket, amint lassan-lassan kihal eső és víznyomás híjján. A takarítást azért megoldjuk, de itt is igaz, hogy könnyű a jót megszokni... a kis vacak felmosóval közel sem tudok olyan tisztára felmosni, mint az a masina a gőzzel. Vettünk új porszívót is, szív mint az őrült, 2000W a maximuma. Már vagy 2 éve kinéztük, de dupla ennyit nem akartunk adni érte, most viszont sikerült elcsípni egy outletben viszonylag tűrhető áron. Porzsák nélküli és összetömöríti a port egy kis labdaccsá, ha minden igaz. Mivel részben ajándék, ezért csak a hétvégén fogjuk megkapni, még nem próbáltuk ki, de már nagyon várom, mert a mosatni egy kataszrófa: alig szív akkor is, ha maximumon van, hiába ürítjük ki a porzsákot és meglehetősen büdös van után a lakásban, tehát semmiképpen nem emlékeztet arra, hogy takarítottunk volna.

Tegnap egyedül voltam hastáncolni, mármint nem csak Dóri nem tudott jönni, hanem az egész bandából én voltam egyedül, úgyhogy kívánságműsor volt az egész óra. Könnyedre vettük így a figurát, aminek nagyon örültem, mert női mivoltom egyáltalán nem kívánta a túlzásba vitt rázogatást. Azért nem maradt ki a csípőrázogatás sem, most már egész jól megy az elöl meg a hátul ejtés is, a vállmozgatást is egész jól sikerült begyakorolni és két új eszközzel is megismerkedtem. Botoztunk, ami tulajdonképpen egy nagyon könnyű sétapálra, amit pörgetni kell a kezünkben, meg mécseseztünk, ami nagyon tetszett, bár sötétben mutat igazán jól, meg ha sokan csináljuk egyszerre, de nekem tetszett. És kivételesen szoknyában mentem, valahogy egészen más érzés volt. :-)

A hétvége elég sűrű volt, de jól sikerült. Délelőtt Dórinál voltam, mert olyan ritkán látjuk egymást. ;) Előtte reggel gyorsan bevásároltam a hétvégi sütögetéshez, meg a bodzaszörphöz, aminek szombaton másodjára futottam neki, mert az elsőt nem szűrtük le idejében, és elkezdett erjedni. Kicsit hímzést nézegettünk, dumáltunk, Botonddal rajzoltunk (ő színezett én meg betűket szerkesztettem a hímzéshez), aztán összefutottunk Dorottyával, akinek négyszer nem válaszoltam a hívására... így utólag is bocsánatot kérek, nem valami hangosan csöngött a táskámban. Szerencsére eszébe jutott, hogy Dórit felhívja, nem vagyok-e ott. Aztán már nem sokáig maradtunk, sem én, sem Dorottya, mert ő ment Ágnesért, én meg mentem az anyósomékhoz ebédelni, aztán meg bevásárló körútra. Mit ne mondjak, jól sikerült, pedig én egyáltalán nem akartam venni semmit... ehhez képest gazdagabb lettem két nadrággal, két ruhával, két felsővel és egy szandállal, anyósom és apósom pedig nem talált magának semmit. Frissült egy kicsit a nyári ruhatáram, de nőtt a vasalnivaló dolgok száma is ezzel egyenes arányban, aminek már kevésbé örülök.
Vasárnap a túrás pajtásokat vártuk kerti sütögetésre, a fele csapat el is jött, így voltunk összesen négyen, mert Dóra és barátja mindig valami nevetséges indokot talál ki, hogy miért nem érnek rá éppen. Most strandolni vágytak a lelkeim, csak éppen a vasárnapi időjárás nem nagyon kedvezett nekik, de ők hederítettek erre és nem gondolták meg magukat; mi viszont jót szórakoztunk így nélkülük is. :-) Andrisnak már nagyon megy a tűzrakás, a hússütés, meg minden, nekem csak elő kell készítenem a hozzávalókat, ami azért szintén jó kis feladat. Megsütöttem a Ritánál kóstolt fincsi meggyes-csokis muffint, pillantok alatt el is tűnt mind a 12 darab, és persze az epres koktél sem maradhatott ki délután.

A főnököm elengedett szabadságra, így péntektől egészen jövő hét végéig otthon 'lógatjuk a lábunkat' Andrissal. Pénteken megkezdem az előkészületeket az V. Sárkánytalira, már nagyon várom, hogy jöjjenek a lányok! Vasárnap egy kis romeltakarítás, aztán készülök a szülinapi-névnapi zsúrra, jön az összes közeli rokon, ha jól számoltam 15-en leszünk... nem lesz valami gyalog-galopp. De örülök, amikor így összejön a család. Addig viszont végeznem kell még jó néhány dologgal itt bent, várnak rám a táblázatok.

0 gondolat: