2009. január 31., szombat

Képek a síelésről

Csak úgy ízelítőül mutatok egy panoráma képet, a többit megtaláljátok itt. :-) Később majd feliratozom is őket, de most már nincs hozzá energiám.



Még az előző bejegyzésből kimaradt, hogy végre úgy tudtam síelni, több napon keresztül hogy a saját bakancsomban nem fájt a lábam, nagy élmény volt ez nekem. :-) Végre eszembe jutott, hogy olyan bakancsot vegyek, mint amilyet béreltem és jól érezte benne magát a lábam. A lécem is szuper volt, a kesztyű is jó volt a kezemre, szóval szinte minden passzolt. Nagyon jól éreztük magunkat így kettesben, teljesen más hangulata van, mint mikor csapatostól-családostól megy az ember a havas hegyekbe. Természetesen az is jó, csak másképp. :-)

Fogorvos - I. felvonás

A történet kb. két hete kezdődött, amikor is észrevettem, hogy hiányzik egy darab az egyik fogamból, valószínűleg a tömés egy része adta meg magát hirtelen. Tanácstalan voltam, hogy hová is menjek fogorvoshoz, mert nem igazán ismertem a környéken megbízható jó fogorvost. Aztán kisebb hezitálás után felhívtam Bikfalvi doktor urat, aki rögtön hétfőn azzal kezdte, hogy mehetek hozzá szerdán délután, de a részletek miatt még hívjam fel kedden este. Jópofa, gondolta, ad még egy menekülő utat... :-) Most viszont nem volt kibúvó, összeszorult gyomorral újból felhívtam, és megbeszéltük, hogy munka után megyek hozzá, nála lesz egy beteg, de majd félbehagyja, mert nagy lélegzetvételű, amit csinál. Már csak a gondolattól sírva fakadtam, hogy fogorvoshoz kell mennem... Valamiért azonban így látatlanul is megbíztam a doktor úrban, talán mert a felesége nagyon szimpatikus volt, a férje sem lehet rossz ember. :-)
Szerda délután minden bátorságomat összeszedtem és elindultam a dokihoz, rögtön össze is tegeződtünk, kb. egyidősek lehetünk. Kicsit azt hiszem, le is vett a lábamról a sötétbarna hajával meg a tengerkék szemeivel, ez sokat segített az ijedtségem oldásában. Ráadásul még humora is van. :-D Injekcióstól-mindenestől kb. 2 órát időztem nála, úgyhogy én sem voltam egy rövid munka, de két helyről is tömött, először felülről, aztán meg oldalról. Hihetetlenül szépen dolgozik, olyan a fogam, mintha teljesen új lenne! Szóval nem volt hiába a bizalom. Az már biztos, hogy nem kevés pénzt fogok nála hagyni, mire teljesen rendbe teszi a fogaimat, de ha már ennyire rászántam magam, nem fogom félbehagyni a dolgot. Most a Deák tér közelében magánrendel, de hamarason lesz rendelőjük Fóton is, kicsit egyszerűbb lesz a megközelítés. Na és azt is megtudtam, hogy Katival a feleségével azért nem találkozom mostanában az állomáson, mert javarészt nem vonattal jár, ugyanis már nem dolgozik a Rókusban, inkább csak magánrendel, az meg mindig össze-vissza van. Remélem, azért majd összefutunk még párszor, mert nagyon szerettem vele elbeszélgetni míg a vonat becammogott a Nyugatiba.

2009. január 30., péntek

Megjöttünk! :-)

