2009. március 12., csütörtök

Még mindig keresem...

Azt a bizonyos arany középutat, szóval akik várták a választ, jelzem, még keresem. :-))) Sőt, most egyre rosszabb a helyzet, ugyanis a férjem, ahelyett, hogy megcsinálna egy-két apróságot otthon, semmihez sincs kedve és ennek is én vagyok az okozója természetesen, mert én úgy állok hozzá, hogy neki is elmegy tőle a kedve. Ez csak természetes azért, hogy amikor este nyolckor hazaérek nekiállok mosni, főzni és takarítani, végül is megtehetném, csak nem tudom mit szólna hozzá, ha csak tízkor kerülnék ágyba és addig zajongnék, amikor ő meg már aludna... ha ebből valami értelmes fog kikerekdni, akkor megeszem a nemlétező kalapomat. Miből gondolja vajon, hogy engem nem zavar, hogy minden szanaszét hever a lakásban, lassan minden ruha mosásra vagy éppen vasalásra vár, a szekrényekre meg már simán lehet valami maradandót alkotni, a növénykéim meg a szomjhalál közelében járnak a kaktuszok kivételével. De hát biztosan bennem van a hiba, túl sokat várok el tőle, mert amúgy teljesen kipihenten érkezem haza másfél órával később a munkából és alig várom, hogy nekieshessek a házimunkának vagy bármi ilyesmi. Elegem van az összes elektoromos készülékből is, de leginkább a számítógépből, mert az mindig be van kapcsolva, ha kell, hanem. (persze én is többet ülök a monitor előtt a kelleténél, de érzésem szerint kevésbé vagyok odaszögezve, mint a család férfi tagja)
Ezek után meg persze nekem van lelkiismeret-furdalásom, hogy a hét öt munkanapjából kb. másfél délután töltök otthon, mert épp fodrászhoz/kozmetikushoz/barátnőhöz/keretezőhöz/tornázni/jógzni/stb. mentem, ő meg otthon van egyedül. Nem tehetek róla, hogy nincs akkora társaságra igénye, mint nekem, nekem szükségem van a társaságra, meg hogy egy kicsit adjak magamra, még ha ez nem is mindig látszik. :-) De ezzel nem is lenne gond, ő olyan, én meg ilyen vagyok, de miért kell a szememre vetni, hogy engem abszolót hidegen hagy a házimunka? És hol van az kőbe vésve, hogy csak én csinálhatom, hogy mindig mindenre szépen meg kell kérnem? Könyörgöm felnőtt emberek vagyunk, vagy mégsem?! Szóval most nem kicsit vagyok zaklatott, mert úgy érzem, soha semmi nem jó, amit csinálok.... tudom jól, hogy nem telefontéma, de ha egyszer nem tudok vele máskor két mondatnál többet váltani, mert mire hazaérek ő már ágyban van, vagy jó esetben még csak a zuhany alatt. Persze, amikor rákérdezek, mégis mit kellene csinálnom, arra nem kapok kézzel fogható választ. Talán mégsem kellett volna férjhez mennem, és akkor tényleg csak magamat okolhatnám a körülöttem levő kuplerájért...

12 gondolat:

Névtelen írta...

Látom kezdenek eloszlani a rózsaszín felhők. Üljetek le gyorsan megbeszélni, nehogy eldurvuljanak a dolgok, mint nálunk... Nálunk ugyanez az alapprobléma, mármint az eltérő elvárások, és a különböző életritmus...

Anita írta...

Áááá a rózsaszín felhőket már anya eloszlatta, amikor igyekezett minden erejével szétrombolni a házasságunkat.
Az viszont tényleg igaz, hogy ezt sürgősen ki kell tárgyalnunk, mert aztán megnézhetjük magunkat. Remélem, addigra lesz véleménye is néhány dologról, mert sokszor az én álláspontom áll szemben a hallgatással. Minden esetre kíváncsi leszek a végkimenetélére ennek az eszemcserének.

Dóra írta...

