2009. március 4., szerda

Csak úgy

Furcsa ez a tudatosság dolog és főként a kapcsolata a gondolatokkal, a jóga alapelvei szerint ugyanis, ha magukkal ragadnak a gondolatok, akkor már nem vagyunk ott a jelen pillanatban. És milyen igaz, ha belegondol az ember... Mit ne mondjak, ezen a téren is még mit javítanom, mert azok a fránya gondolatok igen sokszor elterelik a figyelmemet a lényegről, arról, amit éppen csinálok - legyen az evés, mozgás, sportolás, munka, szórakozás. Egy olyan apró dolgot, mint pl. a kézmosás már csak rutinból végez az ember, pedig milyen érdekes megfigyelni, ahogy a sűrű vízcseppek súrlódnak a kézfejen, vagy ahogyan a szappnatól sokkal síkosabbak lesznek az ujjain, a tenyerünk és végül a víz tisztít meg ismét mindent. Igen ám, de kinek van erre a mai világban ideje, hogy minden egyes mozdulatot ennyire megfigyeljen? Többek között ezért várom az anyaságot, mert akkor egy rövid időre csak, de mégis mintha megállna minden, és újra fel lehet fedezni a világot. Aztán majd meglátjuk, mit hoz az élet...
De nem is erről szerettem volna írni eredetileg, hanem hogy ismét eljutottam addig a pontig, ahol kezd sok lenni valamiből. Most épp az otthon nem létből, azt hiszem, kissé túlszerveztem a délutánjaimat és finoman szólva is csak beájulok este az ágyba. Hímezni nincs se időm, se kedvem, de ami a legrosszabb, hogy Andrissal is kicsit egyoldalú a kommunikációnk, mert mostanában csak dől belőle az információ mikor hazaérek, én meg alig bírok rá figyelni, először szeretnék egy kicsit levegőhöz jutni. Csak épp mire levegőhöz jutok és tudnék rá figyelni, és esetleg én is elkezdenék beszélgetni, addigra ő már ágyban van és legszívesebben aludna. Arról már nem is beszélve, hogy a házimunkával mennyire hadilábon állok, azt sem tudom, épp mi van a hűtőben, mit tudnék főzni, ha épp kedvem támadna. :))) Egy szó mint száz, elég nagy dilemmában vagyok, mert a mozgás kell, de az otthoni kikapcsolódásra is szükségem lenne, meg hát nem ártana a férjemre is odafigyelni... Jó lenne, ha legalább mozogni együtt mennénk, de ennek a jógán kívül nem sok esélyét látom, aminek többek között az az egy óra elcsúszás kettőnk között igencsak keresztbe tesz. Szinte már sóvárgok a hétvége után, hogy még ha nem is együtt ébredünk, de legalább mindketten otthon legyünk amikor felkelek. Ilyenekről, hogy közös reggeli már nem is álmodozom, de sokszor már a közös vacsora is elmarad fent említett késői hazaérkezéseim miatt. Az öt hétköznap délutánból négyet valahol máshol tölteni nekem sok, így most arra döntésre jutottam, hogy amíg jógázni járunk heti egy alkalomra csökkentem az edzőtermi alkalmak számát. Bár mostanra már eljutottam odáig, hogy nincs másnapra izomlázam és kezdem egyre jobban bírni az órán is a megterhelést. Szóval keresem az arany középutat...

6 gondolat:

Clinique-Bogi írta...

Nehéz ügy! Szólj ha megtaláltad, kérem majd a receptet. :-)

Anita írta...

Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, de a végleteket is meg kell tapasztalni azt hiszem ahhoz, hogy megtaláljuk. :-)
Nagyon szeretem D. Tóth Kriszta írásait, többek között, mert rengeteget lehet tanulni belőlük. Ő is a férjétől tanul sok mindent, mert az angoloknak teljesen más minden szempontból a szemléletük. Épp tegnap olvastam tőle, hogy a problémák megoldását csakis magunkban találhatjuk meg. Szóval megírom szívesen a receptet, de nem garantált, hogy az nálad is beválik. :-))))

Dora írta...

Hát igen, nehéz ügy :)
De szerintem tényleg nem baj, ha kicsit ezt is, kicsit azt is kipróbálod, igy el tudod dönteni, hogy na ez sok, na ez kevés.

Az anyaság dolgokra kiváncsi vagyok majd :-D Jó lenne, ha már ott lennénk, és tudnánk konkrétan beszélni erről ;) Nem akarlak elkeseriteni, de lehet, hogy lassú és nyugodt medernek tűnik az anyaság, de én úgy érzem folyamatosan, hogy 1-5 percekre van szétdarabolva a napom, és azokban csinálhatok egyfélét :-DDDD

Anita írta...

Az anyaságra majd én is kíváncsi leszek, most egyelőre még van egy ilyen illúzióm. :-))) Aztán az élet mit hoz, majd kiderül. Van egy olyan érzésem, hogy jó sokat fogunk még erről majd beszélni annak idején. :-)))

claudius írta...

igen...túl sokat gondolkodunk...

Judit írta...

Az arany középutat egyelőre én sem találom ebben a témában...
Én is várom a receptet. :)