2009. január 31., szombat

Fogorvos - I. felvonás

A történet kb. két hete kezdődött, amikor is észrevettem, hogy hiányzik egy darab az egyik fogamból, valószínűleg a tömés egy része adta meg magát hirtelen. Tanácstalan voltam, hogy hová is menjek fogorvoshoz, mert nem igazán ismertem a környéken megbízható jó fogorvost. Aztán kisebb hezitálás után felhívtam Bikfalvi doktor urat, aki rögtön hétfőn azzal kezdte, hogy mehetek hozzá szerdán délután, de a részletek miatt még hívjam fel kedden este. Jópofa, gondolta, ad még egy menekülő utat... :-) Most viszont nem volt kibúvó, összeszorult gyomorral újból felhívtam, és megbeszéltük, hogy munka után megyek hozzá, nála lesz egy beteg, de majd félbehagyja, mert nagy lélegzetvételű, amit csinál. Már csak a gondolattól sírva fakadtam, hogy fogorvoshoz kell mennem... Valamiért azonban így látatlanul is megbíztam a doktor úrban, talán mert a felesége nagyon szimpatikus volt, a férje sem lehet rossz ember. :-)
Szerda délután minden bátorságomat összeszedtem és elindultam a dokihoz, rögtön össze is tegeződtünk, kb. egyidősek lehetünk. Kicsit azt hiszem, le is vett a lábamról a sötétbarna hajával meg a tengerkék szemeivel, ez sokat segített az ijedtségem oldásában. Ráadásul még humora is van. :-D Injekcióstól-mindenestől kb. 2 órát időztem nála, úgyhogy én sem voltam egy rövid munka, de két helyről is tömött, először felülről, aztán meg oldalról. Hihetetlenül szépen dolgozik, olyan a fogam, mintha teljesen új lenne! Szóval nem volt hiába a bizalom. Az már biztos, hogy nem kevés pénzt fogok nála hagyni, mire teljesen rendbe teszi a fogaimat, de ha már ennyire rászántam magam, nem fogom félbehagyni a dolgot. Most a Deák tér közelében magánrendel, de hamarason lesz rendelőjük Fóton is, kicsit egyszerűbb lesz a megközelítés. Na és azt is megtudtam, hogy Katival a feleségével azért nem találkozom mostanában az állomáson, mert javarészt nem vonattal jár, ugyanis már nem dolgozik a Rókusban, inkább csak magánrendel, az meg mindig össze-vissza van. Remélem, azért majd összefutunk még párszor, mert nagyon szerettem vele elbeszélgetni míg a vonat becammogott a Nyugatiba.

0 gondolat: