2009. március 22., vasárnap

Házon kívül, avagy IV. Sárkánytali

Valamitől nagyon be lehetek sózva, bár fogalmam sincs, mi a valódi indoka a dolognak, de már egy órája nem tudok aludni, mert mindenféle gondolatok keringenek a fejemben. Pedig nem szerettem volna még felkelni...
Tegnap is korábban keltem a szokásosnál, így volt időm mindennel elkészülni reggel, bár már este bepakoltam, amit vinni szerettem volna a talira, kivéve a tündérkét, mert neki még befejeztem egy színt a szoknyája alján, szóval azért haladgatok vele. Úgy negyed kilenc körül indultam Dóriért, kicsit megkésve indultunk, viszont így Kolossal majdnem fasínpályát építettünk, Botond meg kétszer is a nyakamba bújt, mintha jönni akarna velünk. :-) Péter biztos örült volna neki, ha legalább az egyik fiúval kevesebb van otthon, mi viszont csajos bulira mentünk, így hát maradniuk kellett. Szóval még csak az M3-as bevezetőjénél jártunk úgy a BVSC uszodánál, mikor Klaudia hívott, hogy ő bizony megérkezett, így kicsit várnia kellett, mire odaértünk érte. Gyorsan megtaláltuk egymást, aztán indultunk is Delfikéért a Népligetbe, igaz nem találtam el a parkolót a buszállomás alatt, de így legalább a levegőn voltunk egy kicsit, az állomással szemben álltunk meg a parkolóban. A busz persze késett, így Dórát megnyugtattuk, hogy főzzön csak nyugodtan, nem baj, ha megcsúszott egy kicsit, meg közben Dorottya is beért minket a reggeli tornából. Delfike átszállt hozzá, hogy azért mégse legyen egyedül, és Dóri nem várt mennyiségű csomagjától nem igen fértünk már a csomagtartóban sem. :-) A kalandok azonban csak ezután kezdődtek, mert Dorottya fehér lovával már a benzinkútnál sem volt minden tökéletes, csont száraz volt a motor, viszont a Lurdy-ház utáni kereszteződésnél a váltó is felmondta a szolgálatot. Ekkor még hősiesen állították, hogy menjünk csak lassan tovább beérnek majd minket... én még tettem egy kört a Dombóvári utcai benzinkútnál, hogy hátha utolérnek, mivel nem voltak sehol, folytattuk tovább utunkat. Ha Dóri nem ül mellettem, tuti rákanyarodok a villamossínekre a Fehérvári úton, mit nem mondjak, szép kis baleset lett volna, viszont megúsztuk és még parkolni is elég jó helyen sikerült. Na ekkor kiderült, hogy bizony Dorottyáék egy tapottat sem mozdultak a kereszteződésből, ahová egy kicsit beragadtunk, így abban maradtunk, hogy visszamegyek értük. Viszonylag gyorsan megjártam és addig a kocsit is betuszakolták egy parkolófélébe, ahol senkinek nem lesz útban a vontatásig. Kb. fél 12 körül már meg is érkeztünk Dórához, a parkolóhelyem még megvolt, így nem volt gond azzal sem. :-) Az ebédre vártunk még egy keveset, de azt hiszem, nem is volt baj, kicsit lehiggadni az izgalmak után. A zöldséges minestrone leves nagyon ízlett, gondolatban már neki is álltam a főzésnek, de megakadtam a hozzávalóknál, mert Andris a zöldségek felét meg sem ennék, amik Dóra levesében voltak, pedig pont attól lesz finom, hogy ennyi zöldség kerül bele. Na mindegy, azért majd teszek egy-két próbát, legfeljebb válogat a zöldségek közül... :-) Másodiknak sült csirkehusi sült, illetve kolbász, mellé krumplipüré került, nekem ez is ízlett, igaz nem ettem valami halálos adagot a csirkéből, mert Klaudiával egy combot feleztünk el. A sütik is finomak voltak, Dorottya egyszerű de nagyszerű meggyes piskótát hozott, én pedig Sivavanda sütit készítettem. Évi, itt találod Szilvinél a receptet, de a többiek is elkészíthetik, ha esetleg kedvet kaptak hozzá. Az elkészítése nagyon egyszerű, talán gyorsabban megvan, mint egy muffin... nekem már Andris kiadta, hogy a következő adagban mazsola nem lehet, így legközelebb dió, csokoládédarabok, mandula és egyéb magvak fognak díszelegni benne.
Mindenki szabadkozott, hogy milyen keveset hímzett az előző találkozó óta, de nekem azért ez nem egészen így tűnt, sok-sok újdonságot fedezhettünk fel egymás munkái között. A legérdekesebb a Sárkány SAL tündérkéje volt, aki ahányan vagyunk, annyi változatban és készültségi fogban mutatkozott. Dóra egerei sajnos múlt héten postára kerültek, pedig szívesen megnéztem volna őket élőben is, azért aranyosak lettek, még ha a kötelezettség el is vette a hímzés igazi örömét. Került már a mutogatni valók közé varrás és kötés is bőven, ami így is van rendjén, ha már egyszer mi sem tudjuk csak a hímzéssel beérni. A házigazdát 3 Tildás könnyvel leptük meg, Évi hozott még mellé egy kis tavaszt kihímezve, Delfike pedig anyagot a könyvekhez. Azt hiszem, mindegyik jó választás volt. Néhány képet is készítettem, amíg a fényképezőgép akksija engedte, sajnos nem bírta a végéig. Elvileg a szokásos helyen elérhetők lesznek majd előbb-utóbb.
Öt óra körül készülődni kezdtünk, Dorottyáék ugye vonattal kellett, hogy hazamenjenek és hát az korántsem kis tortúra ismerve a tömegközlekedést Budapesten és környékén, Klaudiának indult a vonata, Évit várta a férje, Dóri még vacsorázni ment a lányokkal, mi pedig teázós estét beszéltünk meg Szilvivel. Még szerencse, hogy Dórit meg Klaudiát bevittem a Kálvin térig, mert a kütyüt elfelejettem Dóránál töltőre tenni, így teljsen felmondta a szolgálatot, Dóri vette át a szerepét a Kálvin tér után. :-) Elsőre találtam helyet és elsőre beparkoltam! :-)))) Csak Dórinak volt nehéz kiszállnia a közeli fal miatt... Itt már sajnos elváltak útjaink, remélem, mindenki rendben hazaért este. Mi pedig nagyon jó hangulatban teáztunk egyet hármasban, és aki kedveli a japán és kínai teákat, mindenképpen ajánlom ezt a teázót neki! Négyféle teát kóstoltunk meg, de mindegyik isteni volt, nekem a cseresznyevirágos ízlett a legjobban, de legnagyobb melepetésemre a fekete tea sem ártott meg. :-) Jót beszélgettünk és rengeteget nevettünk... úgy sajnálom, hogy Szilvi elköltözik, de ígéretet tett, hogy mindenképpen találkozunk, mikor hazajönnek látogatóba.

