2009. május 13., szerda

Elkerülhetetlenül...

Nagyon úgy néz ki, hogy elkerülhetetlenül utazom Prágába, ráadásul kocsival, csak hogy spóroljunk a cégnek. Jó vicc! Mert a főnököm mindenáron menni akar, és mindenáron autóval, mert már 6 óra alatt oda lehet érni, de jó... csak azt nem értem, én miért nem tudok ezért ennyire lelkesedni. Már előre rosszul vagyok ettől az egésztől, hogy idegességében folyton az én székem lábát rugdussa, réges-régen szemüveget kellene viselnie, de hiúsából nem teszi, és szent meggyőződése, hogy városnéző túrára megyünk. Prága biztosan egy gyönyörű város, de én inkább a férjemmel szeretnék az utcáin andalogni, mint a főnökömmel, aki alapvetően egy rendes ember, csak a hideg fut végig a hátamon, ha belegondolok, hogy három és fél napig össze leszünk zárva. Mert itt az irodában csak akkor látjuk egymást, amikor dolgunk van egymással, de ott nem lesz semmiféle kibúvó. Remekül tudok szenvedni, sokat tanultam ám Bellától az elmúlt néhány napban, amíg elolvastam az Újholdat. :-) Bár meg kell jegyezzem, eddig sem voltam tehetségtelen a témában... Jójó tudom, ápolni kell a nemzetközi kapcsolatokat, de miért kell feltétlenül kocsival menni Prágába???? Mellesleg a cégvezetés nem igazán támogatja a mi területünkön ezeket a kiutazásokat, akkor meg a nyavajának erőltetjük ennyire? A tavalyi jövedelemem 6,4%-a külföldi kiküldetésekből származik, többet utazok, mint egy nagykövet, még így is, hogy megúsztem egy múlt heti brüsszeli kirándulást. Jobb szeretnék itthon maradni és azon a héten szabadságra menni, ami egyébként is esedékes már, nagyon vágyom a júniusi kikapcsolódásra.
Az irodám pedig hamarosan maga lesz a pokol, legalábbis ami a hőmérsékletet illeti, már hétfőn is elviselhetetlenül meleg volt, és hol van még a nyár?! A központi szellőzőrendszernek nevezett valami most is csak fűteni képes, végül is így elég gazdaságos az üzemeltetése, ha azt vesszük.

Egyébként jól vagyok! :-)))) Megint elolvastam egy jó vastag könyvet (korábban ilyen hosszúba eszembe sem jutott belekezdeni), igyekszem befejezni a biscornumat, már folyamatban van a hátoldal mintája, holnap Kiss Ádámot nézünk élőben, a hétvégén pedig visszaülök a varrógéphez és befejezem a PIF ajándékokat végre. Szorgosan járunk Dórival hastáncolni, még így a harmadik alkalom után is nagyon tetszik és igyekszem elképzelni, hogy idővel én is képes leszek sokkalta lágyabb kézmozdulatokra.

12 gondolat:

Dora írta...

Oh, szegény. Prága. De jó neked :-D
Én is szenvedek mostanában, mint Bella :-D bár én az elmúlt életemben is viselkedtem néha elég Bellásan. Na nem az esek-kelekre gondolok.

Barbi írta...

Hát, igen! Prága gyönyörű, de én sem a főnökömmel mennék...

Anita írta...

Ááá nekem nem kell az előző életemig visszamennem. Tegnap este eszméltem rá, hogy pont ugyanezt csináltam a főiskola alatt, mikor Tamás szakított velem. Menekültem a szakdolgozatba, meg majdnem Peti karjaiba, még szerencse, hogy nem én voltam a női ideálja. :-))) Na ezt majd kitárgyalhatjuk egyszer...

Barbi, pedig milyen jó lenne, ha valaki megkérdezné, hogy kivel szeretnék menni. :-)

Dora írta...

Majd ha a 3. részt is olvastad, akkor beszéljük meg az én sztorimat, és hogy miben hasonlitok Bellára ;)

Anita írta...

Most kezdek arra hajlani, hogy angolul olvassam, mert ez a magyar fordítás elég csapnivaló sok helyen... neked megvan?

Zsófi írta...

Tudom, más dolog főnökkel menni... de azért ha az utazásaidról olvasok, mindig kedvem támad csomagolni, és vágyakozm, hogy majd egyszer soká...

Dóra írta...

Prága csodás! Bár én sem a főnökömmel néztem meg (bár az enyimek eddig mind nők voltak)... Ajánlom a prágai sörözőket vegyétek útba a főnökkel, aztán ő végigaludhatja a kiküldetést te meg úgy rendezed a dolgaid, ahogy csak szeretnéd.

Anita írta...

Hát igen, főnökkel nem az igazi, de majd csak túlélem, hátha a város szépsége feledteti velem ezeket a negatív tényezőket. :-)
Dóra, a sörözés nem biztos, hogy jó ötlet, mert én ugyan nem kedvelem, de ha tényleg együtt megyünk és kocsival, akkor teljesen meg vagyunk lőve, mert én nem vezethetem a céges autót... Bár arra két délutánra megfontolandó a dolog, amikor nem kell még haza indulnunk. :)

dviki írta...

Én pedig csak irigykedve olvasom, hogy te már mennyi helyen jártál (még akkor is, ha munkaügyben)! Egy kezemen meg tudom számolni hányszor voltam külföldön és még marad is szabad ujjam! ;) A repüléstől pedig nagyon félek (ill. nem is attól, hanem, hogy lezuhan és nekem akkor annyi ;) ), de olyan szívesen kipróbálnám egyszer az életben! :)))

Anita írta...

Nálam a jóból is megárt a sok esete forog fenn ezekkel a kötelező utazásokkal kapcsolatban.
A repülés meg olyan dolog, amit vagy szeret az ember, vagy nem, vagy nagyon fél tőle, ha már egyszer próbálta. Hát én a nem szeretem csoportba tartozom, de persze sokszor nincs választási lehetőségem.

Dorottya írta...

Mindenkinek az a nem jó ami van.... Szívesen cserélnék veled, bár a főnökömmel való utazás nem lenne a sikerlistán.... én bezzeg még az irodámból sem tehetem ki a lábam.... hiába dolgozok szép helyen, a kertből csak az aszfaltos utat látom. Utoljára veled sétálgattam....

Anita írta...

Nekem is pont ez jutott eszembe, hogy mindig az nem jó, ami éppen van, pedig ha ezzel megbarátkoznánk, akkor akár még boldogok is lehetnénk. Az indiánok bezzeg az őserdő közepén kunyhókban is nagyon jól megvannak. :-)
És még ahhoz a sétához is szabit kellett kivenned...