2009. február 20., péntek

Költői kérdés

A mai reggelem viszonylag normálisan indult, kb. időben felkeltem, működött a kertkapu (csak a kukások tartottak fel röpke 5 percig) és még a vonatközlekedés is majdnem visszaállta a menetrend szerintire. Aztán kinyitottam a hűtőt (ami sajnos kikerült a közös konyhába) és legnagyobb meglepetésemre a joghurtomnak hűlt helyét találtam. Nem igazán érdekel, hogy ki volt, de az erkölcsi normáit igencsak kérdőre vonom, mellesleg a megbontott csokimból is falatozott valaki időnként, de a kedvencemet meghagyta, meg aztán kulcsoltam a fiókomat és nem izgatott tovább a dolog. Nem is értem, hogy jut valakinek ilyesmi eszébe? Most kiragasztottam egy fecnit, hogy ugyan hozza már vissza. Reggeli nélkül szerencsére nem maradtam, mert nem az volt az egyedüli, csak már úgy elképzeltem, hogy mit mivel fogok összekeveni, szóval duplán is jó nagyot csalódtam. Na meg közben valaki még jól fel is forralta a gyümölcseimet a mikróban, tutira nem vette észre, hogy valami van benne, vagy csak nem érdekelte és ezzel együtt melegítette meg a kávéját. Kinek ártottam én ennyire, hogy folyton elvesznek vagy ellopnak tőlem valamit?
Egyre jobban érik bennem a gondolat, hogy munkahelyet kellene váltani, de a mai helyzetben nem hinném, hogy ez egy bölcs döntés lenne...

2 gondolat:

Ági írta...

Anita, hagyd a bánatba! Úgyis előbb-utóbb babázni akartok, kár lenne a munkahelykeresés-beilleszkedés-cikilennemostteherbeesni-dolog miatt csúszna a baba-projekt!!
Legfeljebb pár év múlva, ha vissza kell menned dolgozni, keresel másik helyet!

Anita írta...

Pont ez az egy dolog tart vissza a változtatástól, bár ahány éve ezen már gondolkozom, rég beilleszkedtem volna és már nem is lenne olyan ciki, ha gyereket várnék, de hát ez mégis csak egy állami cég, itt talán a visszavételtől sem kell annyira tartanom, és ki tudja, lehet, hogy majd az évek megszépítik az emlékeket a munkahelyemről. :-) Arról meg nem is beszélve, hogy ki tudja, mit hoz majd az élet, meddig maradhatok itthon. A bank megint kamatot emelt, ha ez sokáig így megy, nem tudom, mi lesz.