Anyám szerint a hosszú házasság titka az időeltolódás:-DD Ő túl korán fekszik le és jó korán is kel. Vele este nem lehet beszélni. Apukám későn fekszik le és reggel zombiként ébred, vele reggel nem lehet beszélni. Nap közben ugyanígy rohannak. Emlékszem, hogy talán általános iskolás lehettem, mikor tudatosult bennem, hogy cetliken élünk, mert nem volt idő, vagy megfelelő alkalom kérdezni és választ kapni, így az asztalon sórakoztak a cetlik kinek-kinek címezve. Mint kiderült, mikor egész kicsik voltunk, a szüleimnek üzenő füzete volt egymáshoz, mert a kórházban majdnemcsak műszakváltásban dolgoztak (éjszaka is), néha volt hogy több nap telt el úgy, hogy csak a füzetben érintkeztek és nem is találkoztak. Közben neveltek minket... Hm...

Szóval fontos az arany középút. Nálunk csak pár dolog csúszott át Viktor kezébe. Pl. bevásárlás, régebben virágöntözés, szemétlevitel, ja, és ki tud pakolni a mosogatógépből:-D De nem tudja hol a vasaló, még soha nem indította el a mosogatógépet, a mosógépet messzire kerüli. Régebben is mindig igyekeztünk haza egymáshoz, a torna, úszás, egyéb dolgainkat vagy reggel, vagy kora délután intéztük.

Bocsi, de egy kérdés felmerült bennem. Hány órát alszik az urad? 10-11 körül már nincs fenn? Nekünk 3 gyerek mellett az este marad, sőt néha az is csak vasalóval a kezemben. Néha hagyni kell szaladni a lakást, hogy a pároddal is foglalkozhass, épp csak egy kicsit kell beljebb pöccinteni a szarkupacokat, vagy letakarni, hogy ne lásd! Annyival lesz könnyebb a helyzet, ha gyerek lesz, hogy otthon várhatod majd Andrist, de akkor majd ő akar fél órát, hogy senki ne szóljon hozzá. Nem fogsz tornázni járni, a jógáról is majd csak a meghímzett Aum jel emléke marad:-DD Ja, és ha "szerencséd" lesz, a kutya nem nyitja majd rád az ajtót, tehát élheted virtuális életed nap mint nap azért, hogy úgy érezd, fontos vagy még valakinek!

Szóval érdemes most megtalálni a megfelelő időbeosztást! De tök megértem, hogy az uradon kívül más társas érintkezésre is szükség van. Nem szoktatok benn Budapesten találkozni kettesben és ide-oda menni? Nekem ez hiányzik a legjobban. Még anno, rövid együtt járásunkkor mindig én végeztem előbb a Kórházban, aztán mentem Viktor melóhelyére, utána együtt sétáltunk a városban, fagyiztunk, beültünk kávézni, találkoztunk emberekkel, sétáltunk. Mindent megadnék azért, hogy ilyen napokat eltölthessek megint. Ritkán volt, hogy otthon vártam.

Jó hosszú lettem, bocsi!

Dóra írta...

Ja és ha megnyugtat. Már csináltam egy felmérést, lévén, három férfiegyeddel gyarapodott a család. A férfiak semminek nem tudják a helyét,mindent elővesznek és semmit sem raknak el. A szennyeskosarat még csak véletlenül sem nyitják ki. Minden rád fog maradni! Az a kérdés, hogy mindezt zúgolódva, vagy dohogva, vagy szolgalelkűen csinálod. Én néha kiakadok, néha kiabálok, aztán jött Júlia. Most egyensúlyban vagyok;) Ketten fizetjük a nyugalmat!

Névtelen írta...

"Nem fogsz tornázni járni, a jógáról is majd csak a meghímzett Aum jel emléke marad:-DD Ja, és ha "szerencséd" lesz, a kutya nem nyitja majd rád az ajtót, tehát élheted virtuális életed nap mint nap azért, hogy úgy érezd, fontos vagy még valakinek! "

Dóri ez most nagyon talált! minden betűje igaz....sajnos :(((

Timici írta...

