2009. március 16., hétfő

Így telt a hétvégénk...

Egészen tartalmasra sikeredett. :-) Mindenek előtt hazamentem egy korábbi vonattal, mint eredetileg terveztem, mert ugye egész nap elérhetetlenek voltak a dokumentumaim, így dolgozni sem tudtam - az informatika persze nem sieti el a probléma megoldását, ezért van időm most is pötyögni - és egyébként sem voltam ebédelni. Elszaladtam a postára egy csomagért, és valami csodával határos módon egyszerre értem haza a férjemmel. A romeltakarítást a mosással kezdtük, a hétvégén kétszer is megtelt mind a három ruhaszárító, vagyis most mindenünk tiszta, de a vasalnivalóval még nem küzdöttem meg. A konyhában pakolásztam még, az is jó kis időbe telt, mire kitaláltam, mi legyen az ebéd szombaton és vasárnap, és jó kis bevásárlólistát állítottam össze. Olvastam is jó sokat, elég jól használható erre a célra a noti, ahogy Andris hívja, az minden esetre látszik, hogy nem vagyok egy gyorsan olvasó, mert még a könyv felénél sem járok egy délelőtt és egy délután alatt. Viszont eddig nagyon tetszik, hamarosan folytatom is. :-) Este anyával szkájpoltunk egyet, így a nagyszüleim is láthattak a webkamera segítségével. Beszéltünk jó pár dologról, de nem is ez lényeg, hanem így a kamerán keresztül láthattam is, hogy tényleg olyan pofákat vág (már elnézést a kifejezésért, de pillanatnyilag nem találtam megfelelőbbet), mint amilyneket a hangjából ki lehet hallani, ha csak beszélgetünk. Nem volt valami üdítő, hogy ráadásul még láttam is, hogy amiről épp beszélek, nem érdekli, nem tetszik neki, nem ezt szeretné hallani, stb. Sőt, a héten arra is rájöttem, hogy nem érdemes nekem hívnom, mert akkor főleg nem érdekli, hogy mit akarok mondani, és gyorsan leráz a telefonban. Na erről ennyit, de legalább megtudtam, hogy mikor és mennyire kell visszavágni a málnát és hogy ráérek még egy kicsit kitalálni, hogy hová kerüljenek a kertben az újdonsült hagymásaim, mert elég ősszel is föld alá dugni őket.
Szombat reggel egy jógával kezdtünk, aztán maradtunk Szilvinél egy teára, így kicsit csúszott a programunk, de a tervezettnél így is több időt telt el a vásárlással. Pedig szívem szerint vasárnapra hagytam volna, de akkor egyrészt miből főzök ebédet, másrészt minden zárva tartott, tehát kénytelenek voltunk a ragyogó napsütésben is tető alatt lenni. Viszont szereztem teremcipőt, pulzusmérőt, egy-két kényelmes felsőt és egy nadrágot a tornázáshoz és Andris is kapott néhány dolgot, na meg mindent beszereztünk a hétvégére. Aztán összedobtuk a paprikás krumplit, kivégeztünk még néhány adag mosást, Szilvivel blogot szerkesztettünk szkájpon keresztül, ami nem volt könnyű, de sikerült, aztán még egy késői vacsora gyanánt csak elkészítettem a Ceasar salátát is.
Vasárnapra maradt a kert és a takarítás, egészen jól abszolváltuk a dolgot, az elől lévő növények azonban erre a hétre maradtak, ugyanis elkezdett szemerkélni az eső, nekem pedig eszem ágában sem volt eláztatni magam. A vasárnapi ebéd petrezselymes-ricottás penne volt, jó laktató a kis adag is, telítődtem is belőle egy időre, de egyébként finom volt. :-) Szerettem volna készíteni egy rügy-riportot a kertből és összevágni a képeket, de az eső ebben is megakadályozott. Így viszont a benti növények is kaptak némi figyelmet, kiválogattam azokat az egyedeket, amiket már annyira kedvelek, mert lépten nyomon szúrnak, viszont tudom, hogy jól tűrték a kispesti lakás atmoszféráját, a tesóm barátnője ugyanis panaszkodott a múltkor, hogy náluk semmilyen növény nem marad meg, így gondoltam, ezeket neki adom. Így most sokkal szellősebben vannak az enyéim az ablakban, a költözőket pedig átcsoportosítottam az előszobába. Az egyik ablakban most csak orchideák vannak és olyan szépek, igaz, most egyik sem virágzik, de hozzák szorgosan az új hajtásokat, az ékszerorchideán meg a napokban száradtak el a virágok. A dohányzóasztalra is került egy pillekosbor, olyan szép, és akkora levelei vannak, hogy maradnia is kell, mert nem fér el a párkányon. :-) Az aloe verák várnak még átültetésre, de ahhoz már nem maradt energiám, remélem, kibárják ezt a néhány napot, amire hozzájuk jutok. A kertben nagyon jó volt! Imádtam ráncba szedni a növények "szoknyáját", nézegetni a rügyeket, és örömmel konstratálni, hogy minden növény túlélte a telet és befogant. :-)))) Egyedül az évelő ágyás növényeiben nem vagyok biztos, de lehet, hogy nekik még kell egy kis idő. Azért lesz még tennivaló a kertben bőven, meg a kerten kívül is, még csinosítani kell azt a részt egy kicsit, bár nem lesz könnyű dolgunk, mert a felső szomszéd módszeresen csak átdobálja hozzánk, amire neki már nincs szüksége. Nem sokáig fogom ezt tétlenül nézni, előbb vagy utóbb szólok nekik, hogy azért álljon már meg a menet...
Estére egy kis hímzésre is maradt időm, a banyának alakul a szoknyája, egyre jobban néz ki, és lassan az elefánton is látszik, hogy elefánt lesz belőle. Fotók talán majd este, ha lesz még kapacitásom a jóga után. :-)

7 gondolat:

claudius írta...

Úgy látom a napsütés mindenkinek meghozta a kedvét, jó sok mindent csináltál a hétvégén, ahogy én is :)

Anita írta...

Igen, nekem is lételem a napsugár, főleg ilyenkor tavasszal. :-) Úgy maradnék még otthon és rendezkednék...

Judit írta...

Annyira jó így tavasszal rendezgetni a virágokat! Hozzánk is olyan szépen besütött a nap, nagyon élvezték a virágok (is).

Díjat kaptál tőlem!!!

Delfike írta...

Még napsütést,még!Nálunk sajnos szombat óta nem volt egy órányi sem.
Örülök,hogy nálatok legalább jól telt az a pár óra.

Anita írta...

Sokszor én is csak sóvárgom haza a napsütésbe az irodából, de hátha a hétvégén szerencsénk lesz megint. :-)

Dviki írta...

Az orchideáknak és is szerelmese lettem, már van két példányom, amik most virágzanak. Remélem "túlélnek engem", mert eddig sajnos sorra "kinyírtam" a különböző virágaimat. :(
A Fanninak is megtetszett az orchidea, így névnapjára ő is kapott egyet. ;)
Kicsit irigyellek, hogy van kerted, remélem egyszer nekünk is lesz! :)

Anita írta...

Viki, én is csodálkozom, hogy virágoznak nálam az orchideák, általában nálam sem sok növény éli túl... :-) Annak fogok örülni a legjobban, ha tényleg megmarad az a kis hajtás, ami egy élettelennek látszó ágból hatott ki. Talán újraéled a fehér orchideám, ami még Kispesten elhalálozott.