Tegnap hazaérkeztünk a síelésből, így hát az egyik szemem sír, a másik meg nevet... Jó lett volna még maradni, mert nagyon kevés volt ez a két és fél nap síelés, az utolsó tényleg csak fél napra sikeredett, annyira esett a hó és élvezhetetlenek lettek a pályák pillanatok alatt. Pedig isteni volt az egészen friss havon síelni, a nekem való nem túl meredek lejtőkön, ezek szerintem az 5%-ot sem igen érik el, éppen hogy lejtenek egy kicsit, hogy azért mégis csak csússzon az a léc.
Az utazást én jól viseltem, meglepő módon Andris jól bírta a vezetést, végig vállalta az egészet oda- és visszafelé is, én meg hímezgettem közben. Már csak a november 2/3-a és a december hiányzik a BC Snapperes mintámról, alig várom, hogy befejezzem. :-) Majd lesz kép is idővel róla. Még el sem foglaltuk a szállást, rögtön a pályánál kezdtünk, megvettük a bérleteket és megnézettem, hogy passzol-e a bakancsom a kötébe, mert tavaly a szezon végén újat vettem. És passzolt! A srác viszont javasolt egy kis szervízt a lécre, amibe aztán nagy nehezen belementem és Andris is csatlakozott hozzám. Nagyon tartottam a végeredménytől, mert egyszer itthon vaxoltattunk már lécet, annak elég rossz vége lett, alig bírtam síelni vele utána. Most viszont csili-vili lécet kaptunk, mintha új lett volna és élmény volt vele siklani a lejtőkön. Hiába, az osztrákok ehhez (is) jobban értenek.
Az első két nap ragyogó napsütésben síeltünk, mivel ketten voltunk én a szokásos adagomnál sokkal többet is, de nem akartam az uramat magára hagyni teljesen ezeken a hosszú pályákon. Harmadik nap ment úgyis szegénykém eleget egyedül, mert nekem nagyon nem jött be a havazásban síelés, hatalmas buckák keletkeztek, párásodott a szemüvegem és egy őrült majdnem fel is lökött menet közben, szerencsére megúsztam egy alapos beterítéssel. Ketten voltunk szinte végig a panzióban, és az egyik alkalmazott magyar lány volt, úgyhogy szinte otthon érezhettük magunkat. Minden este szaunáztunk egyet, nagyon jól esett az egész napos mozgás után, vacsorázni pedig egy olasz étterembe jártunk, amit még tavaly fedeztünk fel szintén síelésünk alatt. Lehetetlen náluk melléfogni a választással, utolsó este különösen jól jártam egy finom hallal, még Andris is azt mondta rá, hogy ahhoz képest, hogy hal, egészen jó. :-))
Szerdán indultunk útnak hazafelé, de csak Hévízig jöttünk, ott eltöltöttünk egy éjszakát. Az út szörnyű volt, időnként esett a hó, a viharos szél pedig állandó volt és egészen a tegnapi indulásunkig sem csendesedett. Először azt hittük, csak kettesben leszünk, de végül egy baráti család maradt még egy éjszakát (anyáékkal már nem találkoztunk, ők elindultak, mire mi odaértünk), így vacsoránál és reggelinél csatalkoztunk hozzájuk. A három gyerekből a két kicsi ajándékot készített nekünk, nagyon aranyosak voltak, én Noémitől kaptam egy rajzot, Andrisnak pedig Ricsi hajtogatott repülőt és hajót papírból. Azért ők is megérik ám a pénzüket, hihetetlen, hogy micsoda dumát tudnak lenyomni, és az egész világra haragudni csak azért, mert elfogyott a lovas matrica az újságosnál. :-)

Tegnap délután rendben hazaértünk, anyáék hazavitték Zöldikét, most már visszakerült jogos tulajdonosához, a Fehérlovam most már teljesen elfoglalta az ő helyét. Nagyon-nagyon megkedveltem és már a váltogatást is egészen megszoktam, de van még mit csiszolni a dolgon azért. Lefulladni eddig még csak egyszer sikerült vele, szerencsére nem akadályoztam a forgalmat a manőverrel. Jövő héten kap egy csini kis váltózárat, valami védelem azért kell bele, hátha valaki illetéktelennek megakad rajta a szeme.

Készítettünk néhány fotót is, annak ellenére, hogy a hegyek tavalyhoz képest mit sem változtak, később feltöltök párat valamelyik albuma belőlük.

Mesés blog




Judittól kaptam ezt a megtiszteltetést, igaz, még a freeblogon... itt lehet, hogy meg sem érdemlem. ;)))) De azért majd igyekszem rászolgálni, az írás és a hímzés ugyanis szerves részei lettek az éltemnek. És akkor ismét elárulok 5 dolgot magamról, most valamiért a függőségekkel hozták össze a mesés blogot, először nem is igazán értettem, hogy mi köze a kettőnek egymáshoz, aztán rájöttem, hogy ezzel teljesen felesges foglalkozni. :-)

Szóval a függőségeim:
- vitathatatlanul a hímzés, méghozzá az xszem;
- blogírás, mert rájöttem, hogy szükségem van erre a fajta önkifejezésre;
- blogok böngészése, mert ugye ötleteket meríteni mindig van honnan és jó néhány barátságot is köszönhetek neki;
- jóga (erre a hosszúra nyújtott téli szünet alatt jöttem rá, sokkal nehezebb az élet nélküle);
- sokáig csak mások elvárásai szerint éltem az életem, és teljes mértékig nem tudtam még ezt leküzdeni, pedig ez nélkülözhetetlen összetevője lenne a mánikus szabadságvágyamnak...

A kérdés meg már úgyis körbeért, így a jelölést inkább kihagynám.

Átköltöztem

Mától itt folytatom tovább a naplóm írását és a műveim mutogatását, a korábbi bejegyzéseim itt elérhetőek maradnak (remélem).

Moving...

You can find my English blog here:

http://akrucipka.blogspot.com

2009. január 1., csütörtök

2008-ban hímeztem

Már úgyis szerettem volna egy ilyen összeállítást, ezen nagyjából minden rajta van, amivel tavaly foglalkoztam... ahhoz képest nem is rossz, hogy februárban kezdtem újra a hímzést. :-)