Anita, bíztatni nem tudlak, de együttérzek.:D
Enyém férj a mosogatógépet pakolja be, mert szerinte azt én nem tudom, de ha nincs itthon akkor én csinálom azt is, sőt mindent. Mióta itt lakunk több mint egy éve, még a szemétkivitelen kívül semmi, de semmi házimunkát nem végzett. Mostanában legalább újra eljár bevásárolni, hogy ne kelljen a srácokat is magammal cipelnem, ez jó pont neki.:o)
De hát nekem könnyű én itthon vagyok a kicsivel, csakhogy így volt ez akkor is mikor 12-14órákat dolgoztam. Megváltoztatni egy embert nem lehet, de kompromisszumot mindenki tud kötni ha akar. Tegyük fel az 5napból csak 3at mész el és 2+hétvégén nem mész vagy együtt mentek. Amikor meg nem vagy otthon ő is bekapcsolhatja a mosógépet. Reggel bepakolod raksz rá egy post-itet, hogy mit nyomkodjon rajta és mikor hazajön, már csak be kell kapcsolnia. Teregetni még a 6éves fiam is tud, szóval azt is megoldhatja maga. Egy nevelési tanácsadó könyvben volt pl. az hogy hagyd hogy elfogyjon minden tiszta ruhája(mondjuk ezt nem árt hétvégére időzíteni:o))és vázold fel neki, hogy hogy lesz megint tiszta ruhája: pl. bedobja a szennyestartóba vagy netán a mosógépbe.
Az tény, hogy én is mindig le vagyok cseszve, hogy nem pakolom el a motyóim, csak azt nem veszi észre senki, hogy mindhárom pasim után én pakolok és mire a végére érek kezdhetem előről és én sosem kerülök képbe.
Igazad van, hogy jársz fodrászhoz, kozmetikushoz, szerintem ez a férjednek is fontos, hogy csinos legyél, a torna is azt szolgálja, jógázni meg együtt szoktatok nem. Barátnőzni pedig tényleg most tudsz igazán meg max. míg babát vársz, mert utána sokkal nehezebb kimozdulni.
Próbáljátok felosztani a feladatokat, lassan én is ott tartok hogy listát fogok írni a hét napjaira, hogy mikor mit kell csinálnom, mert mostanában szegény orchideáim is alig kapnak gondoskodást, pedig ők aztán a szívem csücskei virág fronton.:D Az meg tiszta sor, hogy TVt nézni, gép előtt ülni jobb, mint fúrni, faragni, javítani, pakolni, vasalni, stb. Hiába lakunk itt 15hónapja még mindig tiszta kupi a dolgozó, tele dobozokkal, mert semmi kedvem rápazarolni azt a kevés szabadidőmet, addig is hímzek inkább. Tudom hogy nem jól van ez így, de ha végre alszanak a srácok semmi kedvem a munka hősének lenni. Drukkolok, hogy ügyesen megbeszéld vele a dolgokat, jön a tavasz, lassan a kertben is ezer tennivaló lesz, azt meg úgyis együtt csináljátok majd, lehet közben beszélgetni;o)

CsacskaMacska írta...

Nálam hétköznapra esett amikor elfogyott a tiszta alsógatyó:-) Szólt, hogy nincs, erre én: az nem létezik:-) Pedig nincs, válaszolta, majd elment megkeresni a szennyesben őket:-) Megtalálta:-)Az összeset!!! Megjelent a háló ajtajában a két kezében lógtak a gatyók, és meg vadul röhögtem:-) Folytak a könnyei, annyira... Na ezt ő nem találta annyira viccesnek, de feltúrta a gardróbot, és talált egy egymillió éves szakadt darabot, és közölte, hogy akkor ma bosszúból ebben alszik:-) Érdekel is engem:-)
Az én férjem pedig nagyon kis házias volt addi, amíg rá nem jött a drága, hogy hiszen itt az asszony, majd ő megcsinálja... Na aztán én nem vártam sokáig a neveléssel, ajánlani tudom a dolgot nálad is, egyébként sok férfinek annyira egyértelmű, hogy a nőnek mi a DOLGA... Sokat beszélgetni!! Bár ha az egyik fél konfliktuskerülő, akkor egy baromi nehéz, tudom... Nálunk is ilyen a férjem, aztán én vagyok a "hisztérika".. Vagyis voltam, volt nagy beszélgetés, aztán elmondtam neki, hogy milyen rossz az nekem, ha nem hordja a nadrágot kényes helyzetekben, végül megértette... tudnék mesélni. Hozzáteszem, márciusben ismerkedtünk meg, szeptemberben volt az esküvőnk, szóval még csiszolódunk...