A következő találkozó nálam lesz májusban, kíváncsian várom, mi fog kikerekedni belőle. ;) Mert ugyan most is jól éreztem magam, de valami nem volt az igazi, valahol elveszett az a korábbi varázs, hiányzott az a felszabadult beszélgetés, nevetgélés. És kövezzetek meg, hogy ezt leírom, soha nem gondoltam volna, hogy így fogok érezni, de nekem furcsa volt, hogy már nem csak hatan voltunk. Félreértések elkerülése végett, semmi bajom Delfikével, sőt örülök, hogy személyesen is megismerhettem és szívesen találkoznék vele máskor is, csak ez már nem volt ugyanaz. Nem tudom, minek köszönhető ez az érzés, mert korántsem érzem magam zárkózottnak, vagy befelé fordulónak... ki tudja, lehet ez a vénüléssel jár. :-)

És aki eljut idáig, az megérdemli, hogy belenézzen a képekbe is itt. :D

11 gondolat:

Dora írta...

Hát, Anita, nem tudom. Nekem Évi meg Dóra olyan csöndes volt ez alkalommal.
Én azért örültem, hogy veletek lehettem! :)

Anita írta...

Valami nem volt az igazi tegnap, de én is örültem, hogy összejöttünk megint. :-)
El is felejtettem kérdezni, hogy milyen volt a sofőr. :DD

Parvati írta...

De aranyos vagy :)
Én is jól éreztem magam tegnap este!

ISTENIEK VOLTAK A TEÁK ÉS TÉNYLEG ÉRDEMES ELLÁTOGATNI, EZ EGY FANTASZTIKUS, LETISZTULT HELY.

claudius írta...

Sofőr tökéletes volt, és most már tényleg jövök neked eggyel, mert mindig fuvarozol engem, hóban-fagyban, napsütésben! Köszi :)))

Anita írta...

Na majd jól kitalálom, hogy mit kérek cserébe. ;))))
Egyébként meg szívesen!

Delfike írta...

Örülök én is,hogy megismerhettelek és köszönöm a fuvart.Ahhoz képest,hogy ritkán ha Budapesten járunk és félek a párom mellett,nagyon jól éreztem magam a hátsó ülésen és semmi félsz nem volt bennem. :)
Sajnálom,hogy nem érezted olyan jól magad,mint máskor. :((
A beszámolót este én is megírom,mert du. anyukámat viszem dokihoz.

Delfike írta...

Ja igen,a sütihez annyit fűznék hozzá,hogy nagyon ízlett és már most imádom.Ha jövő héten hazamegyek mindenképpen kifogom próbálni. :))

Anita írta...

Delfike, várom az esti beszámolódat, remélem, azért jól érezted magad. :-)))
A süti rém egyszerű, és pikk-pakk elkészül, örülök, hogy ízlett neked is.

Soleil írta...

Érdekes, HubbubDóri, nekem meg te tűntél csöndesnek:-D
Anita, köszi a receptet Szilvinek is, már le is mentettem:-D Hamarosan kipróbálom!
Delfike, várjuk a beszámolót! Legalább téged sikerült beelőznöm:-DDD

Dora írta...

Évi nekem volt alibim :) Nagyon nehezemre esett igy is beszélni, mert állandóan köhögnöm kellett.

Dóra írta...

Anita! Én nem kóstoltam meg a sütit, mert most nagyböjtben sütistoppot tartok. Viszont Viktor bevitte a munkahelyére és a srácok pár perc alatt szétkapkodták!

Sikerült megvennem a Wass Albert könyvet ugyanolyan kiadásban, mint amit kölcsönadtál, úgyhogy legközelebb oda tudom adni.