Nina írta...

Közhely, de minden pasi csak pasi marad... Nem csak Nálad van velük (vele) gond... Bár ez sovány vigasz...

Miaanya írta...

Én is hasonlókat akartam írni úgyhogy csatlakozom az előttem szólókhoz.

Anita írta...

Köszönöm mindenkinek a hosszú vagy éppen rövid sorokat!
Dóra, azt hiszem, nekem is ez hiányzik az egyik legjobban, hogy folyton csak igyekszünk haza és akkor mi van? Vágyom a kimozdulásra... míg Kispesten laktunk mindig együtt jártunk haza, mivel Andris hamarabb végzett, jött elém és vagy elmentünk valahová, vagy együtt mentünk haza, így még azt is kicsit jobban viseltem, hogy reggel általában egyedül vagyok. Szóval nagyon jó lenne valami közös program azon kívül, hogy otthon vagyunk. Szeretem az otthonunkat, ezzel nincs semmi gond, csak valami másra is vágyom mellette, biztos a tavasztól zsongtam be ennyire. :-)
Ami meg a házimunkák megosztását illeti, volt egy alapfogalom értelmezési eltérés, hogy kinek mit jelent a segíteni ige... na mindegy, ezt majd megosztjuk, megoldjuk, csak az a gond, hogy hajlamos vagyok túlságosan elkényelmesedni, ő meg követi a példámat, ennek meg ez a vége.
Timi, a kertezést már nagyon várom, de azt hiszem, ő is, mert ugyan mondom neki hetente többször, hogy az a legnagyobb baja, hogy nincs ami igazán lekösse, de eredmény még nem sok volt eddig.
CsM, hát ilyen alsónemű elfogyás azért, ha véletlenül is, de nálunk is volt, viszont eredménye halovány. Az a baj, hogy sosem kellett eddig önállónak lennie ilyen téren főleg, szóval saját magához képest rengeteget fejlődött már, szóval nem reménytelen a dolog. Na meg azért valljuk be, elég sok apróságot megcsinál, amire nekem már tényleg semmi affinitásom, energiám.
Nina, van benne valami, mégha közhely is. :-)

mormotaorsi írta...

nálunk én vagyok a lustább, G a tisztaságigényesebb, ettől függetlenül én vagyok a takarító. Hoztam otthonról a bevált módszereimet, szeretek pakolgatni, rendezgetni, tehát ezzel nincs baj. De fontos, hogy az elejétől kedzve szerintem megosszátok a munkát. Persze nem erőszakosan, hanem kérdezd ki, hogy mit szeretne csinálni. Vagy az apja mit csinált otthon. Nálunk takarítás mindig hétvége, G csinálja a porszívózást, ő ebben nagyon alapos, enyém a portörlés, felmosás, fürdő súrolás. Konyhát pedig napi szinten rendbe rakjuk, mosogatógép ki/be pakolást G is megcsinálja szerencsére, főz, ha kell, sőt, simán megtanulta kezelni a mosógépet is, csak kiteregetni felejt el, de nem baj, mert úgyis mindig utána csinálom, képes gyűrötten kiteregetni :-)
Szóval nagyjából elvagyunk. Szerencsére vasalni nem szoktam, úgyhogy ez nem gond. Na meg nincsenek még gyerekek. De örülök, hogy G otthon is azt látta, hogy az apja mindenben segít, így neki ez lett a természetes.

Anita írta...

Orsi, a takarítást mi is megosztjuk, nekem marad a rámolás, a fürdősuvickolás a zuhanyzót kivéve, meg a portörlés. A mosást is simán rá merem bízni, csak a válogatástól fél egy kicsit. :-) A vasalás az én dolgom, de lehet, hogy ez jobb is így. És hát nálunk is általában a hétvégére marad. Meg a konyhát is inkább kihagyja, bár a főzésbe besegít, ha kérem. Szóval a takarításon kívüli meló nincs igazán elosztva, de majd módosítunk rajta. :-)